Hova tűntek a hagyományos iránytűk?

Az iránytű feltalálása a régmúltra tekint vissza, a történészek szerint a Kr. e. 3. századra tehető az elterjedése Kína területén, ahol elsők között fejlesztették ki a navigációs eszközt, amelyet geomancia és divináció céljából is alkalmaztak. Az eredeti iránytű egy abszolút egyszerű tárgy volt, amelynek mágnese északi irányba mutatott. Majd a pontosabb navigáció érdekében a későbbi változatokhoz hozzáadtak egy skálát is, így nyerte el mai formáját az iránytű, amely időszámításunk kezdetén terjed el Irán, India, és az arab világ országaiban. Európába csak a keresztes hadjáratok során jutott el, és mivel jelentős mértékben hozzájárult a tengeri navigáció fejlődéséhez, rendkívül népszerű lett a korabeli társadalomban. Mára csupán egy szűk kör használja az iránymutatásra szolgáló tárgyat, hiszen a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően mindenki számára könnyen hozzáférhető az iránytűnél pontosabb GPS. Mégis van egy csoport, amelynek tagjai a mai napig alkalmazzák a hagyományos iránytűt, méghozzá a kezükre szíjazva.

Imaeszköz

A kézi iránytű egy olyan eszköz, amely segít az imádkozóknak meghatározni Mekka irányát a szalát (iszlám vallásban végzett imák) során.

Forrás: Getty Images

Az iszlám hagyományok szerint a hívőknek Mekka felé kell fordulniuk, amikor a napi öt imát végzik. Ezt a hagyományt kiszolgálva készülnek olyan karkötők, amelyekre óraszerkezet helyett iránytű kerül, ezzel segítve az imádkozót, hogy mindenkor könnyen megtalálja az iszlám szent város, Mekka irányát. Ez a különleges szerkezet tehát az iránytű funkcionalitását kombinálja a karkötő formájával, hogy megkönnyítse az iszlám felekezet tagjai számára a tájékozódást. Érthető, hogy az iszlám főbb területein, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Malajziában, valamint a legnépesebb muszlim országban, Indonéziában a kar iránytű árusok kínálják portékájukat. Ami pedig egy turista számára érdekes kiegészítőnek tűnik, az a helybéli lakosok számára egy fontos, mindennapi eszköz.

Az európai verzió

Az iránytű mint karkötő Európa szerte is elterjedt, habár sosem volt olyan népszerű, mint a hagyományos iránytű. Jelentőségét mégsem szabad alábecsülni, ugyanis nagy szerepe volt a karóra feltalálásában. A karóra őse, a láncra fűzött zsebóra a 16. században jelent meg, ekkorra a kar iránytű ismert eszköz volt a keleti földrészen, ennek mintájára kezdtek karórákat készíteni. Bár az órával felszerelt változat Európában sokkal gyorsabban terjedt, mint keleten, és ma is ismertebb kiegészítő, mint távoli rokona, a kar iránytű, amely napjainkban elsősorban a túrázók, kempingezők, vagy kalandorok körében használatos, akik a természetben járva gyakran hagyatkoznak analóg eszközökre.
Azonban fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú iránytűk általános irányokat mutatnak meg, és nem rendelkeznek olyan pontossággal, mint az elektronikus navigációs eszközök, például a GPS. Tehát a kar iránytűk inkább stílusos kiegészítőként vagy különleges eszközként szolgálnak, mintsem kizárólagos navigációként.