A színek nevei

Talán ma már sokan tudják, hogy a kék és a zöld színeket nem minden nyelv különbözteti meg, vannak nyelvek, amelyben kék nem létezik, míg másokban több szó is van rá.  Ez alapvetően az adott nyelvet beszélő nép életkörülményeitől függ, például a zárt őserdei népeknél szokott hiányozni a kék (ők nem nagyon látnak eget, és a lombok alatt szaladó folyó vize se kék). Ezzel szemben a nyílt terepen élőknél fontos a kék, hisz sokszor látják a környezetükben is e színt. Van, ahol a kék és a fekete ugyanaz a szó, másutt csak piros, fehér és fekete létezik, de van, ahol pedig a sárga és a zöld visel azonos nevet. Ha viszont belépünk egy divatáru- vagy egy festékboltba, színek százaival találkozhatunk, és soknak külön fantázianeve van. Próbáljon meg az ember eligazodni ebben a színkavalkádban!

Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatás azt vizsgálta, hogy a történelemnek és a nyelvtörténetnek miféle szerep jutott a színek hatékony elnevezéseiben. A kutatást a Pennsylvania Állami Egyetem ismertette.

Hatékonynak hívhatjuk egy nyelv szín-elnevezéseit akkor, ha egy színárnyalat neve hallatán mindannyian ugyanarra gondolunk. Korábbi kutatásokkal feltárták már, hogy egyrészt az emberek színérzékelése, másrészt a színek elnevezésének szükséglete határozza meg, mennyire lesz hatékony a név. Ha egy színről ritkán kell említést tenni, akkor nem alakul ki olyan szoros egyetértés a neve kapcsán, mint a gyakran használt név esetében. Most azt vizsgálták meg, hogy egy nyelv meglévő szókincse alapján miként képes fejlődni a színek névadása, s ezzel azt is feltárták, hogy a színelnevezések száma és jelentése miként változott a múltban.

A standard színminták, amelyeknek a neveit kérték a vizsgálat során az alanyoktól. Évtizetek óta használják ezt a színmintát hasonló vizsgálatok során.

Forrás: University of Califronia, Berkeley

A vizsgálatok során 110 nyelv beszélői közül 25-25 főt kértek fel arra, hogy nevezzék meg a nekik mutatott 330 árnyalatot viselő téglalap színét. Ez egy standard színskála, amit kb. 50 éve használnak, és most is mindenkinek ugyanazt mutatták. A színskálát két kutató dolgozta ki, és ez alapján az angol nyelvben 11 színkategóriát határoztak meg: piros, narancs, sárga, zöld, kék, lila, rózsaszín, fekete, fehér, barna és szürke. Azonban a legtöbb nyelvben csak 6 színkategória létezik: piros, rózsaszín, sárga, kék/zöld, fekete és fehér. A kutatók arra jutottak, hogy a színelnevezések kialakulása hasonló utat jár be, mint az élőlények biológiai evolúciója, és hasonló korlátozó tényezői is vannak. Ráadásul a színek nevei is segítenek visszakövetkeztetni az egyes nyelvek fejlődésére.

No és hol lép be a történelem?

Egyes történelmi időkben különösen nagy jelentőséget kaptak a festékanyagok, amelyek bizonyos színeket produkáltak. Ha egy nép számára fontos volt ez a szín gazdaságilag, akkor külön neve is volt. A festőcsülleng nevű növény adta azt a színt, amellyel a német kékfestők dolgoztak, de a középkori kelmefestők számára a kék a szentség színe is volt, különösen értékesek voltak tehát azok a területek, ahol a festőnövényeket termelték, illetve ahol a festékanyagokat feldolgozták.
Ha új festékanyaggal ismerkedett meg a nép, akkor annak új elnevezése is lett, amennyiben fontos volt az adott árnyalat. Ezek a történelmi változások pedig megnyithatják, vagy épp elzárhatják az utat az új színnevek előtt.

Talán ismertebb példa erre, hogy a narancsszín azóta létezik ezen a néven, amióta portugál tengerészek Európába hozták a narancs gyümölcsöt (és a fákat) a 15. század végén – a szín a 16. század elején kapta meg a gyümölcs nevét. Persze az árnyalat előtte is létezett és ismert volt, de nem volt külön neve, vöröses sárgának, vagy sáfránysárgának nevezték. A narancs színéről pedig az arany jutott eszükbe, volt, ahol aranyalma volt a narancs első európai neve. A narancs (orange) szó a dravida nyelvekből eredő arancu szó utóda, ez volt a gyümölcs neve India azon részén, ahonnan a portugál hajósok behozták. Ma már számtalan színárnyalat viseli valamilyen növény vagy termés nevét a padlizsántól a pisztáciáig.