Amputációval büntették az előkelőket az ókori Kínában
A szakértők több mint 2000 éves csontvázakat vizsgáltak meg.
Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban két, nagyon hasonló módon megcsonkított csontvázat elemeznek – számol be a ScienceAlert. Az eredmények arra utalnak, hogy a végtagamputáció egy precíz büntetési forma volt a kínai Keleti Csou-dinasztia idején, több mint 2000 éve.
Qian Wang, a Texasi A&M Egyetem munkatársa és kollégái olyan 2300-2500 éves maradványokat vizsgáltak, amelyeket a kínai Honan tartományban, Szanmencsia közelében tártak fel. Az egyik csontváznak hiányzott a bal lábfeje, illetve alsó lábszára mintegy ötöde. A másik testnél ugyanilyen hosszúságú csontrészt vágtak le, a kutatók szerint mindkét elhunyt férfi volt.
A szakértők úgy vélik, hogy a maradványok korábbi leletekkel együtt alátámasztják a Keleti Csou-dinasztia idején élő törvényekről és büntetésekről szóló forrásokat.
Azt, hogy a két férfi mit követett el, nem tudni, de a jobb láb amputálása súlyosabb bűnre utal. „Mindkét láb amputálása a még súlyosabb bűncselekményekre volt fenntartva” – nyilatkozta Wang.
A csontok ügyes végtaglevágásról árulkodnak, amely annak ellenére, hogy büntetésként alkalmazták, a férfiak gyógyulását elősegítő ápolással is járt. A két elítélt valószínűleg még évekig életben maradt, csontjaik a gyógyulás jeleit mutatják.
Wang szerint a férfiak utóbb visszatérhettek normális életükbe, és haláluk után megfelelő módon temették el őket. Valószínűleg elég magas társadalmi státusszal rendelkeztek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a rehabilitációjukat, mindkét holttest kétrétegű koporsóban volt, ami a gazdagság jele. Az előkelő származást megerősítik a sírmellékek, valamint az izotópelemzések: a férfiak életükben fehérjében gazdag étrendet ettek.
A régészet számos ősi amputációt ismert, a legkorábbi példa egy 31 ezer éve, Borneó szigetén meghalt gyermeké, akinél egészségi okból távolíthatták el az egyik láb egy részét. A végtaglevágás azonban nemcsak gyógyító, hanem rituális vagy bűntető jellegű is lehetett.