Bebizonyosodott a csongrádi Feketevár létezése?

Évtizedek alatt derült ki az igazság

Csongrádon – ebben a dél-alföldi kisvárosban, ahol felnőttem – a ’90-es évek első felében a Fő utca egyik ruhaüzletét Feketevárnak hívták. Meglehetősen sokáig éltem abban a tudatban, hogy a koromsötét kirakatüveg-keretezés miatt adták a boltnak ezt a nevet.

Jóval később, amikor 2018-ban Csongrád óvárosának múltját kutattam a helyi levéltárban, akkor szembesültem vele, hogy több forrás is említi Anonymus nevét, aki III. Béla király jegyzőjeként a 12. század végén, a 13. század elején a Gesta Hungarorumban írja le: „Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvély-tótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek.”

Időközben a tatár dúlást követően évszázadok alatt az egykori erősség maradványaira épült a város, így a sáncokkal és árkokkal együtt a vár emléke is majdhogynem odaveszett. Még gyermeki naivitásom birtokában sem mertem volna elképzelni, hogy egy napon én is ugyanazon a földön állhatok, amiből eleink védelmi rendszere létesült.

Lidar nélkül aligha sikerült volna

Bár a helytörténet ismerőinek egyfajta misztikumot jelentett a Feketevár helyének kisilabizálása – egyesek már-már biztosra vélték a földvár lokációját.

Mígnem dr. Szalontai Csaba, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének tudományos munkatársa és Borsódi Martin, a csongrádi Tari László Múzeum régésze tavaly februárban a Nemzeti Múzeum munkatársaival lidarral (Light Detection and Ranging), vagyis lézeralapú távolság-érzékelős eszköz segítségével sikeresen azonosították egy valamikori földvárat a mai település északkeleti szegletében, a történelmi városrészben, az Ék utca, Bökény alja utca és a Baross Gábor utca által határolt területen.

Kicsit bővebben kibontva olyan érzékelő(csoport) a lidar, ami a távoleső és a közelebb lévő felületek, tárgyak feltérképezésére és az így kapott információk feldolgozására, kvázi képpé alakítására képes. Esetünkben ez a felszíni egyenetlenségekből kirajzolódó földvár alakzata.

4 fotó

„Miközben kollégáim a teljes Belsővárost berepülték egy drónnal, kiderült: egy körülbelül egyhektáros területen 50-70 cm-rel magasabban lévő perem határolja a központi részt. Ez a magasságkülönbség emberi léptékkel jelentéktelen, ám a lidar számára már lényeges eltérés. Ez alapján feltételeztük, hogy a Feketevárról van szó. Ma már csupán ilyen módon észlelhető valamennyire a felfedezett vár sánca. Mindezek alapján felmerült bennünk, hogy a Feketevárról lehet szó” – mondja a szakértő, majd egy érdekes adalékkal egészíti ki gondolatait: ugyanezzel az eljárással fedezték fel a maja romvárosokat a közép-amerikai őserdők rejtekén.

Maradva még a technikai részleteknél: környezetére közvetlenül rá kell látnia a lidarérzékelőnek, mert a különféle felületekről a forrásukhoz verődnek vissza az eszköz által kibocsátott lézersugarak. Ennek az időintervallumnak a mérésével a készülék – legyen az akár drón, vagy bármilyen okoseszköz – több kisebb lézerimpulzus kibocsátása révén pontosan meghatározza, hogy a kamerától milyen távolságra helyezkednek el a látóterébe került tárgyak, ill. azok adott pontjai. Ezekből az adatokból összetett térbeli halmazt, úgynevezett 3D pontfelhőt alkot a lidar.

Pontfelhőkből kézzelfogható leletek

Noha azóta eltelt több mint egy esztendő, ám a feltárásokat addig nem tudták elkezdeni, amíg nem találtak arra alkalmas helyszínt a lakóházakkal sűrűn beépített területen. Mígnem az Ék utca 6. szám tulajdonosa lebontotta a korábban itt álló házat, és az új ingatlan megépültéig átengedte a szakembereknek a két parcellából egyesített, nagyságrendileg 800 m2-es birtokát. Ez remek lehetőséget teremtett arra, hogy egy idén július második hetében kezdődő feltárás alkalmával kiderítsék, a felmérés mennyire fedi a valóságot.

„Úgy tűnik, meglehetősen” – lelkesedik a régész. „Itt figyelhetjük meg a mai felszíntől 3,2 méter mélyen a várárkot. Annak idején ebből termelték ki a földet, amiből aztán a sáncot emelték. Utóbbit itt, a szelvény északi részén láthatjuk.”

