Szkíták építhették ezt az ősi sírt

2800 éves, potenciálisan a szkítákhoz köthető halomsírt, egy úgynevezett kurgánt tártak fel a dél-szibériai Tuvai Köztársaságban – számol be a Live Science. A nyughely egy előkelő személy számára készült, akit legalább egy feláldozott emberrel és 18 lóval együtt temettek el.

Lehetséges, hogy a sír a több száz évig kitartó szkíta temetkezési szokások kiindulópontja.

A lelőhely a bronz- és vaskor közötti átmeneti időszakra datálható, ez az egyik legősibb, szkíta temetkezési szokásokat mutató sírkamra. A kurgánban lószerszámokat és díszes tárgyakat fedeztek fel, ami arra utal, hogy az elhunyt kultúrája hasonló volt a később több ezer kilométerrel nyugatabbra élő szkítákéhoz. A halomból egy nő csontjai is előkerültek, őt valószínűleg feláldozták.

A szkíták rendkívül gazdag régészeti anyagot hagytak maguk után, írásos forrásokat viszont nem hoztak létre, így kultúrájukat leginkább más népek, például a görögök szövegeiből ismerjük. Hérodotosz az i. e. 5. században arról írt, hogy egyik uralkodójuk halálakor lovak és szolgák tucatjait áldozták fel.

Az ókori történetíró arról is beszámolt, hogy a szkíták Közép-Ázsiából vándoroltak nyugatra, miután egy ellenséges csoport kiszorította őket, más szerzők viszont eltérő elmélettel magyarázták eredetüket. A modern genetikai vizsgálatok alapján az i. e. 1. évezred szkítái szibériai, kelet-ázsiai és eurázsiai felmenőkkel bírtak, és igen sokszínű csoportot alkottak. Hogy ezen csoportok hogyan és miként álltak össze, létrehozva a szkíta kultúrát, még mindig vitatott.

Gino Caspari, Berni Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban a valaha talált legkeletibb szkíta-szerű kurgánt kezdték el vizsgálni. A környéken több ezer további sírhalom található, a helyszínre a szibériai Királyok völgyeként szoktak hivatkozni.

A szénizotópos kormeghatározás szerint a nyughelyet az i. e. 9. század végén emelték. Ez azt jelenti, hogy az egyik legkorábbi halomsír, amely szkíta temetkezési szokásokat mutat, elképzelhető, hogy ez jelzi az évszázadokig tartó hagyomány kezdetét.