Földrengések okozhatták az ősi város bukását

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján földrengések sorozata vezethetett Teotihuacan hanyatlásához és elhagyásához a 7. században – számol be a Heritage Daily. A város nagyjából egy évszázadra elnéptelenedett, mire ismét beköltöztek területére az emberek.

A navatl nyelvet beszélő aztékok által Teotihuacannak, szabad fordításban az istenek szülőhelyének nevezett város a mai Mexikóban, Mexikóváros közelében feküdt. A település fejlődése négy, egymástól jól elkülöníthető fázisra osztható, a második, időszámítás szerint 100 és 350 közötti szakaszban a város metropolisszá fejlődött. Ekkor számos fontos, részben ma is megtekinthető struktúrát emeltek itt, többek között a híres Nap-piramist.

Raúl Pérez-López, a Spanyol Föld- és Ásványtani Intézet munkatársa és kollégái a helyi építményeket elemezve a közelmúltban földrengés okozta régészeti hatásokat (Earthquake Archaeological Effects, azaz EAE) mutattak ki. A csapat a Tollas Kígyó templomára, valamint a Nap- és a Hold-piramisra összpontosított.

A kutatók szerint az EAE-ket valószínűleg óriás-nyírási földrengések idézték elő, a nyomok alapján pedig öt katasztrofális földmozgást észleltek időszámítás szerint 100 és 650 között. A sérülésnyomok azt sugallják, hogy a várost egy sor szeizmikus lökés érte délnyugati irányból északkelet felé haladva, ami arra utal, hogy a forrás a Közép-amerikai-árokban volt.

Az ősi időkben legalább két olyan pusztító erejű rengés érte Teotihuacant, amely az építészet fejlődésére is hatással volt. Ezeket három további erős földmozgás követte, az utolsó után, 650 körül az emberek a következő egy évszázadra elhagyták a metropoliszt.

A kutatók szerint javaslatuk nem ellentétes a Teotihuacan hirtelen összeomlására vonatkozó korábbi elméletekkel. A természeti katasztrófák, így a földrengések, fokozhatták a meglévő belső feszültséget, ami végül a város összeomlásához vezethetett.