Halállal végződött az egyik legelső nagy doppingbotrány

Olimpia és olimpia között óriási különbségek vannak, és most nemcsak a sportolókra gondolunk, hanem magára a rendezvényre is. Azon senki sem lepődik meg, hogy az ókori és az újkori olimpiai játékok között hatalmas kulturális, politikai és történelmi eltérések mutatkoznak, azonban arról csak keveset tudnak, hogy milyen jelentős változások történnek az újkori versenyek történetében.

Ami az első, az ókori görög városállamok által szervezett (Kr. e. 776 és Kr. u. 394 között) játékokat illeti, ezeknek egyetlen célja az volt, hogy az emberek kifejezzék tiszteletüket Zeusz irányába. Az ókori olimpiai játékok nem voltak összehasonlíthatók a maiakkal sem a célok, sem a sportágak, sem a szervezés, sem a versenyzők, sem az események szempontjából.

De miért is szűnt meg az eredeti versenysorozat? Az ókori olimpiát mintegy tizenegy évszázad után teljesen eltörölték, miután I. Nagy Theodosius római császár a kereszténység megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, és mint tudjuk, az olimpia elsősorban Zeusznak szólt.

Hamarosan mindenki megfeledkezett a játékokról, mígnem egy görög költő és újságíró, Panajótisz Szúcosz az 1830-as években komolyan fontolóra nem vette, hogy érdemes lenne feléleszteni az egykori sporteseményt. Utóbb, 1859-ben egy Evangélisz Zápasz nevű tehetős támogatónak köszönhetően meg is szervezték az első versenyt.

Az olimpia újra népszerű lett Görögországban, néhány évtized múlva, 1896-ban pedig sokkal nagyobb volumennel, Athénban tartották meg az első hivatalos újkori olimpiát.

Ekkorra Zápasz mellett a francia Pierre de Coubertin járt élen a szervezésben. Azóta hatalmas változások álltak be a játékok világában.

Nők az olimpián

Az újkori játékok életében az első és legfontosabb változást a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-es alapítása jelentette, ami megelőzte a híres athéni eseményt. Habár a NOB a mai napig ugyanúgy létfontosságú az olimpiai játékok megszervezésében, az elnökségi tagok cseréjével számos változást hozott a sportéletbe.

Kezdjük azzal, hogy az első olimpiára mindössze kilenc nemzet kapcsolódott be, amelyek összesen negyvenhárom versenyszámban vettek részt kétszáznegyvenegy résztvevővel. Ezzel szemben a 2024-es párizsi olimpián várhatóan több mint kétszáz ország fog versengeni egymással, több tízezer sportoló áll majd rajthoz közel harminc sportágban és ezen belül is több száz versenyszámban.

Ami ennél is meglepőbb, hogy mára külön figyelmet fordítanak a nemek arányára. Sokáig csupán a férfi sportolók kiváltsága volt az olimpia, az első női versenyzők az 1900-as Párizsi Olimpián indultak, igaz, még nagyon alacsony részvételi számmal.

A nők számára az 1920-as antwerpeni nyári olimpia jelentette az áttörést, amikor egyszerre több sportágban is megmutathatták tudásukat. Mára csaknem ugyanannyi női és férfi sportolót számolnak az indulók között.

Fokozódó doppingbotrány

Évtizedekig a női indulók jelentették az egyetlen nagy változást, egészen az első doppingbotrányig, amely érthető módon nagy port kavart mind a szakma, mind a laikusok körében. Az újkori olimpiai játékok történetében az első jelentős eset az 1960-as, Rómában rendezett nyári olimpiára tehető, amikor is a dán kerékpáros, Knud Enemark Jensen verseny közben összeesett, majd később meghalt.

A halálával kapcsolatos vizsgálatok során kiderült, hogy a futam ideje alatt amfetamin hatása alatt állt.

A tragikus esemény rávilágított arra, hogy a sportolói és edzői visszaélések gyakoribbak, mint bárki gondolta volna, hamarosan pedig sorra jöttek az újabb doppingügyek. Volt, hogy a sportolót hibáztatták, és volt, hogy az edzőt.

Egyes állítások szerint már az 1900-as évek elején különböző illegális teljesítményfokozókat adtak a versenyzőknek, anélkül, hogy a sportolókat erről tájékoztatták volna. A sorra előbukkanó esetek láttán a NOB erősebb doppingellenes intézkedésekkel és szigorúbb ellenőrzésekkel próbálta megakadályozni a tiltott szerhasználatot, mára ez addig fejlődött, hogy a sportolók körében bevezették a kötelező vérvizsgálatokat.

„Gyorsabban, magasabbra, erősebben”

A kezdetektől egy egyszerű, de sokatmondó szlogent tudhat magáénak az olimpia. A „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” jelmondatot szemmel láthatóan minden sportoló, edző és csapattag komolyan vette, ami nagy hatással volt a sportéletre.

Bár az olimpián az aktuális versenyen belül kell elérni a legjobb eredményt, és nem feltétlenül szükséges megdönteni az előző évi csúcsot , a versenyzők teljesítménye mégis évről évre nő. A legális teljesítményfokozókra pedig külön üzletág épült, gondoljunk csak a speciális sportfelszerelésekre, ruházatokra és egyéb technológiai eszközökre, amelyek jobb eredményt ígérnek.

Az eszközök tömege könnyebb lett, az orvostechnológiai újítások elérhetőbbé váltak, és a háttércsapatok is egyre magasabb tudással rendelkeznek. Hogyan változtak az eredmények? Ezt talán egy összehasonlítás mutatja meg a legjobban:

Hajós Alfréd 1896-ban 100 méter gyorsúszásban 1:22,2-es időeredménnyel nyerte meg az első olimpiai aranyérmet hazánk számára, majd fél évszázad után Szőke Katalin 1:06,8-as idővel érdemelte ki a dobogó legfelső helyét ugyanebben a versenyszámban a női indulók között.

Említhetjük még a világ máig legsikeresebb úszójának, Michael Phelpsnek a 2008-as olimpiai rekordját, amelyet 100 méter pillangóúszásban aratott 00:50:58-as idővel. Megdönthetetlennek tűnik Hosszú Katinka 2:06,12-es ideje 200 méteres vegyesúszásban, amelyet a 2015-ös kazanyi világbajnokságon teljesített, de ne feledjük Milák Kristóf 1:50,34-es idejét 200 méteres pillangóúszásban sem, amelyet a 2022-ben Budapesten nyújtott.

Ha tehát egymás mellé állítanánk a hőskor olimpiai sportolóit és a jelenkor versenyzőit, akkor egyértelműen a 21. századi indulók nyernének. Az olimpián azonban nem a múlt és a jövő versenyez, hanem a pillanat. A győzelem ezredmásodperceken múlik, a felkészülés hosszú évekig tart, és bármennyit változik a világ, ez a két alappillér mindig is így lesz.

Kiemelt fotónkon Knud Enemark Jensen látható.