Magdolna, Mária, Magda, Nara2024. július 22., hétfő
Kultúra

Főnixként emelkedett ki háborús hamvaiból Európa Jeruzsáleme

2024.06.14.Sáfár Zsófia
National Geographic Magyarország

Harminc éve ilyenkor még javában dúlt a boszniai polgárháború, amely a Jugoszlávia széthullásához vezető délszláv válság része volt. A vérengzést az robbantotta ki, hogy a boszniai szerbek nem akartak elszakadni a Szlovénia, Horvátország és Macedónia kiválása után megmaradt Jugoszláviától, míg a boszniai horvátok és a bosnyákok nem akartak a szerb többségű államban maradni.

Forrás: Sáfár Zsófia

A modern kori történelem leghosszabb ostroma egy túlélő szemével

Fél évszázaddal a második világháború után Európában ismét koncentrációs táborok létesültek, miközben tömegmészárlások és etnikai tisztogatások zajlottak.

Szarajevó 1425 napon át tartó szerb ostroma során orvlövészek gyilkolták az utcákon közlekedő civileket, és a világsajtót bejárták a közeli hegyekből tüzelő aknavetők által okozott rettenetes pusztítás képei.

„Egy szarajevói rózsa” – mutat Mustafa a járdára festett vörös foltokra, miközben az óváros forgalmas utcáit rójuk. Több tucat járókelővel végzett itt egy aknavető lövedék, amely virágszerű lyukat vájt a betonba. Egy időben mintegy kétszáz, a vérengzésre emlékeztető „rózsa” is volt a fővárosban, ám ezek nagy részét az építkezések során befedték.

Szarajevói rózsa a forgalmas óváros egyik utcájában.
Forrás: Sáfár Zsófia

Mustafa, aki 13 éves volt, amikor a háború kirobbant, a mai napig abban a Szarajevó melletti hegyvidéki házban lakik, ahol született, és ahol túlélte a háború borzalmait.

„Úgy fél év szünet után, félreeső épületek alagsorában kialakított rögtönzött osztálytermekben folytatódott az oktatás, ahogy a művészeti előadások is, miközben nap mint nap aknagránátok százai landoltak Szarajevó utcáin.

Egyszer, amikor iskolába mentem – pontosabban futottam, hiszen a hegyekből a kis utcákon keresztül szinte folyamatosan lőttek ránk a szerb katonák –, egy dumdum lövedék a lábam mellett ért földet.

Ha eltalált volna, most nem lennék itt” – meséli idegenvezetőm, akivel a Funky Tours utazási iroda jóvoltából találkoztam.

A Sárga erőd alatt elterülő muzulmán temetőben a háborúban elesett szarajevói bosnyákok sírjai találhatók.
Forrás: Sáfár Zsófia

Szarajevóban a vízhez, élelemhez, gyógyszerekhez, gázhoz és áramhoz való hozzáférés is megszűnt, és mivel a humanitárius segélycsomagok a lakosság szükségleteinek csupán a felét fedezték, a másik felét maguknak kellett beszereznünk. A piacok ezért mindig tele voltak, azután is, hogy az egyik központi piacot ért bombatámadásban 68-an életüket vesztették és 150-en súlyosan megsérültek.

„A szükség nagy úr, és a helyiek életében ekkoriban nem létezett olyan, hogy jó döntés. Megterhelő volt az állandó sötétség is, amely az ablaktalan, föld alatti óvóhelyeken körülvett minket. A bátyámmal biciklikerekekből és megrongálódott autók motorjából eszkábáltunk áramfejlesztő készülékeket. Így sikerült egy szilveszter este négy mozifilmet is megnéznünk egy kis tévén. Próbáltuk fenntartani egy normális élet látszatát abban a végeláthatatlan földi pokolban” – árulta el a túlélő.

1992 és 1995 között, Szarajevó utcáin készült képek.
Forrás: Sáfár Zsófia

A környező hegyeket megszállva, 1992 májusára a szerb erők egy 65 kilométer hosszú, harckocsizókból és mesterlövészekből álló ostromgyűrűvel blokád alá vonták Szarajevót, és hogy a védőket minél előbb megadásra kényszerítsék, válogatás nélkül szétlőtték a kórházakat, a kommunikációs központokat, a politikai, gazdasági és katonai létesítményeket, de iskolákat és műemlékeket is leromboltak. Számításaikkal szemben azonban a szarajevóiak kitartóan ellenálltak, így a megszállás három és fél évig elhúzódott. Az ENSZ statisztikái szerint ez idő alatt naponta átlagosan 329 – a legbrutálisabb napon, 1993. július 22-én összesen 3777 – pusztító lövedék érte a várost.

