Japán tradicionális termálfürdői
Sok oka van annak, hogy Japánban számos fürdőt kipróbáltam annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok egy lubickolós alkat. Se a tengerparti strandok, se a wellness szállók nem szoktak érdekelni, mégis a japán körutam során szenvedélyesen ücsörögtem a forró vizes medencékben, és nagy kitérőket tettem, hogy egy-egy nevesebb fürdőt felkereshessek.
Az egyik magyarázat erre az, hogy a fürdőkultúra igazi nemzeti hagyomány itt, hiszen a japánoknak rendkívül fejlett és évszázadokra visszatekintő a fürdőkultúrájuk. A másik lényeges szempont, hogy a fürdők jellemzően igen festői környezetben fekszenek, nem ritka, hogy patakparton, erdőben. Ha egy város közepén levő szállónak van remek gyógyvize, akkor a medencét gyakran a legfelső emeleten alakítják ki, hogy csodálhassák a panorámát a vendégek. Végül, de nem utolsósorban, rendkívül érdekes volt megfigyelni egészen más szokásokat, mint amiket itthon megtapasztaltam, ráadásul attól soha egy pillanatig nem kellett félnem, hogy a víz nem lesz patyolattiszta.
Az már néhány napos japán vakáció után feltűnik minden utazónak, hogy a japánok imádnak forró vizes medencében vagy kádban ücsörögni. A fürdőknek két fajtája van: az onsen és a sento. Na de mi a különbség?
Az onsen japánul két írásjelből áll: forró és forrás, ami meg is magyarázza, miről van szó. Onsen hivatalosan csak az a fürdő lehet, melynek hőmérséklete minimum 25 fokos és ásványi anyag tartalma 19 kritériumnak felel meg. A japánok egészen távolra is elutaznak, hogy egy adott vízforrást élvezhessenek és népszerű források köré egész kis fürdővárosok települtek.
Míg az onsen egyfajta wellness időtöltés, a sento a mindennapi higiéniát szolgálja. Régebben sok apró japán lakásban nem volt rendes fürdőszoba, így a ilyenekbe jártak. A sento hosszú múltra tekint vissza úgy is, mint közösségi hely. Különösen a 60-as években volt ez elterjedt, azóta a sentok száma jelentősen csökkent.
A legtöbb létesítményben – legyen az onsen vagy sento – külön fürdők vannak férfiak és nők részére, ezekben mindig minden ruhát le kell venni. Ahol nem oldható meg a nemek szeparálása, például néhány tengerparti medencében, ott a fürdő mindkét nem előtt nyitva áll és itt szabad felvenni fürdőruhát.
A fürdőbe belépve először is kis kosarakba vagy zárható szekrényekbe pakolnak el mindent a vendégek és meztelenül, mezítláb lépnek be a vizes helyiségbe. A nagy törülközőt is kint kell hagyni, csak egy picit szokás bevinni.
A közös fürdőnek helyet adó részben a falak mellett számos kis zuhanyzó van kialakítva, melyek előtt alacsony zsámoly van. A vendégek erre ülve alaposan lecsutakolják magukat szappannal, a kis törülközővel dörzsölve a testüket, sőt, sokan hajat is mosnak. A valóban rendkívül módszeres, hosszú tisztálkodás után lépnek csak be a közös, forró vizes medencébe. Fontos, hogy előtte a hajat össze kell kötni és sokan a kis törülközőt a fejükre teszik, ezt ugyanis sose szabad a medencébe mártani. A forró vízben nem szabad úszni, pancsolni, és a fürdő területén nem szokás enni, inni, hangosan beszélgetni.
Aki kényelmetlenül érzi magát mások előtt meztelenül vagy a párjával szeretne fürdőzni, az néhány helyen bérelhet privát fürdőt is, de ezért felárat kell fizetni. Ez a lehetőség áll nyitva a tetovált vendégek előtt is, akik jellemzően nem látogathatják a közös fürdőt (a tetovált embereket ugyanis a japán szervezett bűnözői csoportokkal, a jakuzával hozzák összefüggésbe).
Számos fürdőben megfordultam az országban tett másfél hónapos körutam során, ezekből válogattam ki a legérdekesebbeket ebben az összeállításban.
Beppu (Kyushu-sziget)
Kyushu-sziget Japán négy fő szigete (Hokkaido, Honshu, Shikoku és Kyushu) közül a legdélebbi és sokak szerint a legszebb. Az aktív vulkáni hegycsúcsok, buja erdők és festői tengerpartok között elragadó fürdővárosok találhatóak, sokakat ez csábít erre a vidékre.
Beppu már ránézésre is egy izgalmas fürdőhely: az egész város fortyog, füstölög, azaz a források gőze városszerte látható. A napi 100 millió liter forró vizet kipumpáló forrásokból kétféle van a városban: az egyik a jigoku (a szó legszorosabb értelmében vett forró víz, szó szerinti fordításban „pokol”), a másik pedig a fürdésre is alkalmas víz az onsenekben.
Beppu Kannawa városrészét évszázadokkal ezelőtt úgy írták le, mint a gázrobbanások, a bugyborékoló sár és a gőzölgő vizek elátkozott földjét. A feltörő forrásokat a régmúlt idők lakói féltek megközelíteni. A legenda szerint egy Ippen Shonin nevű buddhista szerzetes imával csendesítette le ezeket, és megengedte az embereknek, hogy élvezzék Beppu termálvizeit.
