A világ második leghosszabb bambuszhídja minden évben újraépül
A Mekong közepén fekvő Koh Paen szigetét köti össze Kampong Cham városával az az 1 km hosszú bambuszhíd, amit a kambodzsaiak lassan száz éve minden száraz évszakban újraépítenek.
Rálépek a kézzel készült bambuszhídra, a talpam alatt hangosan nyikorogni kezd az egész szerkezet. Leguggolok, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a nem mindennapi mérnöki alkotást, sehol nem látok egy szeget se, csupán drótok, meg bambuszpálcák tartják össze az egészet. A felakasztott lámpások finoman himbálóznak, ahogy a másik oldalról biciklik közelednek.
A Mekong békésen folyik alattam, buddhista kispapok sétálnak el mellettem, áldásként rizst löknek a folyóba. A naplementére várók lassan megtöltik a hidat, és együtt nézzük, ahogy a nap alábukik a horizonton, lágyan megfestve az eget és a fodrozódó vizet.
Bár Kambodzsa hatodik legnagyobb városa, Kampong Cham összehasonlíthatatlanul csendesebb, mint Siem Reap, ráadásul két pagodán kívül különösebb látnivalója sincsen, ennek ellenére ezrek érkeztek ide már évtizedekkel ezelőtt is, hogy átkeljenek az akkor a világ leghosszabbjának számító bambuszhídján.
A szezonálisan, csak a száraz évszakban használható hídban talán nincs is semmi különös a hosszán kívül. Miután Kambodzsában a monszun véget ér, és a Mekong-folyó vize egy idő után annyira leapad, hogy túl sekély lesz a kompközlekedéshez, megkezdődik az új híd felépítése. A folyamat körülbelül egy hónapot vesz igénybe, több tucat férfi érkezik ilyenkor a környező falvakból, hogy két kézzel, közösen építsek meg az átkelőt.
Először magas bambuszrudakat döngölnek a folyómederbe, majd következő rétegként vízszintes oszlopokat helyeznek a tetejére. Ez a több, különböző szögben elhelyezett rúd rögzíti az alapot.
A Koh Paen híd tetejeként hasított bambusz szőnyeg szolgál, amelyet vastag lapként tesznek egymás mellé, és három függőleges bambuszrúddal erősítenek meg, melyek a híd hosszában futnak és sávjelzőként működnek. Az építés know how-ja apáról fiúra száll, pontosan senki nem tudja, kik voltak az első mesterek, vagy milyen tervek alapján dolgoztak.
Amikor beköszönt júniusban az esős évszak, még mielőtt megemelkedne a vízszint, és az erős sodrás magával ragadná az egész szerkezetet, a hidat szétszedik, a bambuszokat elrakják, vagy más építkezésekhez felhasználják. Innentől kezdve megint a komp és halászhajók viszik át az embereket a folyón, a gyerekek is ezzel közlekednek az iskolába.
A híd egészen 2017-ig elég erős és széles volt ahhoz, hogy elbírja a könnyű járművek súlyát, annak ellenére, hogy messziről úgy nézett ki, mint egy gyufaszálmodell. Mivel a bambusz nyomás alatt inkább hajlik, mintsem törik, azok, akik a hídon autóval vagy motorral hajtottak át, bizony úgy érezték, mint akik hullámlovagolnak, amit a bambusz szőnyegek gumi alatti fülsüketítő zörgése kísért.
Nem csoda, hogy ez a nem mindennapi kaland több ezer turistát vonzott az egyébként álmos városba. Ám 2017 márciusában nagy dolog történt, felavatták a Koh Paen szigetét Kampong Chammal összekötő új, 779 méteres betonhidat, amely akár húsz-harminc tonnás terhet is elbír a Mekong folyón átívelve. Ugyan működni tökéletesen működik, semmi látnivaló nincsen rajta.
A fiatalok örülnek az új híd megépítésének a könnyebb ember- és áruforgalom miatt, az idősebb nemzedék már nem látja ennyire felhőtlenül azt a változást, amit a szigeten átrobogó kamionok hoznak.
Ahogy a helyiek mesélik, az öregek, mióta az eszüket tudják emlékeznek a bambuszhídra. A mindennapi életük szerves része volt, egyedül 1973 és 1986 között nem építhették meg újra, akkor, amikor a vörös khmerek megjelentek a városban és dúlt a polgárháború. A 1900-as évek elején a híd tizennégy, Koh Paen szigetéről származó falusi lakos által alapított cégnek volt a kollektív tulajdona. Akkoriban még csak helyi bambuszból épült gyalogos és kerékpáros hídként szolgált, az átkelés díja pedig a gyalogosoknak 1 rielre, a kerékpárosoknak 2 rielre rúgott (100 kambodzsai riel: 8,4 forint).
De 2017 márciusban, amikor a betonmonolit a befejezéshez közeledett, Koh Paen lakói évtizedek óta először megmakacsolták magukat, és úgy döntöttek, hogy nem építik fel hídjukat. Ám miután a turisztikai attrakció hiánya miatt a helyi és a külföldi turisták csalódottan utaztak tovább Kampong Chamból, amit a város bevétele igencsak megérzett, ráadásul a helyiek is hiányolták életük egy fontos eseményét, nevezetesen a közös építést, 2018-ban újra felavatták a bambuszhidat. Igaz, ez már kisebb szerkezet lett, amely motort és autót nem bír el, azonban a gyalogosok és biciklizők ismét élvezhetik a látványt a Mekongon átkelve.
A több mint 20 000 bambuszrúd felhasználásával épített hidat hivatalosan 2023. december 12-én adták át. Hajnaltól alkonyatig sétálhatunk rajta, a tiszta vizű Mekongban akár úszhatunk is, a színes lampionokkal kivilágított kifőzdék egyikében pedig meg is vacsorázhatunk.
Ősi kelta sisakot találtak
A több ezer éves tárgy világviszonylatban is ritkaság.
Rémisztő leleteket találtak egy régi vesztőhelynél
A vizsgálat során számos érdekes maradványra bukkantak, többek között egy kísértetnek vélt férfi csontjaira.
Több ezer éves pajzsokat találtak
A kutatók egy törökországi vaskori lelőhelyen végeztek feltárást.
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Több ezer éves kardot találtak Egyiptomban
A kutatók egy ókori, a tengeri népek elleni védelmet segítő erődöt tártak fel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
