Mikor állítottak először karácsonyfát?

Noha napjainkban szinte elképzelhetetlen a karácsony fenyő nélkül, ám a távoli múltban a faállítás és díszítés nem volt része az ünnepeknek. Hogy a szokás pontosan mikor és hol alakult ki, vitatott, Bernd Brunner Inventing the Christmas Tree (A karácsonyfa feltalálása) című könyvében mindenesetre egészen a középkorig tudott szórványos bizonyítékokat felkutatni – számol be a Medievalists. Ezek alapján a 15. századra a karácsonyfák Észak-Európa szerte a szezonális ünnepségek gyakori látványosságává váltak.

Hogy az első karácsonyfát hol állították fel, nem egyértelmű, a mai Németország, Anglia és a Baltikum területéről is akadnak források.

A legkorábbi bizonyíték a délnyugat-németországi Freiburg városából származik: 1419-ben a város péktanoncainak szervezete feljegyezte, hogy a helyi kórházban almával, ostyával, mézeskaláccsal és flitterrel feldíszített fát láttak.

Egy másik tudós, Klaus Graf azonban rámutatott, hogy a freiburgi karácsonyfára vonatkozó bizonyítékok csak 1625-ig vezethetők vissza precízen.

Egy másik dokumentum azt állítja, hogy az első karácsonyfát az észtországi Tallinnban állították fel 1441-ben. A forrás alapján a fát a városháza előtti térre tették ki egy táncest alkalmából, a feljegyzés ugyanakkor kétértelmű, mivel a használt középalföldi német szó – a bom – utalhatott feldíszített árbocra vagy rúdra is.

Angliából is ismert egy lehetséges bizonyíték, már ha hihetünk John Stow-nak, egy Londonról szóló felmérés szerzőjének. Stow művét 1598-ban írta, de állítólag talált egy 1444-ből származó beszámolót, amely arról szól, hogy egy londoni városrészben a járda közepén a földbe erősített, dísszel teleszögezett fát állítottak fel karácsonyi kedveskedés céljával.

A lett főváros, Riga is régóta a legkorábbi karácsonyfa hazájaként tekint magára. Az 1510-es évben a városban élő külföldi kereskedők és hajótulajdonosok céhe a téli napfordulóra fát állított Riga főterén, amelyet cérnával, szalmával és almával díszítettek fel, később pedig máglyán égették el. A karácsonyfa hagyománya ma is erős Rigában.

„Szüretelhettek” a karácsonyfákról

Bár a legkorábbi karácsonyfákról szóló dokumentumok nagy része a 16. századból származik, egyértelmű, hogy ezek a hagyományok gyakran évtizedes múltra tekintenek vissza. Brunner szerint a helyi hatóságok törvényeket hoztak, hogy megvédjék a fákat a szezonális kivágástól. A franciaországi Felső-Elzász régióban egy 1561-es törvény kimondta, hogy a polgárok csak bizonyos méretű fenyőt vihetnek el a helyi erdőből. Eközben Strasbourg városában az volt a szokás, hogy a fenyőfa ágait levágták és hazavitték az újévre, legalábbis addig, amíg a városi jegyző 1494-ben be nem tiltotta ezt a hagyományt.

A kora újkorban további, a karácsonyfákhoz kapcsolódó szokások bukkantak fel. Egy brémai céh 1570-ből származó krónikája említést tesz egy, a céh csarnokában felállított, almával, dióval, pereccel és papírvirágokkal díszített fáról. A karácsonyi ünnepségen a gyerekek megrázhatták a fát, ahogyan az őszi szüret idején szokás. Néha a fákat körmenetben is vihették, a szegényeknek pedig megengedték, hogy „szüreteljenek” róluk.

Eközben a 16. század végi Londonban John Stow szerint minden ember házát és a plébániatemplomot is feldíszítették. Akár egész fákról, akár csak ágakról volt szó, úgy tűnik, hogy a 16. században, de talán már korábban is sok ember otthonában megtalálhatóak voltak valamilyen formában a karácsonyfák.