A békéről szól a fehér kendő napja

Minden év szeptember utolsó vasárnapján az úgynevezett fehér kendő napja figyelmeztet minket a történelem legsötétebb időszakaira, ez a nap egyszerre szimbolizálja a veszteségeket és a béke iránti olthatatlan vágyat. Bár Magyarország számára is jelentőséggel bír, a hagyomány maga Georgiából (régi nevén: Grúzia) származik, ahol a fehér kendő a fegyverszünet, a megbékélés és a háborúellenesség szimbólumává vált. Ahogy világszerte ismert jelképpé vált a fehér zászló, kendő vagy más fehér színű textil lebegtetése, úgy hazánkban is rövid időn belül elfogadott lett, mi több, külön jelentőséget is tulajdonítunk neki, akárcsak a georgiaiak.

Honnan ered a fehér kendő napja?

1993-ban, a georgiai polgárháború idején a helyi nők figyelemfelkeltő tiltakozást szerveztek a fegyveres konfliktusok ellen, hogy láthatóvá tegyék ezt a tüntetést, az utcákon fehér kendőt lengetve kérték a harcok beszüntetését. Milyen jó érzékük volt a marketinghez – gondoljuk mai fejjel, holott nem ekkor lobogtattak először fehér zászlót az emberek.

Georgiában régi szokás volt, hogy a nők fehér kendőt dobtak a harcoló férfiak közé, ezzel jelezve a harc végét és a béke sürgetését. Jól emlékezett erre Keti Dolidze, az a georgiai filmrendező, aki végül több tucat bátor nővel együtt elindította a fehér kendő napját.

Ez történetesen 1993 szeptemberében zajlott, amikor nők ezreit szólította meg, mondván: egy nap erejéig mindannyian lobogtassanak fehér kendőket az utcákon. Az asszonyok előszeretettel csatlakoztak a felhíváshoz, és mindenki legnagyobb meglepetésére a kezdeményezés gyorsan elterjedt a világ legtöbb országában, többek között Magyarországon is, ahol 1994-ben lobogtattak először fehér kendőt a nyílt utcákon.

Itthon másra is emlékezünk

Nem sokkal később hazánkban újabb jelentést kapott a fehér kendő napja, amely ma a második világháború után kitelepített és elhurcolt családokra emlékeztet.

Ugyanis az 1900-as évek második felében több ezer magyar állampolgárt internáltak, telepítettek ki vagy hurcoltak el a háború utáni etnikai tisztogatások részeként.

Ezek az emberek származásuk vagy politikai nézeteik miatt váltak a szovjet rendszer áldozataivá, aminek következtében magyarországi családok szakadtak szét. Így történt, hogy Georgia mellett Magyarországon is különleges jelentést kapott a fehér kendő, és ameddig Georgiában a háborúellenes mozgalomra, addig hazánkban az elhurcolt és kitelepített emberek sorsára emlékeztet minket ez az univerzális szimbólum.

Azonban van valami közös ezekben a jelentésekben: mindenhol a háborúk okozta sebek gyógyulását jelképezi. De nem csupán ebben a tekintetben lett egyetemes a fehér kendő napja, érdemes megjegyezni, hogy bár sokáig kizárólag a nők lobogtatták a fehér textíliát, ma már a férfiak is használják a szimbólumot.

A béke sosem megy ki a divatból

Mivel egy harminc éves emléknapról beszélünk, felmerül a kérdés, hogy vajon csak múlandó trendről van-e szó, vagy a jövőben is ismerni fogják a hagyományt az emberek.

A fehér kendő napja nem csupán múltbeli eseményekre emlékeztet, ez egy figyelmeztetés a jövő számára is.

Ahogy a háborúk továbbra is jelen vannak a világban, úgy nő az igény a béke és megbékélés iránt, ez az emléknap pedig arra tanít minket, hogy a béke nemcsak egy pillanatnyi állapot, hanem folyamatos munka, amelyért minden nemzet felelősséggel tartozik.

Habár maga a szimbólum mindenkor alkalmazható, a fehér kendő napja mégis minden év szeptember utolsó vasárnapján kerül megrendezésre, így a dátuma is évente változik. Ahogy sok éve, úgy idén szeptember utolsó vasárnapján is ez az egyszerű, de sokatmondó szimbólum emlékeztet minket arra, hogy a békéért folytatott küzdelem sosem ér véget.