Bányarobbantás pusztította el az ősi lelőhelyet

Első alkalommal ismertették tudományos publikációban annak az ausztráliai, mintegy 47 ezer éves lelőhelynek a feltárását, amelyet egy bányarobbantás során semmisítettek meg. Michael Slack, a James Cook Egyetem munkatársa és kollégái a The Conversation felületén mutatták be az eredményeket.

2020 májusában a Rio Tinto vasércbánya jogilag engedélyezett bővítésének részeként elpusztított egy ősi sziklamenedéket a nyugat-ausztráliai Juukan-szurdokban. A kutatók 2014-ben a helyi őslakosokkal való együttműködésben mérték fel a Juukan 2 nevű lelőhelyet, az adatok azt mutatták, hogy az első emberek mintegy 47 ezer éve, az utolsó jégkorszak idején jelentek meg itt.

A helyszínen több ezer izgalmas leletet, köztük egy 3000 éves hajfonatot, különböző eszközöket és állati maradványokat tártak fel. A Juukan 2 jelentősége miatt az utolsó pillanatig próbálták megakadályozni a robbantást, sikertelenül.

A helyszínen a távoli múltban több édesvízforrás is volt, az emberek pedig táborhelyeket alakítottak ki a környéken. Ma a terület a Rio Tinto bánya része, a négy évvel ezelőtti bővítés a térség hagyományos birtokosainak akarata ellenére, de miniszteri hozzájárulással történt.

Az eset világszerte hatalmas felháborodást váltott ki.

A kurrama nép számára a helyi szurdok egy spirituálisan jelentős hely, a Juukan 2 pedig régészeti és paleontológiai szempontból rendkívül értékes, ez az ausztráliai őslakosok egyik legkorábbi ismert letelepülési területe. A bizonyítékok azt sugallják, hogy a térség ősi lakói jól alkalmazkodtak a száraz körülményekhez.

2020 után a kutatók újabb feltárásokba kezdtek, eddig mintegy 150 köbméternyi, korábban a sziklamenedék tetejét és hátsó falát képező törmeléket takarítottak el. Mostanra sikerült elérni az eredeti padlószintet, ahol további leleteket, köztük egy újabb hajfonatot, egy tasman ördög állkapocstöredékeit és átfúrt héjakat találtak. Utóbbiak a tengertől származhatnak, ami meglepő, hiszen a helyszín a múltban is távol feküdt a partoktól.