A nyolc „pokol” mindegyike más és más, a kialakult tavak színe ugyanis a benne levő ásványi anyagoktól függően lehet bíborvörös, kék vagy épp szürke. A pokolforrások egyikében sem lehet fürdeni, hiszen ahhoz túlságosan forró (90 fok feletti) a feltörő víz, azonban néhányban lehetőség van lábfürdőre a kicsit lehűtött vízben.
Onsenből is számos van a városban – de Bepput nemcsak a termálvíz bősége különbözteti meg a többi onsen-üdülőhelytől, hanem az is, hogy a fürdőtípusok széles skáláját lehet itt kipróbálni. A hagyományos meleg vizes fürdők mellett Beppu homokfürdőket is kínál, ahol a fürdőzőket természetes módon felmelegített homokba temetik, gőzfürdőket, amelyeket egy forró forrás gőze melegít, sőt iszapfürdőket is.
Egy forró gőzre épülő városban adja magát, hogy az ebéd is így készüljön! Erre a legjobb hely a Jigoku Mushi Kobo, ahol a vendégek megvásárolják az alapanyagokat, és maguk teszik be párolni a forró gőzbe.
Kurokawa (Kyushu-sziget)
Míg Beppu egy nagyváros az izgalmas onsen lehetőségeivel, az az előnye is megvan, hogy sok szállás és étterem van, üzletek, szórakozási lehetőségek. Egy teljesen más karakterű fürdőváros Kurokawa Onsen, ez sokkal inkább megfelel az elvonulni, csendre vágyóknak, romantikát keresőknek. Sokak szerint ez Japán egyik legszebb fürdőtelepülése, ahol a vendégek egész nap fürdőről fürdőre járnak és egyáltalán nem kínos, ha az utcákon jukatában, fürdőköpenyben sétálnak.
A mintegy 30 fürdő egy kis patakparton sorakozik, némelyik csak nyilvános fürdő, de a legtöbb szállás is. Elképesztően hangulatosak és békések, általában erdőben, vízparton fekszenek.
Iya-völgy (Shikoku-sziget)
Ahogy az utazásra készülve megláttam néhány képet az Iya-völgyről, nem volt kérdés, hogy ide el akarok menni. Sőt, leginkább egy onsenre épült hotel fotói villanyoztak fel, amelyhez még csak hasonlót se láttam sok évtizedes utazásaim során. A hotel a völgy egyik peremén, magasan a hegyen helyezkedik el, míg a hozzá tartozó onsen lent a völgy alján, az Iya folyó partján. A kettőt egy kis felvonó köti össze, amit csak a hotel vendégei használhatnak.
A nemrég 50. születésnapját ünneplő hotel neve Iya Onsen és egyszerűen minden aspektusa tökéletes volt: a környezet, a szoba, a több mint 10 fogásos vacsora, a reggeli, a fürdő és a kedves személyzet. Az igazi sztár azonban a szabadtéri fürdő, a rotemburo, ahova a 170 méteres szintkülönbséget 5 perc alatt küzdi le a kis felvonó. Ezt 1984-ben üzemelték be, addig a vendégek egy laza 40 perces sétával érték el a fürdőt, ahonnan jó egy óra alatt értek vissza a hotelbe.
Tsuchiyu Onsen (Fukushima közelében, Honshu-sziget)
Egy másik fürdőbe is úgy kerültem, hogy az utazásra készülvén beleszerettem az interneten egy fürdő-szálló fotóiba. A Tsuchiyu Onsen egy hangulatos fürdővároska Fukushima közelében, amely ezeréves múltra tekint vissza. Itt található a Hotel Sansuiso, ahol változatos környezetben lehet élvezni a forró forrásvizet. A szállodának ugyanis több medencéje van, egyik a környező hegyekre, másik egy japánkertre, a harmadik pedig egy vízesésre kilátással. Ráadásul ezek éjszaka hangulatvilágítást kapnak, úgyhogy még vacsora után és kora hajnalban is érdemes volt végigjárni a medencéket és kiélvezni a finom forró fürdőket.
Tsuchiyu Onsen egy apró település, inkább csak a belföldi onsen-rajongók ismerik. A vendégek 90 százaléka Japán, a maradék 10 százalék nagy része Tajvanról érkezik. Aki nem akar a külföldi turistákkal együtt mozogni, hanem autentikus japán élményekre vágyik, annak jó ötlet ilyen eldugott fürdőket felkeresni!
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu
Már 4000 éve is létezett állami bürokrácia
Több száz agyagtáblát tartalmazó ókori levéltárat tártak fel Irakban.
Ritka viking ékszert találtak egy mocsárban
A lelet kiváló állapotban maradt fenn az oxigénszegény környezetnek köszönhetően.
Emberek által elejtett mamutokat találtak
A kutatók egy ausztriai lelőhelyen végeztek újabb feltárást.
Szomorú leletek árulkodnak az ókori bányászat kegyetlenségéről
Tárgyi bizonyítékok igazolják, hogy az I. Ptolemaiosz idején folyó aranybányászat komoly emberi áldozatokkal járt.
Feldarabolt holttesteket rejtett az ősi tömegsír
A kutatók szerint a rögtönzött tömegsírban az ázsiai hunok áldozatait temették el.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
