Lenyűgöző a zene terápiás hatása és közösségformáló ereje

Számos kutatás kimutatta, hogy az összetartozás igénye az egyik legalapvetőbb és legerőteljesebb emberi szükséglet. A közösségi kapcsolatok az egészségesebb és boldogabb élet kulcsát jelentik. A krónikus elszigeteltség érzésének egészségre gyakorolt hatása összemérhető a magas vérnyomás, a mozgáshiány, az elhízás és a dohányzás hatásával. A zene viszont hatékony eszköz, amely összehozza az embereket, fokozza a bizalmat, az empátiát és oldja a stresszt. Ráadásul olyan kollektív élményt jelent, amely a gyakran boldogsághormonként emlegetett oxitocint szabadíthat fel az agyban.

„A zene lehet olyannyira hipnotikus, mint egy gyönyörű séta és valljuk be, mindannyiunknak szüksége van térre ahhoz, hogy elmerüljünk a gondolatainkban. Hiába járunk ugyanazon az úton, minden nap más fényeket látunk, más az égbolt, más érzéseket kelt bennünk. A zene létrehoz egy ilyen ösvényt, miközben egy egészen egyedi és különleges módon képes kapcsolódni az emberekhez, hiszen jó esetben egyenesen a szívünkhöz szól. Ez a munkám szépsége, hogy a zenével másokat inspirálhatok és összeköthetek” – mondta a torinói születésű Ludovico Einaudi, aki a békés, megnyugtató, meditatív, de közben minimalista, filmes, klasszikus-pop stílusáról ismert, és akinek érzelmekkel teli zenéje világszerte emberek millióit érinti meg.

A budapesti MÜPA-ban 2023. novemberében két alkalommal koncertet adó Einaudi zenéje – ars poetikája szerint – teret ad a gondolkodásra és az érzésekre. És ahelyett, hogy elmagyarázná a dalok mögött rejlő történetet, inkább egyfajta utat mutat és lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség megírja a saját, kapcsolódó történetét a kiváltott érzelmek alapján, így legyen részese a zenének.

„Élőzenét hallgatva mindenki kapcsolódhat egy hanghoz, de képes közben egyedül maradni ebben az élményben és elkalandozni a gondolataiban. Ez egyfajta meditáció. A zenehallgatás felfogás kérdése. Lehetőséget kínál arra, hogy ugyanazokat a dolgokat más szemszögből gondoljuk át. Számomra a zeneszerzés olyan munka, amely arról szól, ahogyan változunk, és hogy miként látjuk másképp az életünket az idő múlásával” – emelte ki a klasszikus zenétől az avantgárdon át a pop vagy világzenés hatásokig terjedő összetevőkből egyedit alkotó, híres zongoraművész.

Ludovico Einaudi a nyolcvanas évek óta komponál koncertdarabokat és színpadi műveket, nevét például az Életrevalók című film zenéje révén ismerhettük meg. Bátran kísérletezik különböző stílusokkal és hangkeltő eszközökkel – budapesti koncertjét például vízcseppek lassú csepegésének hangjával nyitotta. Saját bevallása szerint zenéjével igyekszik teret adni a közönségnek a gondolkodásra, hogy aktívan részese legyen a pillanatnak, amellyel kapcsolatba léphet a koncertjein.

A zongorista 2016-ban tett szert világhírnévre, miután (természetesen a megfelelő óvintézkedések mellett) zongorájával kitelepült egy úszó jégtáblára a Jeges-tengeren, a norvégiai a Wahlenbergbreen gleccser elé. Az Elegy for the Arctic (magyarul Elégia a sarkvidékért) című szerzeményt nyolcmillió, a világ minden tájáról érkező, az Északi-sark védelmét szorgalmazó hang ihlette. Einaudit és zongoráját a Greenpeace Arctic Sunrise nevű hajója vontatta. Az említett gleccser Svalbard egyik gyorsan pusztuló természeti csodája, amely hihetetlen gyorsasággal olvad, naponta akár tizenöt métert. Az Elegy for the Arctic később szerepet kapott a Tempo: Music for Climate Action című projektben is, amely tudósok és zenészek közös erőfeszítése arra, hogy a zenén keresztül ösztönözzék az éghajlatváltozás elleni, sürgető cselekvést.

Einaudi zenéje nyugtató mozgásával, ismétlődő mintáival és üdvözlendő kiszámíthatóságával a biztonság érzetét kelti; sokan fogalmaznak úgy „mintha meleg takaróba burkolná a hallgatót”. Nem véletlen, hogy a zenének valószínűleg egyedi képessége van a gyógyulás elősegítésére, az érzelmek áramoltatására és nem utolsó sorban a jólét elősegítésére. És ezt már – többek között – az ókori gyógyítók is felismerték.