Nem mai szokás a portrék feljavítása

Az English Heritage nemrégiben mutatta be egy Jakab-kori portré rejtelmeit, amelyekre a restaurátori munka során derült fény. A 17. századi nemesasszony, Diana Cecil portréját annak elkészültét követően átfestettek, a hölgy vastagabb ajkakat, dúsabb hajat kapott.

Diana Cecil (1596-1654) annak a Cecil-családnak a sarja volt, amely I. Erzsébet egyik barátja és tanácsadója, Lord Burghley, vagyis William Cecil ágán a Jakab-kori Anglia több jeles személyiségeit adta. Diana fiatalon, kora egyik legszebb hölgye volt, azonban a festőnek erről valószínűleg más lehetett a véleménye.

A teljes alakos portré nemrégiben gondos felújításon esett át, amelynek során nemcsak az idő és a helytelen tárolás okozta hibákat korrigálták, de az öreg, sárgás lakkréteget is eltávolították. E munkák során derült fény arra, hogy az eredeti portréhoz képest Diana ajkait megvastagították, a hajvonalát pedig kissé lejjebb hozták utólag. Az eredeti festő neve is kiderült: Cornelius Johnson műve volt a portré, amely 1634-ben született meg (korábbi adatok szerint 1638-as volt).

Alice Tate-Harte gyűjteményi restaurátor elmondta: „Festményrestaurátorként mindig meglep, mennyire élénk, gazdag színek bújnak elő, ha eltávolítom a megsárgult lakkréteget a képekről, azonban Diana vonásainak átalakulása még nagyobb meglepetés volt.” Bár az új vonásokat akár egy korábbi állagjavítás során is kaphatta a portré a szakember szerint, a javítást végző festő hozzátette a saját ízlése szerinti külső jegyeket. „Remélem, helyesen tettem, hogy a ráfestést eltávolítva visszaadtam Diana természetes arcát!” – tette hozzá a restaurátor. Kenwoodban két Diana Cecil-portrét őriznek, az egyiken, amit William Larkin készített, 15 évesen látható, a másik a most felújított képen 31 éves volt.

Nem ez az egyetlen „feljavított” portré. Néhány éve egy Isabella de Medici (1542-1576) portré kapcsán derült fény hasonló eljárásra. Az asszony arcképét a 19. században olyannyira átfestették, hogy sokáig az édesanyja, Toledói Eleonóra arcát látták benne.

A portré kapcsán felmerült annak a gyanúja, hogy esetleg hamisítvány, ezért különféle technikai vizsgálatokat végeztek rajta, s ezek során kiderült: az új rétegek alatt egy idősödő, táskás szemű, komor nőt látni, akiről azt se tudták, kicsoda, és akinek végül a ruhája vezetett végül el Isabella de Medicihez: a ruhát egy korábbi portréján is viselte. Az eredeti portrét valószínűleg a Mediciek udvari festői közül készíthette valaki – a restaurálás során Isabella képmása is visszanyerte eredeti alakját.