Vérfagyasztó jelenetek elevenednek meg előttem, amikor a Trebević-hegyre érve másik túravezetőm, a szintén bosnyák származású Ibrahim további részletekbe avat be.

Mivel a Trebević-hegyről jól be lehetett látni a várost, ez volt a szerbek egyik fő lövészpontja, ahol a zsidó temető sírjait használták fedezéknek.
Forrás: Sáfár Zsófia

Szarajevói szafari, így hívták azt a kezdeményezést, amelynek többek között Eduard Limonov orosz író és politikus is nagy rajongója volt.

A turisztikai szolgáltatás arról szólt, hogy szórakozásból öldökölni vágyó tehetős külföldiek befizettek egy tekintélyes összeget a boszniai szerbeknek, akik cserébe felhozták őket a hegyre, lőfegyvereket adtak a kezükbe és bátorították őket, hogy kedvükre lőjenek a város utcáin tartózkodó civilekre

– árulja el az idegenvezető.

A Remény alagútja

„Az Igman-hegyen keresztül ugyan el lehetett menekülni, de ha mindenki elmegy, akkor ki védi meg a várost? Akkor vajon létezne-e ma Bosznia-Hercegovina vagy Szarajevó?” – vezeti fel Ibrahim a „Remény alagútjában” tett látogatásunkat.

A bő négy hónap alatt, titokban épült járat, amely Szarajevó logisztikai ütőereként szolgált a háborúban, az ENSZ légihídként üzemelő repülőtér kifutópályája alatt húzódott, és Butmir városnegyedet kötötte össze Dobrinjával, ahol az 1984-es téli ötkarikás játékokra tervezett egyik olimpiai falu is felépült.

Ez a föld alatti járat az eredetinek egy 480 méter hosszú utánzata, amely hűen tükrözi a Szarajevó túlélésében kulcsszerepet játszó Remény alagútjának felépítését.
Forrás: Sáfár Zsófia

A Kolar család egykori otthonának udvarában állunk, ahol Szarajevó ostroma alatt naponta több ezer civil és katona megfordult. „Itt kezdték el ásni az alagút butmiri oldalát. Mivel a repülőtér az ENSZ védelme alatt állt, kicsi volt az esélye, hogy a támadók ezt a területet célozzák, hiszen elég egy mellélövés, és az ENSZ ellentámadást indít” – magyarázza Ibrahim, majd így folytatja:

„Az első két év különösen nehéz volt, hiszen a fegyverembargó miatt a szarajevóiak nem tudtak hozzáférni lőszerekhez és fegyverekhez. A szerbek elvágták a telekommunikációs vonalakat, és megmérgezték a város vízkészletének egy részét, így a sörfőzdéből, a tűzoltóságról és pékségekből lehetett hozzájutni ivóvízhez. Áramot gépjárműmotorokkal generáltak a lakosok, tüzelőanyag hiányában pedig ruhák vagy könyvek elégetésével fűtöttek és főztek. A túlélés érdekében ki kellett építeni egy áruszállításra alkalmas útvonalat, amely összeköti a várost más, bosnyákok által ellenőrzött területekkel.”

Eleinte 50 kilós zsákokban, görnyedve cipelték az árut a Szarajevóban rekedt embereknek, miközben az alagutat a talajvíz miatt folyamatosan szivattyúzni kellett.
Forrás: Sáfár Zsófia

Hogy titokban tartsák, a nagy zajt csapó gépek helyett kézi szerszámokkal végezték a munkálatokat, mígnem megépült a 800 méter hosszú, 160 centiméter magas és 80 centiméter széles járat: a Remény alagútja.

Az éjjel-nappal dolgozó munkások fizetség gyanánt cigarettát és élelmet kaptak, mivel ezekkel kereskedni is lehetett

– meséli túravezetőm, hozzátéve: a munkások a Kolar család Šida nagymamájának önzetlenségéből merítettek erőt, aki vízzel, kávéval, teával kínálta őket. „A ma 97 éves Šida mama azóta is egy hős a helyiek szemében.”

