Sűrű erdő közepén magasodik Csák Máté egykori vára

Szlovákiai látogatásunk helyszíne ezúttal a Kis-Kárpátokban, Cseszte (szlovákul Častá) község határában, egy 340 méter magas hegyen, sűrű erdővel körülvett, kvarckősziklára épített, teljes egészében épen megmaradt Vöröskő vára (szlovákul: Hrad Červený Kameň).

A várat 1949-ben Csehszlovákia állami tulajdonú kulturális műemlékké nyilvánította.

A Budapesttől északnyugati irányban bő 190 kilométerre található vár egy részében, közel 30 helyiségben 1992-től olyan látványos, kiállítási darabokkal bőségesen megtöltött múzeumi tárlat tekinthető meg, amely egész biztosan minden odalátogatót elkápráztat.

A példa kedvéért csak bútorokból több mint 2000 darabot láthatunk, de a múzeum értékei közé tartozik sok más mellett közel 5000 porcelán, több száz fegyver, úgy 1500 festmény, sőt egy 44,12 négyzetméteres szőnyeg is.

Vöröskő múzeuma a Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozik. A vár előtt nagy parkoló van kialakítva a látogatók számára, bent a várban egy kávézót is találunk – aminek kültéri asztalainál mi egy francia nyugdíjas csoporttal futottunk össze.

A látogatás tárlatvezetői kísérettel tekinthető meg a hét minden napján 9-től 17-ig. Szinte mindig tömeg van ott, nekünk most mégis olyan szerencsénk volt, hogy az adott nap estéjének utolsó indulási időpontjában csak ketten voltunk, így aztán igazán alaposan szemügyre vehettünk mindent. Tárlatvezetőnk egy kedves ifjú hölgy volt, aki készségesen adott bővebb magyarázatot mindenhez, amire külön rákérdeztünk.

Csák Máté vára is volt

Vöröskő várának 1240 előtti építtetője Árpád-házi Konstancia királyné (III. Béla magyar király leánya), aki I. Přemysl Ottokár cseh fejedelem felesége volt. A masszív építmény annak a középkori várrendszernek a része volt, amely Dévénytől Trencsénig védte Magyarország határát.

A királyi várat főképpen – de nem csak – a magyar nemesség birtokolta. A 13. századtól a 16. századig gyakran cserélt gazdát.

Mások mellett Csák Máté, a Szapolyaiék, a Thurzók vagy a Fuggerek is uralták. 1588-tól az 1945-ös államosításig a Pálffyk voltak az urai.

Számos alkalommal átépítették; 1710 és 1768 között Pálffy Rudolf alakíttatott rajta, ekkor a külseje alapvetően megváltozott.

A tárlatvezetés az alsó csarnokban indul. Itt áll a Pálffy család empire stílusú utolsó utazókocsija az 1800-as évekből, ajtaján a törött kocsikereket átugró szarvasos családi címerükkel. Háttértörténete legendán alapul, amely szerint egy viharos éjjelen a Pálffyk hazafelé tartottak és a kocsi hátsó kerekébe egy szarvas beledöfte agancsát, amitől a kerék megrongálódott, így a család elakadt, ám ezzel a szarvas megmentette életüket, mivel előttük mély szakadék tátongott.

A valóság kevésbé mesés: a címert az Erdődyktől vették át a 16. század elején, amikor a két család kapcsolatba került egymással. A módosított címer mellett használni kezdték a Pálffy-Erdődy előnevet is.

Az egykori olasz divat után menni szándékozó, freskóval gazdagon ékesített Sala Terrena termet 2000 és 2003 között restaurálták. Freskóit a neves északi-itáliai Carpoforo Tencala készítette, akinek ez volt az első Alpokon túli munkája.

A terem ajtóval szembeni oldalán egy mesterséges barlang, aminek anyagát a Bajmóci várkastély alatti barlangból emelték ki. Itáliában hasonló kerti pavilonok létesültek, melyek védték a társaságot a tikkasztó hőségtől és a tűző naptól.

Nagy vadászok voltak

A Pálffyk szenvedélyes vadászok voltak, erről tanúskodnak az alsó csarnokot díszítő vadásztrófeák és a vadászjeleneteket ábrázoló festmények. Az itteni ablakmélyedésekben elhelyezett hatalmas kovácsolt rézüstökökben tartották a puskaport. Gyógyszertár is szolgálta a vár urait, ahol különféle betegségek kezelésére való gyógyszereket, likőröket, kozmetikumokat állítottak elő: 1676-ból származó írásos adat bizonyítja az anno Aranysas nevű patika korát, de annak berendezéséből csak pár itáliai fajanszedény maradt meg.

