Közép-Európa legnagyobb szabadtéri méhészeti múzeuma
Napjainkban egyre több szó esik a méhekről. Szerencsére! Mert végre mindenkinek meg kell ismerni fontos munkájukat és úgy viszonyulni hozzájuk, hogy nélkülük a természet nem lenne olyan, amilyennek most ismerjük.
Az utóbbi években szerte a Földön jelent gondot a méhek nagyszámú pusztulása, miként a kaptárelhagyás jelensége is. Kutatások szerint a bajok oka lehet a növényvédő- és rovarirtó szerek nagymértékű használata, az intenzív mezőgazdaság, a sok helyen borzasztóan szennyezett levegő, a méhek kezelésére használt erős gyógyszerek, a klímaváltozás, a beporzást végző méhcsaládok folyamatos utaztatása okozta stressz.
A nagyarányú méhpusztulás komoly gond, mert az emberiség által termesztett növények jelentős része is elsősorban a méhek közbenjárásával hoz számunkra használható termést. Mindennek megértését is segítheti a Szenc (Senica) városától keleti irányba, úgy 10 kilométerre, Királyfa (Kráľová pri Senci) területén, a Feketevíz-patak mellett megtekinthető szabadtéri Méhészeti Múzeum.
Kezdésként végigsétálhatunk egy tanösvényen, melynek mentén táblák tájékoztatják a látogatókat a méhek életmódjáról, a számukra fontos növényfajokról, a méhpempőről, a méz készültének mikéntjéről. Olvashatjuk, hogy az ország területén „helyi és regionális szinten a méhészek 1810 óta kezdtek társulásokba tömörülni”, és hogy a szlovákiai méhészet úttörőjeként Štefan Závodník már 1869-ben megpróbálta megalapítani a szlovák méhészek első egyesületét.
A terület része egy jelentős szlovák és külhoni méhészek neveit viselő hársfasor, melyet 1932-ben kezdtek telepíteni. Miközben sétálgattunk odajött hozzánk egy kedves hölgy a kislányával. Kiderült, ő az egyik gondnok és egyben tárlatvezető is, aki családjával ott él. Rengeteg ismeretet osztott meg velünk, mesélt arról, hogy régen a méhészkedéshez szorosan kapcsolódtak más mesterségek, a viasz-, gyertya- és mézeskalács-készítők, a gyógyhatású szirupok, kenőcsök és borogatások készítői. Bemutatta a kaptárakból álló egyedi gyűjteményüket, sokfélék formában és méretben, templom alakú is van köztük. A régi típusokat rönkök, szalmakosarak és figurális kaptárak képviselik. Láthatók népművészek által faragott domborműves kaptárak a 19. század első feléből és modernebbek az 1970-es évekből. Egyik legértékesebb darabjuk egy 18. századból való, négy méhcsalád befogadására alkalmas méhkaptár.
Találunk itt a méhekkel való foglalkozáshoz és a méhészeti termékek előállításához szükséges eszközöket. A múzeum egyik kiállítóterében egy történelmi áttekintés vár ránk, például hogy Mária Terézia hozta létre 1769-ben a világ első állami méhészeti iskoláját (Theresianische Imkerschule), képet kapunk a szlovákiai méhészet történetéről, megismerhetjük az ország legnevesebb méhészeti személyiségeit.
Egy másik rész a méhek és más beporzó rovarok jelentőségéről szól. Az üvegtárolók egyikében a nagyvilág számos országából származó mézek láthatók, egy másikban mézzel készült szeszes italok szintén több országból. Sok más is van itt, de ennek járjon utána helyben a kíváncsi odautazó.
A kezdetekről szólva… 1926-ban a neves szlovák méhész és ügyvéd, JUDr. Ján Gašperík (aki az 1923-as alapítású Slovenský včelár méhészeti szakfolyóirat egyik alapítója, a folyóirat ma Včelár címen jelenik meg), a Szlovákiai Méhészeti Egyesületek Központjának elnöke szorgos munkával elérte, hogy a gróf Pálffy János uradalmának részét képező földterületből kapjon valamennyit egy mintaméhészet létesítésére. Néhány év múlva elkészült a főépület, majd további gazdasági és más épületek következtek. A méhésztelepet, ahol méhészeti oktatás, méhészeti tanfolyamok is folytak, hivatalosan 1932. augusztus 15-én adták át használatra. 1938-ban a terület Magyarországhoz került, a telep berendezéseit elszállították Privigyére (Prievidza). A területet a határ menti magyar csapatok, majd a német helyőrség használta, 1945 áprilisában itt volt a szovjet hadsereg légierejének főhadiszállása. A csapatok távozása után az épületeket felújították. 1947 áprilisában indult újra a méhészeti tevékenység, de a telep 1953-ban állami tulajdonba került (nyugdíjas otthont is működtettek itt). 1970-ben történelmi skanzen épült azzal a céllal, hogy a méhészetek és kaptárak Szlovákia egyes régióit képviseljék. Az önkéntes méhészeknek köszönhetően a szabadtéri múzeum 1974-ben nyílhatott meg a nagyközönség előtt, mint Közép-Európa legnagyobb szabadtéri méhészeti múzeuma. A területet immár 91 éve szolgál a méhészet népszerűsítésére.
Kísérőnk kinyitott egy üvegezett látványkaptárat, amelyben láthattuk a lépet mézzel megtöltő méheket a „saját kis életterükben”. Tudtunkra adta, hogy noha a környező országokban is vannak méhészeti kiállítások, múzeumok, de azok újabban létrehozottak, és főként újabb eszközöket tárnak a látogatók elé. Velük szemben a királyfai szabadtéri Méhészeti Múzeumnak a régiségében rejlik a vonzereje, muzeális érdekessége.
A Királyfán levő szabadtéri Méhészeti Múzeum – amely Pozsonyból enyhén északkeleti irányba, nagyjából félórányi autózással érhető el. Előre jelzett csoportok érkezése esetén mézkóstolóra is van lehetőség egy kis összeg ellenében. Egy pici boltban pedig vásárolhatunk is méhészeti termékeket. Mi a látottak és hallottak adta élményekkel és több üvegnyi, különféle mézzel távoztunk.
Visszakövetelik Nofertiti ikonikus mellszobrát
A műtárgyat bő száz éve hozták el Egyiptomból.
Kalózok elől rejthették el ezt a kincset
A római korból származó pénzek egy olyan területen kerültek elő, ahol gyakoriak voltak a portyázások.
Feltárás kezdődött a waterlooi csata helyszínén
A kutatók elsősorban arra kíváncsiak, hogy miként látták el a sebesülteket.
Előkelő török leletekre bukkantak Szigetvárnál
A szakértők az I. Szulejmán szultán mauzóleuma körül végeztek feltárást.
Eltűnt nyelvrokonaink sírjaira bukkantak Oroszországban
A finnugor nyelvet beszélő muromák a 10. században asszimilálódtak a szláv közösségekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
