Cook kapitányhoz köthető leleteket találtak

Nemzetközi jelentőségű kagylógyűjteményt fedeztek fel újra 40 évvel azután, hogy látszólag elveszett – számol be a The Guardian. A leletek között akadnak olyanok, amelyek Cook kapitány utolsó útjáról származnak. A több mint 200 kagylót visszaszolgáltatták az English Heritage-nek.

A gyűjtemény egyszerre mesél a gyarmatosításról, a rabszolga-kereskedelemről és az ember természetre gyakorolt hatásairól. A kagylók egy angliai gyűjtőhöz, Bridget Atkinsonhoz kötődnek. „Nagyon jó, hogy elmesélhetjük ennek a figyelemre méltó nőnek a történetét” – mondta Frances McIntosh, az English Heritage északkeleti gyűjteményeinek kurátora. Atkinson jómódú családból származott, de ritkán mozdult ki cumbriai farmjukról. Egész életében a kagylók jelentették a szenvedélyét, kapcsolati hálója révén pedig 1200 darabot gyűjtött össze a világ minden tájáról.

A nő nem esztétikai okokból, hanem tudományosan érdeklődött a kagylók iránt. A héjak Atkinson halála után a családon belül öröklődtek, mígnem az 1930-as években eljutottak a mai Newcastle-i Egyetemhez. Az 1980-as években aztán egy irodai költözés során kidobták őket.

Csak a szerencsének köszönhető, hogy éppen arra járt egy John Buchanan nevű tengerzoológus, aki kimentette a héjakat a hulladék közül. A kagylók a családi ház későbbi kiürítése során került elő, a leleteket pedig átadták az English Heritage-nek.

Kagylószakértők segítettek azonosítani és katalogizálni a gyűjteményt, amelybe olyan példányok is beletartoznak, amelyeket George Dixon, Cook harmadik világkörüli útjának egyik fegyverszakértője küldött Atkinsonnak. Dixon Cook harmadik világkörüli útján halt meg. A gyűjtemény egy részét a közelmúltban kiállították, a tárlaton Cook útjainak problematikusabb aspektusaira is kitérnek, és Atkinson fiainak írt leveleket is bemutatnak. A fiúk közül néhányan cukorültetvényeket örököltek Jamaikában, míg mások a Kelet-indiai Társaságnak dolgoztak, Atkinson kifejezetten kérte őket a kagylógyűjtésre.

A kagylók között igen ritka fajok is akadnak. „Ezek rendkívül keresettek lehettek a 18. századi Nagy-Britanniában, a kagylógyűjtés aranykorában, amikor az egyes példányok több ezer fontért is elkelhettek” – mondta Tom White, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa.

Atkinson egyébként nem csupán kagylók iránti tudományos érdeklődése miatt figyelemreméltó. Az évek során több száz receptet és gyógymódot is lejegyzett.