Hétköznapi középkori emberek történetei tárultak fel

Sarah Inskip, a Leicesteri Egyetem munkatársa és kollégái egy friss tanulmányban a középkori Cambridge több száz lakosának életét rekonstruálják – számol be a The Guardian. A szakértők alapos elemzés alá vetették a csontvázakat, így vizsgálva a szegény vagy hátrányos helyzetbe került emberek történetét, akiknek nevét sosem jegyezték fel.

A kutatók több mint 400 felnőtt és gyermek maradványait tanulmányozták, akiket 1200 és 1500 között temettek el egy középkori kórház területén. Az eredmények a helyiek életéről, egészségi állapotáról, sőt még a külsejükről is árulkodnak. A kutatóknak arról is sikerült információt gyűjteniük, hogy a jótékonysági intézményként funkcionáló kórház miként döntött arról, hogy ki érdemes a segítségre.

Mint kiderült, az itt eltemetettek nem egy társadalmi osztályból származtak, voltak közöttük árva gyerekek, egyetemi tudósok és korábban jó körülmények között élő, ám elszegényedett személyek is. A Szent János apostolról elnevezett kórház területén 2010-ben végeztek ásatásokat, amelyek során több száz azonosítatlan sírt tártak fel. Az új tanulmányhoz DNS- és izotópelemzést, csontvizsgálatot és más elemzéseket hajtottak végre, az elhunytak akár 50 egyedi jellemzőjét is feltárva.

A csapat egy külön honlapot is indított, hogy bemutassa a korabeliek történetét. Az egyik érintett egy zömök, sötét hajú férfi, akit a szakértők spekulatív módon Watnak neveztek el. A férfi jó táplálkozás mellett nőtt fel, és túlélte a fekete halál több hullámát, de úgy tűnik, élete végére nehéz helyzetbe került, 60 éves kora körül pedig rákban halt meg.

Egy másik személy, Maria, szegénységben töltött gyermekkora miatt nagyon alacsony volt, és nehéz fizikai munkát végzett, mielőtt tuberkulózisban megbetegedett. Valószínűleg kórházba került, ahol étrendje javult, de a 20-as évei elején így is meghalt.

A kutatók nagyjából tíz férfi csontvázat azonosítottak valószínűsíthető egyetemi tudósként karcsontjaik szimmetriája miatt, ami a legtöbb fiatal férfi csontvázzal ellentétben arra utalt, hogy nem végeztek nehéz fizikai munkát. „A kórházban került emberek nem voltak mindannyian alsóbbrendűek” – mondta John Robb, a Cambridge-i Egyetem régésze és a csapat tagja.

„Csak korlátozott számú ember mehetett be a kórházba, és bizonyára sokkal többen lehettek, akik segítségre szorultak volna. Ez felveti a kérdést, hogy valójában hogyan születtek a döntések” – tette hozzá. A valószínű válasz az, hogy a különböző típusú emberek gondozásával az adományozók sokféle csoportjára és azok érzelmeire tudtak hatni, ezzel segítve a kórház 300 évig tartó fennmaradását.