Rejtélyes, ősi sírt találtak Zamárdinál

Egy új tanulmányban egy különleges, mintegy 1500 éves magyarországi állatsírt mutatnak be a lehetséges értelmezésekkel együtt – írja a Live Science. Az 5-6. századi, 1,4 méter mély verem alján egy hiúz teljes csontváza nyugodott, felette pedig négy kutya teteme került elő. Egyedülálló felfedezésről van szó, a kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy egy vadászbaleset vagy hiúzkultusz emlékeire bukkantak.

Az eurázsiai hiúz a távoli múltban kontinens-szerte elterjedt volt, ennek ellenére csak néhány tucat régészeti lelőhelyről ismert. „Régészeti szempontból a hiúzcsontvázak rendkívül ritkák, mivel a hiúzhúst általában nem fogyasztották” – nyilatkozta Bartosiewicz László, a Stockholmi Egyetem régésze és a csapat a Live Science-nek. Karmok esetenként ugyan bekerültek emberi sírokba, ép csontvázakat nem sokszor találni.

A furcsa gödröt Zamárdinál, a Kútvölgyi-dűlőnél találták meg, a régészeti helyszín utolsó szakasza a kora középkorra, nem sokkal a Nyugatrómai Birodalom bukása utánra tehető. Úgy tűnik, a környéken ekkoriban egy kisebb település feküdt, korábban több épületet, gödröt, kutat és kemencét is felfedeztek erre. A korabeliek valószínűleg inkább állattenyésztésből és földművelésből, semmint vadászatból és gyűjtögetésből éltek.

A méhkas alakú verem alján a hímhiúz maradványait kinyújtózva találták meg. A két-két kifejlett hím- és nősténykutya a jobb oldalán feküdt, az egyes állatokat 20-40 centiméteres földréteg választotta el egymástól. Bartosiewicz László szerint nehéz értelmezni a sírt, hiszen nem ismerünk párhuzamokat.

Elképzelhető, hogy a nyughely egy halálos, a kutyák és a hiúz közötti összecsapás eredménye, de az sem kizárható, hogy rituális sírról van szó. Amennyiben utóbbi eset az igaz, úgy meglepő, hogy a tetemek elrendezésére nem fordítottak nagyobb gondot.

Victoria Moses, a Harvard Egyetem zooarcheológusa – aki nem járult hozzá a tanulmányhoz – a Live Science-nek azt nyilatkozta, a szerzők jól tették, hogy nem vontak le messzemenő következtetéseket. A szakértő szerint ugyanakkor az egyedi állat, a hiúz jelenléte, valamint a rövid időn belül elvégzett temetés alapján a rituálé valószínűsége nagy.

Bartosiewicz László és kollégái szerint a terület dinamikus multikulturális környezetére tekintettel további bizonyítékok nélkül jelenleg nem lehet egyértelműen értelmezni a gödröt. A hiúzok kora középkori megítéléséről nincs írásos vagy néprajzi anyag.

Bartosiewicz László munkájáról korábban a 24.hu készített cikket. A kutató már a 2022-es beszélgetés során is tett említést a zamárdi veremről.