A kastélyáról ismert Gidrafa

A szlovákiai Budmerice községben található kastély mindenképpen megéri az odautazást.

A Kis-Kárpátok lábánál, Nagyszombattól nyugati irányban nagyjából 15 km távolságra fekvő község magyar neve Gidrafa, amelyet a község mellett csordogáló Gidra-patak után kapott. A mai települést első alkalommal 1296-ban említik írásban, akkor még Pumurich néven. A falu a 16. századtól a Pálffy család birtoka volt.

A mesébe illő épület külső látványvilágáról közismert. A romantika stílusában épült, ám egyes részleteiben más stílusjegyeket is felvonultató, számos kisebb toronnyal és oromzattal rendelkező, csodaszép kastély Pálffy János Ferenchez (1857–1934) köthető. Franz von Neumann bécsi építész tervezte, és 1888–1889-ben épült fel. Bejárati ajtajához lenyűgöző lépcsősor vezet föl. A bejárat fölött egy látványos torony magasodik az ég felé, aminek részét képezi egy kilátó, a tornyon valahol középtájékon egy tekintélyes méretű óra, a fölötte levő szinten pedig harang (ottjártunkkor mi is hallottuk hangját). Az ajtó fölött olvasható latin szövegnek része az elkészülés évszáma is, továbbá látható két címer, az építtetőé és a feleségéé.

Egy jól hangzó legenda is kötődik a helyhez. Máig tartja magát az a nézet, hogy Pálffy János Ferenc egy francia kékvérű kisasszonyba szerelmesedett bele, feleségéül akarta és az ő kedvében akart járni a kastéllyal, de mire ezzel elkészült, akkorra a lány hozzáment valaki máshoz. Ebben a történetben csak annyi hibádzik, hogy az érintett család több kastélya kapcsán is beszélik ugyanezt. Ami biztos, építtetésekor Pálffy János Ferenc csakugyan házasságra készült, majd el is vett egy ifjú leányt, Schlippenbach Erzsébet grófkisasszonyt. Minthogy egyébiránt a gróf a vadászat szerelmese volt, a hely vadászkastélyként szolgált. Elkészülte idején odabent több olyan műszaki megoldás tette kellemesebbé és kényelmesebbé az ott lakók életét, amelyek abban az időben lényegében elvárások voltak a gazdagok körében, ilyen volt az étellift és a központi fűtés. Amúgy az 1945 előtti bútorzatából egy sem maradt meg, amikor ugyanis a front itt átvonult a kastélyt teljesen kifosztották.
Utolsó tulajdonosa, Pálffy Pál 1945-ben távozott az országból. Ezt követően a kastély állami tulajdonba került. Egy évvel később és 1986-ban is végeztek rajta felújítási munkákat. 1955-től 2011-ig a Szlovák Írók Házaként szolgált a szlovák művészek alkotótevékenysége és pihenése céljából. Járt a kastélyban Václav Havel, II. Margit dán királynő és Dick Francis krimiíró is.

A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma évekkel ezelőtt forrásokat különített el a kastély rekonstrukciójára és helyreállítására, amely 2014-ben vette kezdetét. Egy évvel később a kastély egy része megnyílt. Ma az említett minisztérium fennhatósága alá tartozik. A község honlapján olvashatók szerint a kastély felhatalmazott kezelője egy korlátolt felelősségű társaság, amely (a Szlovák Nemzeti Múzeum alá tartozó Vöröskői Múzeummal együttműködve) a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumával kötött szerződés alapján egyes részeit bérbe adhatja esküvők és esküvői fotózás céljára. A gidrafai Pálffy-kastély a körülötte levő angolparkkal együtt szerepel a Kulturális Műemlékek Központi Jegyzékében.
Gyakran járnak ide a nyugalmat kereső, a zöld környezetben sétálni és friss levegővel feltöltődni kívánó helyiek. Hétköznap csak időpont-egyeztetés esetén van lehetőség bejutni, hétvégén óránkénti kezdéssel, szlovák nyelvű idegenvezetés mellett megtekinthetők a kastély bizonyos részei. A kívül fehér színben pompázó, fekete tetőzetű kastélyba ezúttal mi nem jutottunk be.