Előkelő hun fiú sírját tárták fel

A gyermek nyughelyében az arany- és ezüsttárgyak mellett egy másik fiú maradványait is felfedezték.

Egy friss tanulmányban egy, Lengyelországban kivételes kettős sírt írnak le a szakértők – számol be a Live Science. A mintegy 1600 éves nyughely két gyermek maradványait őrizte.
Jakub Niebylski, a Lengyel Tudományos Akadémia régésze 2018-ban tárta fel a sírt a Krakkó közeli Czulice faluban.
Az egyik, a nyughelyben fekvő gyermeket arany- és ezüsttárgyakkal, illetve egy késsel, egy edénnyel és állati csontokkal együtt temették el, fejét pedig mesterségesen deformálták, ami a korszakban a hun elit jellegzetessége volt.
A kutató és kollégái a közelmúltban különböző módszerekkel, például CT- és röntgenfelvételek, valamint izotóp- és DNS-vizsgálattal elemezték a maradványokat. Kiderült, hogy a sírmellékek nélkül eltemetett gyermek egy 7-9 éves fiú volt, aki közép- és kelet-európai származással bírt. Csontjai rendkívül simán voltak, ami arra utal, hogy testét megfőzték a temetés előtt.
A másik elhunyt is fiú volt, ő 8-9 éves lehetett, származását tekintve a kazahsztáni és kirgizisztáni nomádokhoz állt közel. A kutatók azt feltételezik, hogy a gyermek a vegyes etnikai összetételű hun népcsoport tagja volt.
A fiúkat 395 és 418 között haltak meg. Anita Szczepanek, a Lengyel Tudományos Akadémia szakembere és a csapat tagja szerint a gyermekek eltérő származásúak voltak, más rítussal temették el, és még a testhelyzetük is különböző volt.
A hun fiú szemgödrei sérültek, feltételezhetően vérszegénységben vagy más krónikus betegségben szenvedett, ami szerepet játszhatott halálában. A két fiú hasonló, fehérjében gazdag étrendet fogyasztott, a sírmellékek hiánya az egyik gyermeknél viszont alacsonyabb társadalmi státuszt mutat. Az izotópok alapján a hun fiú a régióban nőtt fel, a másik azonban egy távolabbi régióból települt ide.
Hogy kapcsolatban álltak-e egymással, nem tudni, de ha igen, elképzelhető, hogy utóbbi gyermek a hun fiú szolgája volt. A sír az európai hun aktivitás egyik legkorábbi bizonyítéka, egyben a legősibb hun kötődésű nyughely, amelyet Lengyelországban valaha találtak.