Son Tra-félsziget – Da Nang zöld bástyája
A Son Tra-félsziget a közel hétszáz méternyire magasodó legmagasabb csúcsával egyfajta zöld bástyaként védi az 1,2 millió lakosú közép-vietnámi várost, Da Nangot a nagyobb viharoktól.
A város több kilométerre nyúló tengerpartján gombamód nőnek ki a homokból a hatalmas szállodatornyok. Az ugrásszerű növekedést jól mutatja, hogy 2009 és 2018 között közel ötszázszorosára ugrott a látogatók száma, 2019-ben már 8,6 millió turista kereste fel Da Nang-ot (ennek több mint egyharmada külföldi volt). A covid után ismét beindult az áramlat: az utcákon nyüzsgő embertömeg, a bárokból villódzó fény árad – senki sem gondolná, hogy a közvetlen szomszédságában egy kritikusan veszélyeztetett állat éli a mindennapjait.
A lenyűgözően színes megjelenésük (mintha nemesi kabátkát, mellényt, térdnadrágot és harisnyát viselnének) miatt gyakran a „főemlősök királynőjének” nevezett tarka karcsúmajmok élőhelye Vietnám és Laosz északi és középső régiójában fennmaradt elsődleges vagy másodlagos esőerdőre korlátozódik. Az élőhelyük rohamos elvesztése az egyik fő oka, hogy a számuk 50-80 százalékkal csökkent az elmúlt két-három évtizedben.
A tarka karcsúmajmok általában 4-15 fős családokban élnek – bár ennél nagyobb, 20-50 fős családokról is vannak beszámolók – , és egy családnak legalább 0,4 négyzetkilométer erdős területre van szüksége. Ennek hiányában a beltenyészet erősen lerontja a genetikai állományukat. Védett státusza ellenére húsukért és a tradicionális gyógyászatban nekik tulajdonított gyógyhatásért a mai napig vadásszák. A félszigeten rendszeres őrjáratok vigyáznak az állatokra. A szigorú védelemnek köszönhetően a tarka karcsúmajmok állománya nagyjából 1300-2000 egyedre nőtt a félszigeten, ami az országban élő populációnak nagyjából a fele.
A karcsúmajmok a lombkorona felső rétegeiben mozognak, és akár hat méteres ugrásokra is képesek. Lélegzetelállító látvány, ahogy két karjukat a fejük fölé emelve ellökik magukat az ágtól, majd két lábra érkezve landolnak több méternyi távolságban. De hogy ennek szemtanúja legyek, először is meg kellett találnom őket. Több napot is azzal telik, hogy taxival fölmentem a hegy tetejére, ahonnan néhány ösvény vezet az erdőbe. Az első napokban úgy éreztem, hogy feladom – a hegy csúcsa felhőben csücsült, a sűrű ködben az orromig sem láttam.
Aztán a negyedik napon kitisztul az ég, és a zöld jelzésű turista utat követve hatolok egyre mélyebbre az erdőbe, de csak távoli motoszkálást hallok a lombok közt, nem tudom biztosra venni, hogy őket hallom-e. A megerőltető sétától fáradtan, gyalogosan indulok le a hegyről, hogy még élvezhessem a naplementében elém táruló, alattam fekvő hatalmas város látképét, amikor hirtelen mozgásra leszek figyelmes az út melletti fán – egy narancssárga arc bámul rám némileg gyanakvóan a sűrű indák közül. Vadul fényképezni kezdek.
Egy fiatal srác áll meg mellettem motorral – mint kiderül, a Douc Alapítványnak dolgozik, és az esti ellenőrző körútját végzi. Javasolja, hogy másnap reggel egy ritkán használt mellékutat járjak végig, és szinte biztos, hogy látni fogok karcsúmajmokat. A tippje hasznosnak bizonyul: másnap reggel már hatkor nekivágok a szemerkélő esőbsen, és hét óra körül az út melletti fán megpillantok egy csodaszép példányt. Hamarosan egy társa is csatlakozik hozzá, és együtt majszolják a bambuszrügyeket, a jelenlétem nem zavarja őket.
A tarka karcsúmajmok étrendje meglehetősen változatos – leginkább a fiatal hajtásokat, leveleket részesítik előnyben, de virágokat, gyümölcsöket, magvakat is fogyasztanak. Délután egy öt fős családot kísérek figyelemmel: a kicsik viháncolva játszanak, míg a felnőttek egymást kurkásszák. Ahogy kezd sötétedni, éjszakai nyugovóhely után nézve egyre mélyebbre húzódnak az erdőben és lassan eltűnnek a szemem elől.
