Szegények, árvák segítője lett a különc lány
Marrákestől valamivel több mint 50 kilométerre délre, a hófödte Magas-Atlasz csúcsainak árnyékában jóval hűvösebb a június. Az Ourika-völgy a városiak és a turisták tökéletes nyári menedéke, ahol a beköszöntő hőséget a vízesések valamelyikében vészelheti át az utazó.
Lemászok Ahmeddel a gömbölyű sziklák közé, alattam a folyó kristálytisztán csillog. Rögtönzött helyi vezetőm leugrik a köves partra, majd amikor látja, épp egy méretes, kiálló gyökérrel hadakozom, erősen megfogja a kezemet és segít.
Mikor leérünk, a fiú ruhástól veti bele magát a vízbe, követem a példáját, én is besétálok a folyóba. Érzem az apró köveket a lábam alatt, az Ourika-völgy buja fái lengedeznek a szélben.
A berberek völgye
Ahmed guruló kávézójában a völgyből haza felé menet álltam meg, nem gondoltam, hogy a gyors feketéből végül úszás meg közös vacsora lesz. Egylégterű apró szobájukban a felesége két kicsire vigyáz, épp a krumplit pucolja, amit a gázpalackon süt majd meg.
Valahonnan grillezett zöld paprika, frissen sült kenyér meg padlizsán is kerül, nagyszemű sót szórunk a tetejére, majd a forgalmas út mellett kialakított apró kertben mindannyian kiülünk. Ahmed szerint a völgy februártól áprilisig különösen hangulatos, ilyenkor a mandula- és cseresznyésültetvények meg a rétek ezer színbe borulnak, és virágillatban úszik az egész térség.
Az Ourika név az urikából származik, azt a berber törzset hívják így, amely az Almohád-dinasztia idején telepedett itt le. A történelem során aztán a berber amazigh-ek, vagyis szabad emberek a völgy meghatározó lakói lettek.
A helyiek, ahogy Ahmed is, a tacselhit nevű dialektust beszélik, és bár korábban szinte mindenki mandulát termesztett vagy állatokat legeltetett, az utóbbi 20 évben már a turizmusra álltak át a forgalmasabb marokkói völgyekben és túraútvonalakon.
Az ország teteje, a Magas-Atlasz az egyik legkedveltebb úti cél.
A 4167 méteren fekvő Dzsebel Túbkált, Észak-Afrika legmagasabb csúcsát nem csak a külföldiek, hanem ma már egyre több marokkói mássza meg.
Setti Fatma, a szegények segítője
A völgyben futó, sekély folyó természet adta szépségét a berberek okosan kihasználták, a part mindkét oldalán apró éttermeket húztak fel, a kövekre szőnyegeket és színes párnákat tettek, így egy mentatea vagy marokkói bárány mellett akár az egész napot eltöltheti az ember.
Leülök én is az egyik gazdagon berendezett étterembe, bedobom a táskámat a felhúzott napernyő alá, lerúgom a papucsomat, és míg a szakács készíti az ebédet, belelógatom a lábamat a jéghideg vízbe. Innen már csak egy ugrás Setti Fatma, az utolsó település, ahonnan a legtöbben elindulnak felfedezni a hét vízesést.
A legenda szerint Setti Fatma, aki évszázadokkal ezelőtt született, a kor ismert tudósának rendkívül okos lánya volt. Apja, fia nem lévén, a kislányt kezdte el tanítani, aki leginkább a jog- és orvostudományokban jeleskedett.
Setti Fatmára már gyermekkorában is furcsán néztek a helyiek, ám amikor felnőtt nőként férfias ruhákat viselt, teaázókba járt, ahová az asszonyok egyébként nem tehették be a lábukat, a közösség megelégelte a különcködést, a lány folytonos zaklatásnak volt kitéve.
Hogy elkerülje az embereket, Marrákes perifériáján lévő falvakba költözött, ám sokáig egy helyen sem volt maradása, míg végül az Ourika-völgyben találta meg a lelki békéjét.
Setti Fatma később férjhez ment, menedéket nyújtott a szegényeknek, a rászorulóknak és az idegeneknek, pénzét pedig, amit a tanítással keresett, a betegek és árvák megsegítésére fordította. Később jelentős szerepet játszott a személyes és törzsi viták megbeszélésében, háza a bölcsesség minaretje lett, öreg korára hatalmas befolyást szerzett a vallási, társadalmi és politikai életben is.
Dromedárok hazája
Ahmedtől hazafelé tartva bárányok és tevék keresztezik az utamat. A területet pettyező csendes falvak mindegyikében berberek laknak. A Szahara nomádjai évszázadokon át állattartással, főleg tevék nevelésével és adásvételével foglalkoztak.
A dromedárok mindig is létfontosságú szerepet játszottak a berber törzsek kultúrájában és a gazdaságában, az állatok nem csak közlekedésre szolgáltak, de tejet, húst, bőrt és gyapjút is biztosítottak.
Ahogy Ahmed mesélte, családja is tartott tevéket, de ma már ez az életforma a változó világ miatt hanyatlóban van. A falvak terjeszkedése és a sivatagosodás miatt a kaszálóföldek egyre gyorsabban tűnnek el, ami a fiatal hajcsárokat a városba kényszeríti a jobb munka reményében, így nem marad senki, aki az állatokat tenyéssze, gondozza, felügyelje.
Ma a legtöbb teve a sivatagi túrákon dolgozik, és bár itt még nem találkozunk azokkal a sérült példányokkal, amelyeket elegendő folyadékbevitel nélkül kényszerítenek munkára, mint Egyiptomban, az, hogy mi számít a munkaállatokkal való visszaélésnek, az állatvédők lobbijának köszönhetően egyre gyakrabban felmerülő kérdés Marokkóban is.
Magyar videós örökítette meg Nápoly és Pompeji szépségét
Kószó András fotós-videós a közelmúltban Olaszország néhány világhírű helyszínét járta be.
Immár bárki hozzáférhet Petőfi Sándor fiának verseihez
Petőfi Zoltán 135 versét és 95 darabos levelezését tették elérhetővé digitális formában.
Tanulók millióit sodorja veszélybe a klímaválság
Az UNICEF az oktatás világnapja alkalmából tett közzé jelentést.
Fényűző magánfürdőt találtak Pompejiben
A szakértők szerint a komplexum tulajdonosa vendégei elkápráztatására használhatta a fürdőt.
Félig az óceánra épült ez a gyönyörű mecset
Több mint 100 ezer hívő, 35 ezer ember alkotása, 50 millió munkaóra: ez Casablanca ikonikus mecsete, a II. Hasszan-mecset.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
