Így hasznosították újra a ruhákat több száz évvel ezelőtt
A kutatók szudáni lelőhelyről származó szövetmintákat elemeztek.
A Varsói Egyetem régészei arra jutottak, a szudáni ősi Dongola lakói újrahasznosították ruháikat a szövetgyártás magas költségei és lassú folyamatai miatt – számol be a Heritage Daily. Az egykori város Makuria núbiai királyság központja volt, a település a Nílus keleti partján feküdt, és nem tévesztendő össze a mai Dongolával.
Makuria az időszámítás szerinti 5. században alakult ki a Kusita Királyság összeomlását követően. Az állam a 9- 11. század között érte el fénykorát. Az ősi Dongolát az 5. században alapították, a megerősített város palotáknak, középületeknek, templomoknak és egy királyi rezidenciának adott otthont.
A Varsói Egyetem kutatói a közelmúltban 17-18. századi szöveteket vizsgáltak – a korszakban a város már hanyatlásnak indult. A csapat 17 mintát vetett kémiai elemzés alá, az eredmények a textil újrahasznosítására utaló bizonyítékokat mutattak. A felfedezés új betekintést nyújt az egykori lakosok mindennapjaiba.
„Egyértelművé kell tenni, hogy az ősi Dongola lakói szerették az újrahasznosítást. Tisztában voltak az anyag értékével, és igyekeztek minél többet felhasználni belőle” – mondta Krzysztof Wozniak, az egyetem kémikusa.
„Az iparosodás előtt a szövetgyártás nagyon időigényes tevékenység volt. Miután az emberek végigmentek ezen az egész folyamaton, a gyapot termesztésén, betakarításán, fonásán, szövőszékre helyezésén, szövésén, a szövetet az utolsó lehetséges felhasználási módig használták. Tehát először ruházatnak használták, aztán foltnak vagy rongynak, néha takarónak, néha pedig a falba dugva a szél elleni védelemre” – nyilatkozta a kutató.
A ruhadarabok többsége gyapjúból készült, bár a modern ruházati szabványokhoz képest valamivel gyengébb minőségű alapanyagból. Szudánban a juhokat elsősorban a tej és a hús miatt tenyésztették, a gyapjú másodlagos termékként szolgált, ami megmagyarázza a gyengébb minőséget.