Így él most a kongói lány, akinek egy magyar orvos adta vissza a látását

A National Geographic magazin magyarországi kiadása 2015-ben mutatta be Mbedji történetét, amely közel kilenc éve, augusztusban címlapsztori volt. Az akkor kilencéves, teljesen vak kongói lány az utolsó műtéti napra ért oda a kolei kórházban felállított ideiglenes szemészeti műtőbe, a gyermeket nagyanyja cipelte a hátán, emellett ikertestvérét, illetve vizet és élelmet is hoztak. A lányt dr. Hardi Richárd szemorvos operálta meg, a történetet Hajdú D. András fotós dokumentálta.

Kilenc év elteltével vettem a fejembe, hogy ismét fel kellene keresni a mostanra már a 18. életévét betöltő Mbedjit

– mondja a National Geographicnak Hajdú D. András, aki a közösségi oldalán is beszámolt a látogatásról. Mint hozzáteszi, eredetileg azt az infót kapták, hogy a nagymama és unokája 40-50 kilométert tett meg gyalog a falujukból, az utat bejárva viszont most kiderült, hogy valójában 100 kilométerről volt szó.

Mbedji anyja 2015 óta meghalt, a lány manapság nagyszüleivel él egy nagyjából 2-ször 3 méteres alapterületű vályogházban, egy Nkemba nevű apró faluban.  „Őszintén megvallva tartottam már az odajutástól is, mivel száraz évszakban a futóhomokban egyáltalán nem leányálom motorokkal csúszkálni a mély homokban. A nadrágom cafatokra szakad az ülepemen a 6-7 órás motorozástól” – eleveníti fel a fotós.

Hajdú D. András amiatt is aggódott, hogy mit fog szólni hozzá a lány, elvégre a régióban ritkán jár mozungu, azaz fehér ember. „Az itt élők általában teljes döbbenettel reagáltak a jelenlétemre, a kisebbek egy része pedig pánikszerű sírással. Szóval komoly aggodalommal vártam a találkozásunkat” – teszi hozzá.

Szerencsére a félelem alaptalannak bizonyult: Mbedji egy jókedvű, kacagós, csodás kisugárzású lány. A fotós három napot töltött el a faluban, ahol figyelhette a család mindennapjait, Mbedji munkabírása és tenni akarása pedig lenyűgözte.

„A barátnőjével rostálták a rizst, vagy épp órákon keresztül csapolták le a mocsarat, hogy ki tudják fogni a benne lévő sok száz halat. Mosott, főzött, a rokon gyerekeket pesztrálta vagy a frissen mosott ruhát teregette. Persze előtte ő ment le a patakhoz kimosni őket, oda-vissza hat kilométert sétálva az esőerdő szűk ösvényein” – meséli.

Hajdú D. András utóbb dr. Hardi Richárdhoz is visszatért. A fotós szerint a lánynak nincs konkrét emléke a vakságot megelőzően, közel tíz évvel a beavatkozás után pedig látása tökéletesen jó. „Bátran állíthatom, visszakapta az életét, és ez pedig mámorító érzés volt látni” – foglalja össze.