Bár a tarka karcsúmajmokat kifejezetten keresni kell, a félsziget egy másik látványossága már több kilométerről is jól látható. Akár a Man Thai, akár a My Khe tengerparti strandon élvezzük a napsütést, az óriási fehér Lady Buddha szobor mindig benne lesz a látóterünkben.
A legenda szerint a 19. században, Minh Mang király uralkodása alatt egy Buddha szobor sodródott ki a partra a félszigeten. A helyi lakosok és halászok ezt jó ómennek tartották, és egy szentélyt emeltek ezen a homokos parton, amit aztán Bai But-nak neveztek el, ami azt jelenti, „Buddha birodalma a földi világban”.
A legenda arról is szól, hogy a hullámok azóta lecsendesedtek ezen a partszakaszon, megkönnyítve ezzel a halászok munkáját. A Linh Ung pagoda efelett a partszakasz felett épült fel. (Da Nang-ban összesen három Linh Ung pagoda található – a Son Tra félsziget mellett még a Márványhegyen és a Ba Na Hills-en).
A lépcsősoron fellépdelve, a díszes kapun átlépve a szoborkertbe jutunk, aminek két oldalát összesen 18 Arhat kőszobor szegélyezi: valós vagy mitikus állatokon ülnek, arckifejezésük egy-egy intenzív érzelmi állapotot (öröm, harag, szeretet, stb.) tükröz. (Arhatoknak Buddha megvilágosodott tanítványait nevezzük). A szobrok előtt, között sárga krizantémok, és hatalmas cserepekben bonsai – némelyik tövében, ágán apró szobrok jelenítik meg a szerzetesek mindennapi életét.
A központi szentély oszlopai köré a vietnámi pagodák hagyományos stílusában sárkányok tekerednek, a terem közepén pedig egy Sákjamuni Buddha szobor ül meditáló pózban egy lótusz emelvényen. A szentélybe lépve sokan füstölőt gyújtanak, apró ajándékokat helyeznek el az oltárnál. Egy szerzetes vezetésével folyamatosan megy a kántálás, miközben a hívek cserélődnek. Egy ideig figyelem az imádkozó, kántáló látogatókat, aztán a szentélyből kilépve jobbra kanyarodok, elhaladok az ajándékbolt és egy parkoló mellett.
Egy koros fa alatt egy fehér Buddha szobor, előtte pedig őzek és szarvasok – a szárnáthi őzparkra utalva, ahol Buddha a megvilágosodása utáni első tanítását tartotta. Tovább kanyarodom a szentélytől keletre található tízemeletes sztupa (Xa Loi Tower) felé. A sztupa előtt egy hatalmas, fekvő Sákjamuni Buddha szobor. A virágzó fákkal szegélyezett kanyargó ösvény egy szépen karbantartott kerthez és tóhoz vezet. A felsőbb szintek nyüzsgéséhez képest itt csend és nyugalom honol.
Elidőzök kicsit, majd felsétálok 67 méter magas Lady Buddha szoborhoz, mely egy 35 méter átmérőjű lótusztalapzaton áll. Itt Vietnámban Quan Yin-nek (Kuanjin) vagy Quan Am-nak is nevezik a könyörületesség bódhiszatváját (Indiában Avalokitésvará) és általában nőként ábrázolják. (Összehasonlításképp: a rio de janeiró-i Megváltó Krisztus szobor, a talapzatával együtt 38 méter magas.)
A szobor előtti téren nyüzsgő, fotózkodó embertömeg. Kicsit arrébb, néhány lépcső vezet egy mellvédhez, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik Da Nang-ra. Nem tudom, hogy a makákókat is ez vonzza-e, mindenesetre csapatostul lepik el a fákat, kőoszlopokat, és néha erősen megcibálják a túl közel merészkedő, majmokkal szelfizni próbáló turisták haját. A naplemente varázslatos fénybe vonja az egész épületegyüttest és szobrot, majd a tér lassan kiürül és a makákók is az éjszakai pihenő helyükre vonulnak vissza.
Írta és fényképezte: Balázs Laura
Műszak a magasban: ilyen egy kéményseprő hivatása
A kéményseprők otthonunk melegén túl testi épségünket is óvják.
Föld alatti struktúrákat találtak Egyiptomban
A kutatók két nagy ciszternát tártak fel az ókori Derhisz feltételezett területén.
Gyönyörű aranykincseket rejtett két kripta
A kutatók egy, a Krímen található lelőhelyen végeztek feltárást.
Ókori leleteket rejtett egy lakatlan sziget
A kutatók két ciprusi helyszínen végeztek feltárást.
Búvárok bukkantak viking kori kardra
Elképzelhető, hogy a fegyver egy folyón való átkelés vagy egy összecsapás során került a folyóba.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