Az összes teremről helyszűke miatt nem írhatok részletesen, ezért innentől csak felvillantok még néhány különlegességet.

• Pazar látvány a faragott és aranyozott szán.
• Éppígy a 16. századi bútorok, melyek többsége itáliai reneszánsz kori.
• A Pálffy-féle ebédlőben 17. századból fennmaradt, kései reneszánsz és korai barokk bútorokat vannak. Az eredeti lakberendezés része volt a 17. századi zöld cserépkályha.
• Az 1840-ből való empire hálószoba értékes orosz furnérozott bútorokkal van berendezve, amelyek finomságát növelik a bronz rátétek és a kék selyemszövet.
• A fegyvertárban 16. és 19. század közti időszakból származó darabok láthatók, többek között tábori fegyverek, parittyák, jatagánok, alabárdok, harci villás vasak, elöl- és hátultöltős puskák.
• A délnyugati szárny déli részének sarokszobáját a hagyomány szerint valószínűleg betegszobának használták; a külső falán látható mélyedés arra enged következtetni, hogy itt állhatott a középkori száraz toalett.
• A férfi hálószoba a 17. század végéről származik, itt áll Wesselényi Ferenc nádor gazdagon díszített ágya.
• A rózsaszín szalon éke – a 18. századi intarziás bútorok mellett – a rózsaszín márványkandalló.
• A társalgószalon vitrinjeiben üveg, porcelán, kőagyag és ezüst 19. századi használati és dísztárgyak.
• A női szalonban az 1820-1830-as évekbeli francia eredetű ülőbútor gobelinkárpitozással. Az itt látható óra a pozsonyi Jacop Guldan műve.
• A jókora lovagterem eredetileg a hívők gyülekezési helye volt a kápolnában folyó szentmisék idején. A falakon a Pálffy, a Forgách és a Zichy család tagjainak arcképei. A kandalló mellet a török szultánok, II. Murád és II. Szulimán arcképei. A lovagteremből bepillanthatunk az egykori könyvtárba.
• A kápolna oltárképe 1780-ban készült.
• A nagy ebédlőben a kredencen a 18. században használt tálalóedények, melyeket a Pálffy család számára Holicsban gyártottak jellegzetes zöld színű díszítéssel.
• Az empire szalon bútorai Moszkvában készültek a 19. század második felében.
• A keleti tárgyak gyűjtése a középkor óta divat volt, a Pálffyk is szenvedélyes gyűjtői voltak. A keleti szalon egyes darabjai az eredeti Pálffy-gyűjtemény részét képezték.
• Az aranybevonatú faburkolatos aranyszalon a XVI. Lajos idején virágzó klasszicista stílusban készült.
• A keleti bástya három kis helyiségében a szecesszió kora mutatkozik meg elsősorban közép európai bútorokkal és egy Bécsben készült 1905-ös órával, de itt látható Migazzy Eugénia grófnő portréja, illetve egy kínai színes fametszet is megcsodálható.
• Az utolsó megtekinthető helyiségben már 1914-es bútorok vannak.

A pincehelységek is elkápráztatják a látogatót. Az elsőből szűk lejárat vezetett az udvar alatti különálló pincehelységben található kúthoz, amely állítólag elérte legalább a 120 méter mélységet. Az egyik pincehelyiség 9 méter magas és 70 méter hosszú. Odalent látható egy vörös színű szikla, amelyre a vár épült, innen a neve.

Ha az ember a várat közvetlenül a falai mentén körbesétálja, elképesztik a méretek, amit maga mellett-fölött lát. Amúgy mindegyik sarokbástya megközelítőleg ugyanúgy volt berendezve, négy szint, mindegyiken a peremfalakban 4–5 lőrés a puskáknak és az ágyúknak.

A várépület falai közelében ragadozó madarakat tartanak, amelyek etetését-röptetését szintén megtekinthetik az érdeklődők, külön belépőjegy ellenében. Jóleső sétát tehetünk a vár melletti parkban, ahol óvodás gyerekek csoportjával találkoztunk. Akiket érdekelnek a várak, a történelem, az építészet vagy bármiféle szépség azoknak feltétlenül érdemes ellátogatniuk Vöröskő várához.