Shakespeare húga

A drámaíró életének legrejtélyesebb pontja az a római katolikus vallási dokumentum, amelyet apja, John Shakespeare nevéhez kötöttek eddig a szakemberek. Az Erzsébet-kori Angliában katolikusnak lenni finoman szólva se volt életbiztosítás, és az életrajzírók számára nem mindegy, miféle vallási közegben nőhetett fel az író.

A dokumentumra a Straford-upon-Avon-ben álló Shakespeare-ház tetőzetének felújításakor, a szarufák közé rejtve bukkant rá egy mesterember, 1770 körül. A katolikus hitről valló dokumentum szerzője J. Shakespeare aláírással zárta a szöveget, és ezért hitték eddig azt, hogy az író 1601-ben elhunyt apja volt a szerzője.

Azonban a Bristoli Egyetem kutatója, Matthew Steggle professzor hosszas vizsgálatokkal feltárta: a szöveg nem Shakespeare apjához, hanem a nem igazán ismert húgához köthető.

A megtalált dokumentumot két korai Shakespeare-szakértő is látta és leírta, ám volt, aki szerint egyszerű hamisítvány, amelyet John Shakespeare életéhez akartak kapcsolni. Maga a dokumentum már rég elveszett, azonban a fennmaradt szövege alapján is sokat ki lehetett deríteni.

Steggle professzor számtalan digitális könyvtári adatbázist böngészett át, és ma már bizonyítani tudja, hogy a dokumentum egy itáliai szöveg angol fordítása volt, a szöveg maga pusztán néhány példányban maradt fenn egész Európában, ám több nyelvre lefordították. E szöveg keletkezési ideje azonban kizárja, hogy a dokumentum John Shakespeare-é lett volna, így egyetlen más „J. Shakespeare” maradt: az író húga, Joan.

Joan Shakespeare 1569-1646 között élt, vagyis 5 évvel fiatalabb volt Williamnél, és az író életének késői szakaszában saját feleségén és lányain kívül az egyetlen élő közeli rokona volt. Joan egész életében Stratford-upon-Avon-ben, a szülői házban élt, úgy tudjuk, egy szegény kalaposmester feleségeként. Négy gyereke volt, és mind a férjét, mind a híres fivérét évtizedekkel túlélte.

A szöveg egy lelki testamentum, amelyben halálára felkészülve a hitét bizonygatja az írója, ez esetben Joan. A hitvallás szövegének eredeti születésének dátumán kívül az is a Joan melletti érv, hogy a szövegben Szent Winifredre hivatkozik a szerzője, aki pedig kimondottan a nők által tisztelt védőszent volt.

Steggle professzor elmondta, hogy a felfedezés lehetetlen lett volna még néhány évtizede is, azt megelőzően, hogy a könyvtárak anyagaikat digitálisan elérhetővé tették volna. Így viszont keresni tudott Európa számtalan könyvtári katalógusában és archívumában, tehát össze tudta hasonlítani a talált szövegeket is. A felfedezés bekerül Steggle professzor még ebben az évben megjelenő új Shakespeare-életrajzába is.