Ünnep a Sárkánykirály országában

2024.02.15.NG

National Geographic Magyarország

Kis túlzással azt mondhatnám, hogy ahány kultúra, annyi naptár és időszámítás.

A Tết Nguyên đán – ahogy a helyiek röviden nevezik; Tết –, az év első reggelének ünnepe, vagyis a Holdújév ünnepe. 2024-ben február 10-ére esett (Gergely-naptár szerint, Holdnaptár szerint 2024. január 1.). Időpontja változó a Holdnaptárba is beiktatott szökőhónap okán.) Az ünnep nem csupán az újhold egyetlen napjáról szól. A vietnámiak ugyanis hétnapos „hosszúhétvégét kaptak”; a készülődést már február 8-án megkezdték, 9. és 10. a legfontosabb napnak számított – az újhold és annak reggele –, ám a munkaszünet egészen 14-ig tartott. Nem ritka viszont, hogy 15-20 napon át is ünneplik az újévet. Ez nem jelentette viszont, hogy minden bezárt és az utcák kihaltak lettek volna, bár igaz, hogy Hanoi hétköznap és a melegebb hónapokban más arcát mutatja. Kicsit körülményesebb szállást találni és nyitva tartó boltot, étkezdét. Végül az a szerencse ért, hogy megtaláltam a helyemet egy család otthonában és velük együtt ünnepelve, testközelből élhettem át ezt az időszakot.

Kis túlzással azt mondhatom, hogy az ünnep hasonlatos a keresztény karácsonyi ünnepkörhöz (nem vallási tekintetben). Lényege, hogy a család együtt töltse az idejét, kimutassa a tiszteletét a szülők iránt. Halottaiknak is készíttetnek színes virágkoszorút, fekete szalaggal átkötve. Az elhunytak oltárához szintén visznek „ajándékot”, mivel számukra kiemelkedően fontos az ősök és a múlt iránti tisztelet. A pagodákat is általában azért keresik fel, hogy békét, nyugalmat, egészséget és szerencsét kívánjanak, valamint közösséget vállaljanak az elhunytakkal. Otthonaikban a halottak oltárát is megtisztítják, és füstölőt égetnek, hogy ilyenkor hazavárják a szellemeiket. Az ajándékozás viszont nem korlátozódik a pagodákra és az otthonaikra; városszerte mindenhol látható, ahogy a szentélyeiknél elhelyezik a virágokat, mécseseket, füstölőket, gyümölcsöket, édességet, palackozott ivóvizet és még sört is. Számos helyen – boltokban, szépségszalonokban, hotelekben, éttermekben, kávézókban – láthatunk házi oltárt hasonló felajánlásokkal.

A helyiek közvetlenségének köszönhetően erről mesélt nekem többek között egy férfi, aki egy utcai kifőzdében ült mellém az apró, műanyag kisszékre a levesével. Miközben ettem, ő is kanalazott és beavatott a részletekbe a röpke ebédszünete alatt.

A család tagjai összejönnek, mindenki meglátogatja a rokonait, hozzátartozóit, barátait, megvendégelik egymást, esznek, isznak, énekelnek, zenét hallgatnak vagy együtt beülnek egy étkezdébe, kávézóba beszélgetni. A szállodák megtelnek, a vonatok, buszok tömve, ilyenkor jegyhez jutni szinte már lehetetlen és a legkiemelkedőbb napokon nem is nagyon működik a tömegközlekedés.

Újdonsült asztaltársamtól azt is megtudtam, hogy mindig fejlődést, gyarapodást kívánnak az új évre. Elmesélte, hogy az ő szülei szegények, ő is szegény, de a gyerekeinek igyekszik mindent megadni és azt reméli, hogy az ő jövőjük jobb lesz. A gyarapodás jegyében tényszerűen megjegyezte, hogy a nyugati ember egyre kevesebb gyermeket vállal, de ők úgy állnak a kérdéshez, hogy a gyermekvállalás az élet rendje – minden körülménytől függetlenül, ez a követendő, hiszen az állatvilágban is ez figyelhető meg.

