Honfoglalás kori női harcosra bukkantak

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban Tihanyi Balázs, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa és kollégái a Hajdú-Bihar vármegyei sárrétudvari-hízóföldi temetőben feltárt egyik csontvázat elemzik – számol be az Arkeonews.

Az eredmények alapján a fegyverrel együtt eltemetett maradványok egy, a 10. századra, a honfoglalás korára datálható női harcostól származnak.

A honfoglaló törzsek a 9. század végén, a 10. század elején telepedtek meg a Kárpát-medencében, ezzel nagyjából egy időben megkezdődtek a zsákmányszerző kalandozó hadjáratok. A periódusból gyakoriak a fegyverzettel eltemetett harcosok.

A női katonák kérdése régóta komoly érdeklődés és vita tárgya. Az érintett nyughelyeket nehéz értelmezni, hiszen ha egy nő sírjában fegyvereket találnak, az nem jelenti automatikusan, hogy az elhunyt harcolt.

A kutatók a közelmúltban morfológiai és genetikai elemzéseket végeztek, ezzel igazolva, hogy a 63. számú sárrétudvari-hízóföldi sírban nyugvó halott nő volt. A csontok rossz állapotban konzerválódtak, a koponyából és más testrészekből származó genetikai markerek, valamint a morfológiai jellemzők azonban megerősítették a nemet.

A nyughelyet 1983 és 1985 között tártak fel, ám csak a közelmúltban vetették interdiszciplináris vizsgálat alá. A sírból különböző tárgyak, így egy tegez, egy nyíl, nyílvesszőtöredékek, egy ezüst hajgyűrű, üveggyöngyök és féldrágakő gyöngyök kerültek elő. A nyughely az elhunyt nemének, a temetkezési tárgyak és a társadalmi összetettség sajátos kombinációját mutatja a honfoglalás korában.

A felfedezés egyediségét tovább fokozza a szokatlan tárgyelrendezés és a test enyhén ferde fekvése, ami nem jellemző a korszakra. A kutatók szerint a régióban még soha nem jegyeztek fel teljes fegyverkészlettel rendelkező női sírt, ami kérdéseket vet fel a hasonló nők szerepével kapcsolatban.