A trópusok nyelvei hangosabban szólnak

A Kieli Egyetem mutatta be azt, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatási eredményét, amelyben a világ több mint 9100 nyelvét, nyelvváltozatát elemezték földrajzi helyük és hangosságuk szerint. Arra jutottak, hogy a sarkvidékek nyelvei a legkevésbé, a trópusok nyelvei a leginkább hangosabbak közé tartoznak – a két szélsőséget az északnyugat-amerikai indián szalis, és az afrikai joruba képviselték.

Egészen logikusnak tűnik, hogy a külső körülmények befolyásolják, miként beszélünk, még ugyanaz az ember is másként hangzó módon szólal meg egy hideg téli napon, vagy egy párás, nyári napon. Emellett a levegő állapota a hang terjedését, szóródását is befolyásolja, ez pedig szintén egy állandó, klímához is köthető tényező. A hideg levegőben könnyebben kiszáradnak a hangképző szerveink, ez pedig akadályozza a nyitott légutakkal képzett hangok kiadását.

A hangosság azt jelenti, hogy a hangképzéskor mennyire nyitottak a légutak. A kevésbé hangos nyelvekben kevés a magánhangzó, hajlamos a mássalhangzók halmozására, illetve több a zöngétlen mássalhangzó. Amelyek viszont harsányabbak, azokban a magánhangzók és mássalhangzók kiegyensúlyozottan szerepelnek a szavakban, ráadásul több a zöngés mássalhangzó. Például a szalis pkʼm (szúnyog) kevésbé hangosabban hangzik, mint a hawaii wehewehe (elmagyaráz).

Ennek egyik oka lehet az, hogy a meleg levegő jobban elnyeli a mássalhangzók magasabb frekvenciájú hangjait, vagyis ezek érthetősége sérül, ezért logikus kevesebbet használni belőlük a trópusokon. A másik szintén a trópusi nyelvek harsányabb voltát erősítő fizikai folyamat, hogy a meleg levegőben gyorsabban terjed a hang, és emellett jobban kitérül a vízszintesből a függőleges irányba (ezt úgy képzeljük el, hogy a velünk egy magasságban lévő beszélgetőpartner feje felett hangosabb a hang, mint a füle szintjén).

A folyamat, ami alatt egy nyelv a környezetéhez alkalmazkodik, nem túl gyors. Erre számos trópusi latin-amerikai indián nyelv hangzását hozták fel a kutatók: ezek a trópusi elhelyezkedés ellenére is kevésbé zengzetesek. A szakemberek úgy vélik, ez annak köszönhető, hogy az indiánok megérkezése óta eltelt évezredek még nem tudták megsemmisíteni a korábbi ősnyelv hatását (az indián népek észak-ázsiai, szibériai őseinek nyelvét). A hangosságot az is befolyásolja a klíma mellett, hogy az adott nyelv milyen nyelvcsaládba tartozik, s a nyelvcsalád eredete miféle klímájú terület. Míg az indoeurópai nyelvek beszélői viszonylag hűvös területen élnek, a hangosabb ausztronéz nyelveket délkelet-ázsiai trópusi vidéken élők beszélik.

A kutatók szerint a hatalmas adatbázisra kiterjedt vizsgálat alapján kijelenthető, hogy a nyelv evolúcióját befolyásolja a környezet.