Ebben is különleges az Éjjeli őrjárat
A művész számos új eljárást alkalmazott, bátran vágott bele a korábban nem használt technikák, anyagok alkalmazásába.
Rembrandt mesterműve talán az egyik legtöbbet tanulmányozott festmény, az életet sugárzó, dinamikus mű, amelynek egy nemrégiben elvégzett vizsgálata újabb érdekességgel zárult. Az 1642-ben készült festmény vásznát, még az alapozóréteg felhordása előtt egy ólomtartalmú anyaggal impregnálta a művész – efféle alapozót eddig se Rembrandt, se kortársai alkotásain nem fedeztek fel. A Science Advances folyóiratban publikált kutatást az Amszterdami Egyetem ismertette.
A műalkotás részletes tanulmányozása céljával 2019-ben fogtak bele az Operation Night Watch (Éjjeli őrjárat hadművelet) projektbe a Rijksmuseum és több kutatóintézet együttes erőfeszítéseiként, amelynek során számos, legnagyobb részben noninvazív módszerrel, a legmodernebb vizsgálati technológiákkal igyekeznek a festményből a lehető legtöbb információt kicsalogatni. A projekt célja nemcsak az, hogy megismerjük Rembrandt alkotási módszereit, hanem az is, hogy a festmény anyagainak, technikáinak azonosításán át, azok átalakulásának vizsgálatával, az elváltozások megértésén át a lehető legjobb állagmegóvási módszerre is rábukkanjanak a szakemberek. Bár ma már rengeteg olyan képalkotó módszer rendelkezésünkre áll, amelyekkel bepillanthatunk a festmények egyes rétegeibe, felmérhetjük például a pigmentek összetételét és eloszlását, ám igazán 3 dimenziós adatokat ezek se nyújtanak.
Most, az új következtetéseket egy miniatűr festékminta vizsgálatával sikerült levonni, speciális, 3D képalkotó eljárással, amelyet most először használtak ilyen régi festményen. A vizsgált mintát a festmény egy olyan pontjáról vették, ahol a vászon két részét összeerősítették (a nyitókép B részén látható), és ahol emiatt már régebben lepattogzott egy kis részen a festékréteg, így szabaddá vált alatta az alapozás.
Mire is jutottak a kutatók?
Az elemzések szerint az Éjjeli őrjárat vásznán, a festék alatti legalsó réteg egy soha korábban nem látott, ólomtartalmú anyag volt. Bár az ólmot a minta egészében megtalálták, annak alján tömör, egyöntetű, valóban rétegszerű megjelenést mutató formában bukkantak rá.
A festményt eredetileg egy elég dohos környezetre – Kloveniersdoelen, a muskétások egyletének ünnepi csarnoka – tervezték, ezért Rembrandt valószínűleg erre felkészülve egészen új módszert használt az alapozásra. Egy Theodore de Mayerne nevű orvos korabeli leírásaiban szerepelt az ólom-oxid alapú olaj javasolt használata a nedves helyszínekre szánt festményeknél. Hagyományosan enyvet alkalmaztak az alapozásra, ám az orvos maga látta, hogy egy enyv alapozású kép ledobta a dohos helyen tárolás hatására a festékréteget. Valószínűleg Rembrandt is ebből az írásból meríthette az ötletet.
A teljes festmény egy korábbi vizsgálata már kimutatta a vászon teljes területén az ólom jelenlétét, amelyet nagy, laza ívű mozdulatokkal hordott fel a mester, ez is megerősíti, hogy a mostani elemzésben legalul talált ólom az alapozásból eredhet. Az eredmény is azt bizonyítja, hogy Rembrandt újító hajlamú, kísérletező művész volt.
Felszínre hoznák az ókori hajóroncsot és értékes rakományát
A hajó egy, az ókorban igen értékesnek számító rézötvözetet szállított.
Képeken az ikonikus Las Vegas-i hotel felrobbantása
A Tropicanát egy ünnepség keretében semmisítették meg.
Dél-koreai írónő kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Han Kang intenzív, a történelmi traumákkal szembenéző és az emberi élet törékenységét feltáró költői prózájáért részesül a díjban.
Kivételes kincsre bukkantak a Somlón
A több ezer éves ékszer már megtekinthető.
Ókori aranymaszkokat sikerült lefoglalni
A csempészeket pont a műkincsek eladása előtt sikerült elkapni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
