Két koponyaműtétet is túlélt a rézkori nő
A 35-45 éves korában elhunyt nő maradványai több ezer évesek.
Egy friss tanulmányban egy több ezer éve elhunyt nő maradványait vizsgálták – számol be a Live Science. A nyomok arra utalnak, hogy a délkelet-spanyolországi Camino del Molino nevű rézkori helyszínen feltárt nő két koponyaműtétet is túlélt. Az elhunyt halálakor 35-45 éves lehetett, koponyáján trepanáció jelei láthatóak. A lelőhelyen több mint 1300 embert temettek el időszámítás előtt 2566 és 2239 között.
A vizsgálatok két, egymást átfedő lyukat mutattak ki a halánték és a fül között, az egyik 53-szor 31, míg a másik 32-ször 12 milliméteres. A szakértők azt feltételezik, hogy a nyílásokat műtéti úton alakították ki. „Két különböző lyukat azonosítottunk, amelyek két eltérő beavatkozásból származnak” – mondta Sonia Díaz-Navarro, a Valladolidi Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
A kutatók azt is meg tudták állapítani, hogy az őskori sebészek kaparásos technikát alkalmaztak. „Ennek lényege, hogy egy durva felületű kőeszközt dörzsöltek a koponya boltozatához, fokozatosan kivájva azt minden széle mentén, létrehozva a lyukat” – nyilatkozta Díaz-Navarro. Mint hozzátette, ehhez erősen mozgásképtelenné kellett tenni a pácienst, esetleg fájdalomcsillapító hatású vagy eszméletvesztést okozó pszichoaktív anyaggal kezelték.
Meglepő módon úgy tűnik, a nő túlélte mindkét műtétet, a koponya gyógyulása legalábbis erre utal. A kutatók szerint a második műtét után még hónapig élt.
Díaz-Navarro kiemelte: az ősi koponyaműtétekre utaló bizonyítékok ritkák, különösen az érintett részeken. Az Ibériai-félszigeten gyakoribbak voltak a koponya elülső és felső részét érintő beavatkozások. A halántéki operációk igen kockázatosan lehettek, a koponya ezen régiója számos eret és izmot tartalmaz, a kaparásos technika valószínűleg biztonságosabb volt, mint a fúrás.
Az, hogy a nőt miért műtötték meg, nem tisztázott. Maradványai gyógyult bordatörések és fogszuvasodás nyomait is őrzik, ám ezek nem magyarázzák a koponyalékelést.