Eleinte 50 kilós zsákokban, görnyedve cipelték az árut a Szarajevóban rekedt embereknek, miközben az alagutat a talajvíz miatt folyamatosan szivattyúzni kellett. Idővel síneket is lefektettek a járatban, és kocsikkal hordták az élelmiszert, a gyógyszereket és a katonai felszerelést Szarajevóba. Miután a szerbek rájöttek, hogy létezik egy titkos átjáró, bombázni kezdték a vélt bejáratokat, és bár megtalálniuk nem sikerült azokat, az alagút ostromában is több civil életét vesztette.

  • Kezdetben 12 ezer fegyveres katona védte Szarajevót a támadókkal szemben, az ostrom végére pedig már 55 ezer civil és katona harcolt a város és Bosznia-Hercegovina megmentéséért.
  • A város 44 hónapon át tartó bombázásban 11.541 ember halt meg – közülük 1601 gyermek volt –, és több mint 56 ezren súlyosan megsebesültek.
  • A délszláv háborúban összesen több mint negyedmillió ember vesztette életét.

A háború végét jelentő 1995-ös daytoni békeszerződés után a hatalmon lévő politikai erők sorsára hagyták az alagutat, így az az ostrom és a beszivárgó víz következtében beomlott. A Kolar család, hogy megmentse e szimbolikus építmény és korszak maradványait, összegyűjtötte a korabeli használati tárgyakat és múzeumot nyitottak hajdani otthonuk udvarán.

Ott, ahol az eredeti átjáró viszonylag épen fennmaradt, 27 méteres szakasza is áll – amelyet jelenleg restaurálnak –, a „Remény alagútjának” egy 480 méter hosszú utánzata várja az ostrom eseményeire kíváncsi látogatókat.

Aknagránátok a Remény alagútja múzeumban.
Forrás: Sáfár Zsófia

Élet a háború után

A békemegállapodás értelmében, amelyet 1995. november 21-én írt alá az amerikai Daytonban Alija Izetbegović bosnyák, Franjo Tuđmann horvát és Slobodan Milošević szerb elnök, Bosznia-Hercegovina nemzetközileg elismert határai között, egyetlen államként maradt fenn. Ugyanakkor két entitásra osztották: a bosnyák és horvát többségű és további tíz félautonóm kantonra tagolódó Bosznia-hercegovinai Föderációra (amelynek megalakulása véget vetett a bosnyákok és horvátok közötti időszakos fegyveres konfliktusnak is), valamint a nagyrészt szerbek lakta, hét régióból álló Boszniai Szerb Köztársaságra, amelynek kormányzati központja a gyakorlatban Banja Luka.

Sakkjátszma a Trg oslobođenja – Alija Izetbegović téren.
Forrás: Sáfár Zsófia

A békeszerződésben foglalt feltételekkel egyik fél sem volt elégedett, mondván, ez a bonyolult kormányzási struktúra minden, csak nem hatékony, ráadásul az etnikai elkülönülés megszilárdítása csak akadályozza a hosszú távú megbékélési és integrációs erőfeszítéseket. Az entitások létrehozása olyan helyzetet teremtett, ahol a nemzeti intézményeket gyakran megbénították az etnikai vétók és az együttműködés hiánya. Mindezt tetézte, hogy a háborús menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek közül sokan nem tudtak visszatérni a háború előtti otthonunkba, ami bizonyos területeken ellenérzést váltott ki és állandósította az etnikai homogenitást.

Boszniában – a meglévő és kiújuló feszültségek ellenére – lassan három évtizede béke honol, abban azonban idegenvezetőim is egyetértenek, hogy a daytoni békemegállapodásban megfogalmazott bizánci politikai struktúra helyett egy működőképesebb megoldásra van szükség annak érdekében, hogy teljes mértékben fenntartható összhangot lehessen teremteni az országban.

„A multikluturális ember építi a világot” című szobor Francesco Perilli olasz szobrász alkotása, amely Szarajevó multikulturális örökségét és a város különböző etnikai közösségeinek harmóniára törekvését szimbolizálja.
Forrás: Sáfár Zsófia

„A politikai színtéren továbbra is folynak a csatározások, de a lakosság körében a háború óta fokozatosan enyhültek az ellentétek. Mivel muszlim családba születtem, a háborúban engem is megölhettek volna a származásom miatt, de ma már senkit nem érdekel, hogy mi a neved” – mondja Mustafa

„Rengeteg barátom van a Boszniai Szerb Köztársaságból és Szerbiából is, és bármerre járok Boszniában, mindenhol rokonszenvvel és nyitottsággal találkozom. Ez részben a virágzó turizmusnak köszönhető” – teszi hozzá Mustafa, aki régebben többnapos gasztrotúrákat vezetett a Balkánra látogatóknak, manapság pedig feleségével az otthonukban szervezett főzőleckéken  avatják be a turistákat a helyi fogások elkészítésének rejtelmeibe.