A földvár nyomain kívül előkerült egy eddig nem ismert temető több sírja és néhány pénzérme is. A temető sírjaiban nyugvó emberekről nem sokat tud a helytörténet. Bár roppant precizitással fejjel nyugati irányba tájolták a nyughelyeket, de ugyanakkor tárgyi melléklet nélküli koporsós temetkezésekről beszélhetünk.

Nem valószínű tehát, hogy háborúban elesett személyekre bukkantunk. Ráadásul méretük alapján fiatalabb elhunytak, talán gyermekek földi maradványai láttak ismét napvilágot.

Tovább fokozza a talányokat, hogy a szakember az általa ismert források alapján nem tud említeni innen sem templomot, sem temetkezési helyet.

Viszont annál inkább jellemzőek a feltáráson az újkori településjelenségek: számos beásást látni a szelvényekben, amik a 18-19. században itt élő emberek által hátrahagyott meszes-, hamus- és derítőgödrökből lehetnek ezek, ezek mellett szemetes, agyagnyerő gödrök, gazdasági épületek is fennmaradtak.

3 fotó

Földben a földet

Lágy őszi fények váltják a nyári tűző napsütést, ám a területen még október közepén is lázas lapátolás folyik. Ismételt találkozásunk alkalmával Borsódi Martin máris köszönetét fejezze ki az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Bársony István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium helyi gépész- és erdésztechnikus diákjainak a segítségükért: változó létszámmal, de napi rendszerességgel 4-9 tanuló jelent meg az ásatáson, hogy kivegyék részüket a munkából.

„További hét sír került elő az eltelt hónapokban, tehát így összesen nagyságrendileg 20 temetkezési helyet azonosítottunk. Talán már annyi fogódzónk van a keltezésükhöz, hogy környékükön három, Mária Terézia és II. József (18. század végi Habsburg uralkodók) korából való pénzérmét találtunk” – újságolja a régész, majd hozzáteszi: az újabb temetkezések már minden bizonnyal felnőtt emberektől származnak.

Legnagyobb mennyiségben 18. századot követő leletanyag került felszínre, de azonosíthatóvá váltak török kori (például egy cseréppipa), későközépkori és Árpád-kori leletek is kisebb számban.

17 fotó

„Viszont az őskor, azon belül is a bronzkor (i. e. 3300 – i.e. 1200) nagyon jelentős mértékben képviselteti magát: a feltárás szinte egész területéről leltünk ezen időszakból származó reánk maradt edényrészekre. Ezek legtöbbje kézzel formált cserépedények oldaltöredékei. Egyik ilyenre pont az erdésztanulók akadtak rá. Nevesül egy csücskösperemű tál darabjára, ami a középső bronzkori halomsíros kultúra (kb. Kr. e. 1600 – Kr. e. 1200) jellegzetes edénytípusa. Jelenleg úgy véljük, hogy a földvár építésének kezdete is a középső bronzkorra tehető” – fejtegeti Borsódi Martin, aki mindezekből fakadóan úgy gondolja, hogy az ásatás fő célja, vagyis a lidarfelvételek helyességének, a földvár meglétének ellenőrzése abszolút sikeresnek bizonyult.

Ugyanakkor a régész elengedhetetlennek tartja az egykori földvár belső területeinek jövőbeni vizsgálatát, hogy tisztázni lehessen annak időrendjét és szerkezetét.

Addig pedig a megtalált emberi maradványok antropológus, a tárgyak pedig restaurátor elé kerülnek.

Szalontai Csaba alapvetően hasonlóan összegezi gondolatait, mint kollégája: „Az ásatás megerősítette azt, amit a lidarfelmérés kimutatott: az Ék utca ezen szakaszán megtaláltuk a földvár maradványait. Előkerült három sánc és sáncárok – tetejükön paliszádfallal. Ezt a cölöpök helyeinek megtalálásával igazoltuk e hármas erődítésű földvár esetében. Szóval egyre inkább úgy fest, bizonyítást nyer a bronzkori eredet is. Minden előzetes felvetésünknek és elképzelésünknek megfelel az ásatás eredménye, ahogyan például sejtésünk szerint és a valós formájában is párhuzamos a sáncárok a mai utcával. Összességében nagyon elégedett vagyok” – summáz a szakértő, akinek Borsódi Martinénál szilárdabb meggyőződése, hogy az eredmények és források nagyfokú egyezése révén ez az a földvár, amit mi a Feketevárnak hívott objektummal leginkább azonosítunk

Ugyanakkor Szalontai Csaba is nélkülözhetetlennek ítéli a későbbi (műszeres) kutatást: nagyfelületen végzett, roncsolásmentes geofizikai mérésekkel, fúrásmintákkal és az elkövetkezendő években két újabb ásatási szelvénnyel tisztázni a megválaszolatlanul maradt és az elkövetkezendőkben felmerülő kérdéseket.