És ha már állatvilág; a Holdnaptárt is tizenkét állatövi jegyre osztották: patkány, ökör, tigris, macska, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó. A 2024. évi újholddal kezdetét vette a Sárkány (Thìn) éve. Teremtésmondájuk szerint a sárkánykirály elvett feleségül egy tündért és száz fiút nemzett neki. Amikor a gyermekek felnőttek, a sárkány azt mondta a feleségének, hogy mivel tündér és sárkány olyan, mint tűz és víz, ezért el kell válniuk. Ezután a tündér ötven gyermekével a hegyekbe költözött, a sárkány a többi fiúval visszatért a tengerbe. Így kapcsolódik össze a vietnámi hegyi lakosság sorsa a tengerpart mentén élőkével, egy nemzetté válva. A sárkánykirályt ma is nemzeti hősnek tekintik, büszkék rá. Régebben a sárkánymintával hímzett, arany brokát anyagból varrt ruhát kizárólag az uralkodó család tagjai hordhatták. A sárkány egyben a népi hiedelmek kedvelt motívuma is.

Annak ellenére, hogy az ország több száz éven át kínai uralom alatt élt, az ősi szokások, sajátosságok megmaradtak, a lakosság legnagyobb része az ősi hithez tartozónak vallja magát, de élnek itt buddhisták, római katolikusok is. Vallási hovatartozástól függetlenül még a keresztény templomokat is felvirágozzák.

A házakat ágakkal, lampionokkal, virág- és lámpafüzérekkel díszítgetik. Nem győznek vásárolni, ám nem csupán ajándékokat, hanem az előbb említett dekoráció kellékeit. Főként vadőszibarack fát – rózsaszín virágba borulva – vagy mini narancsfákat szereznek be, amit hatalmas cserepekben is képesek robogón vagy biciklin hazaszállítani. A kevésbé tehetősek csak egy-egy ágacskát vesznek. Egyesek feldíszítik kis piros, pénzzel töltött tasakokkal. A piros szín a szerencse szimbóluma. A lì xì néven ismert kis borítékfélék szerencsét hoznak azoknak, akik adják és azoknak is, akik kapják. Eredetileg a gyermekeknek szánták, mivel úgy tartják, hogy éjszaka lázat hozó démonok zaklatták őket. A démonok távoltartására nyolc jótündér pénzérmévé változott és piros borítékban rejtőzve óvták a gyermekeket azok párnája alatt. A gyermekek nagy lelkesedéssel várják ma is, hogy megkapják a kis piros tasakjukat. Újév első napján meglátogattam egy pagodát, ahol támogatásként dobtam némi pénzt a perselybe. Hálából már a kezembe is nyomták a borítékot, amelybe egy 1000 dongot érő „hamis” bankjegyet helyeztek. A tasakon jókívánság: „Áldás, a legjobbakat kívánjuk!” A hátoldalán a 2024. évi ünnepnapok.

Mindezeket a helyi piacon lehet beszerezni vagy az utcai árusoknál, akik kerekes standjaikat tolva árulják portékáikat. A rügyfakasztó ágak a szerencsét és a boldogságot jelképezik. Én is kaptam a házigazdámtól egy kis őszibarackfácskát a szobámba. Nagy szó, hogy velük lehettem, mivel újév napján az első embernek, aki belép az otthonukba, nagy szerepe van. (Xông đất, azaz első látogatás a házban.) Ő hozza ugyanis a boldogságot és a szerencsét a családnak a következő évre. Felelős mindenért, ami a családdal az év során történik, ezért meghívásos alapon kapja meg ezt a „tisztséget” egy arra alkalmasnak tartott személy, aki képzett, sikeres vagy jó erkölcsű. Remélem, csupa jót hoztam a vendéglátóimnak, hiszen az éjféli tűzijáték után én léptem be elsőként hozzájuk. Úgy tartják, hogy amilyen a szilveszter, olyan lesz az egész év, ezért igyekeznek jól érezni magukat. Kitakarítják otthonaikat, a rossz dolgokat eltávolítják, ezzel helyet engednek a jónak. Ezért is kerülik újévkor a rendrakást, szemétkidobást, mert azzal a pénzt, a boldogságot és a szerencsét is kidobnák.

A központi tűzijátékot a Hoàn Kiếm tónál rendezték meg, de a város számos pontján láthattunk kisebbeket is. A tó melletti főtéren gyűlt össze a legnagyobb tömeg, mivel a tópart két szemközti oldaláról indították a rakétákat, így középről, a térről lehetett mindezt jól látni. A helyiek kis műanyag székeken ülve nézték a körülbelül negyedórás tűzijátékot, majd igen hamar elkezdett „kiürülni” a tér, más helyszínekre mentek vagy haza.
Én is indultam. Útközben füst csapta meg az orrom. A városiak az elhunyt felmenőiknek és őseiknek tisztelegve a lakásaik előtt az utcán edényekben vagy csak a szabadban „hamis” bankjegyeket égettek és – ahogyan egy vietnámi fiú magyarázta nekem –, minden egyebet, mert, amire nekünk szükségünk van a Földön, arra a halottaknak is szükségük van az Égben.

Sokat fényképezkednek – elsősorban a nők –, pagodák előtt, a városi tavaknál és minden általuk szépnek vagy különlegesnek tartott környezetben. Felveszik az ünnepi öltözetüket (áo dài), kezükben vagy hajukban virággal pózolnak, hogy megörökítsék a pillanatot. Mivel a főváros utcáit nem magas sarkú cipőkre tervezték, ezért azt magukkal viszik a fotózás helyszínére és ott cserélik át. Furcsán hat egy gumipapucs a hagyományos brokát vagy muszlin viseletükkel, amelynek szabása követi a testük vonalát, magasan, nyakban záródó, két oldalán hasított, hosszú felső és a hozzá tartozó nadrág. A férfiak viselete is hasonló. Ruházkodás terén nem feledkeznek meg házi kedvenceikről sem, elsősorban a kutyákat öltöztetik piros ruhácskába, egyesek még sárkánymintát is hímeztek rá.

Az ünnepkör „szigorú” menetrendjét nem feltétlenül tartják, de eredendően az oltár tisztogatásával kezdődik és a felajánlásokkal. Ezt követi a négyzet alakú úgynevezett bánh chưng, a Csung torta vagy a hosszúkás bánh tết, Tet torta becsomagolása, amelyet az ősök oltárán elhelyeznek, de ők maguk is fogyasztják és a vendéget is ezzel kínálják. Ragadós rizsből, mungóbabból és sertéshúsból készítik ezeket a sós süteményeket, párolják és banánlevélbe csomagolják. Volt szerencsém megkóstolni újév reggelén, amikor megkínált egy étterem tulajdonosa – pénzt nem fogadott el érte, de én is úgy éreztem, sértés lenne, ha felajánlanám, hogy kifizetem. Azt tudtam, hogy nem édes, de arra nem számítottam, hogy a magyar kocsonyához hasonló az íze.
Újévkor egyébként főtt csirkét, tojástekercset, giò lụa-t (selyemtekercs, vietnami kolbász), xôi-t (ragadós rizs) és kandírozott gyümölcsöt is fogyasztanak. A csirkét legtöbbször egészben, fejével együtt helyezik az asztalra.

A Csung torta elkészítése után a takarítás és a ház díszítése következik, majd összeállítják a legalább öt gyümölcsből álló tálcát szintén az ősök oltárára, amely a bőséget jelképezi. Ezután meg is látogatják a felmenőik sírját, ahol tömjént füstölnek. Az óév lezárásaként úgyszintén az ősöknek kiadós ételtálcát készítenek, imádkoznak és kérik a halottaikat, hogy térjenek haza Tếtre. Az újév első napján várják a már fent említett szerencsehozó első vendéget. Ezt követően látogatják meg az apai rokonokat, majd az anyaiakat, végül a tanárokat és egyéb rokonokat, szomszédokat, barátokat. Az újév első holdtöltéjének estéjén, azaz Buddha napján (Tết Nguyên Tiêu) felkeresik a pagodákat, templomokat, ahol az egész család számára imádkoznak békéért, boldogságért, szerencséért.
Kultúrájuknak legkiemelkedőbb ünnepe ez, jelképe a lét örök körforgásának, átmenet az óév és újév között. Az európai szemnek furcsa egyvelegként hat mindez; mintha a karácsonyt, a szilvesztert és a halottak napját „összegyúrták” volna. Mindenesetre nagyon élveztem és hálás vagyok, hogy elmerülhettem benne.

Írta: Kollár Edina (www.viewriter.hu)