Fellendülő turizmus

Bosznia-Hercegovina turisztikai növekedési üteme 2022-ben a harmadik leggyorsabb volt a világon.

Figyelemre méltó, hogy az elmúlt években egyre több látogató érkezik Bosznia-Hercegovinába olyan országokból, mint Szerbia vagy Horvátország, amelyek korábban háborúban álltak Boszniával és egymással is.

A turisták beáramlása biztos jele annak, hogy az ország helyzete kezd stabilizálódni, véli Ibrahim, aki szerint meg kell becsülni azt a temérdek természeti kincset is, amely az ipari fejlődés viszonylagos hiánya miatt maradhatott fenn.

Az egykori városháza (Vijećnica) az Osztrák-Magyar fennhatóság idején, 1896-ban épült Aleksander Vittek osztrák építész tervei alapján. A második világháború után a palota a Nemzeti Könyvtár otthona lett, ám a gyűjtemény nagy része 1992 augusztusában, a szerb haderő bombázása következtében megsemmisült. A hosszas helyreállítási munkálatokat követően az épület ma kulturális központként működik.
Forrás: Sáfár Zsófia

Azt, hogy vendéglátásban valóban kitűnőek a szarajevóiak, kevés, de annál intenzívebb élményem alapján én is alátámaszthatom. Kétnapos villámlátogatásom alatt bármerre jártam, otthonosan éreztem magam ebben a sokszínű városban, és nem találkoztam olyan hellyel, ahova csak turisták vagy kizárólag az itt élők járnak.

Amikor véletlenül betévedtem egy magánház udvarába, a lakók kávéval kínáltak, majd barátságosan útba igazítottak, amikor pedig a hangulatos bazári forgatagban bóklásztam a családommal, az árusok azonnal kitalálták a beszédünk alapján, hogy magyarok vagyunk, és őszinte érdeklődéssel kérdezgették, hogy hogy érezzük magunkat ebben az „eklektikus környezetben”.

Az óváros harminchét, különböző mesterségekről elnevezett utcájából a Kazandžiluk (Rézműves utca) eredeti formájában maradt fenn.
Forrás: Sáfár Zsófia

Természetesen leegyszerűsítés lenne egyenlőségjelet tenni az idegenforgalom fellendülése és a béke közé, de az kétségtelen, hogy a turisztikai szektorban dolgozók lelkesen tesznek azért, hogy fejlődjön ez az iparág – és ezáltal az ország gazdasága. Reményeik szerint ez a törekvés még jobban megerősíti az emberek összefogását, és a háborús sebeket is egyszersmind begyógyítja.

24 fotó megtekintése
Több száz éves üvegedényeket hoztak fel a tengerből

Több száz éves üvegedényeket hoztak fel a tengerből

Egy, az oszmán korra datálható roncs nyugodhat a bulgáriai Burgasz partjainál.

Korlátozzák a görögországi régészeti helyszínek látogatását

Korlátozzák a görögországi régészeti helyszínek látogatását

A szélsőséges hőség miatt a legforróbb órákban nem lesznek nyitva a látványosságok.

Több száz éves hangszereket hoztak fel egy horvátországi hajóroncsból

Több száz éves hangszereket hoztak fel egy horvátországi hajóroncsból

A szakértők szerint világviszonylatban is egyedülálló felfedezésről van szó.

Rejtély, mi okozta az őslakos város összeomlását

Rejtély, mi okozta az őslakos város összeomlását

Egy új vizsgálattal egy, Cahokiával kapcsolatos elméletet cáfolnak.

Az amerikai függetlenségi háború első csatájának emlékeire bukkantak

Az amerikai függetlenségi háború első csatájának emlékeire bukkantak

A feltárt muskétagolyók egy olyan pillanatnyi esemény emlékei, amely az egész világot megváltoztatta.

National Geographic 2024. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

15 900 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlapNational Geographic 2024. áprilisi címlapNational Geographic 2024. májusi címlapNational Geographic 2024. júniusi címlapNational Geographic 2024. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket