Ebben az országban még csak 2017-et írnak
Etiópiába már csak azért is megéri elutazni, mert hirtelen 8 évet „fiatalodik” az ember.
Etiópiában a nyugati világtól eltérő időszámítást írnak, az aktuális év 2017, a helyi év szeptember 11-én, illetve a gregorián szökőévben szeptember 12-én kezdődik.
A helyiek hét-nyolc évvel vannak lemaradva a mi naptárunkhoz képest, ugyanis Jézus születésének időpontját másképp határozták meg.
Az etiópiai naptár a kopt egyiptomi naptárhoz hasonlít: 13 hónapból áll, amelyek közül 12 hónap 30 napos, és az év végén van 5 vagy 6 napos pagume nevű hónap, amely „elfelejtett napokat” jelent.
Az etióp karácsonyt, azaz gennát minden évben január 7-én ünneplik, ezáltal az ortodox karácsonyi hagyományhoz igazodnak, azaz akkor van náluk ez az ünnep, mint a világ számos más ortodox keresztény közösségében, például Oroszországban vagy Moldovában. Az etiópiai karácsony egészen különleges, mivel csak itt fellelhető szokások, vallási szertartások és fantasztikus hangulat jellemzi, ami a szintén pompás vízkereszt mellett az ország leglátványosabb eseményévé teszi.
A genna a lelki elmélkedés és a közösségi összejövetelek időszaka, amelyet böjt, élénk istentiszteletek és hagyományos lakomák jellemeznek. Az ünnepségek kora reggel, közvetlenül hajnal előtt kezdődnek, amikor dobok, kántálás és spirituális énekek hangja tölti be a levegőt. Minden nő, de sok férfi is hófehér kendőbe burkolja a fejét, így igyekeznek a templomokba, ahol órákig énekelnek. Sehol máshol nem éreztem olyan emelkedett, örömmel átitatott áhítatot, mint itt, amikor elvegyültem a hívek közt.
Ősi hagyományok
Az etióp kereszténység nagyon mély hitről tanúskodik és jóval ősibb, mint a katolikus vagy református egyházak. A kétezer évnyi kereszténységet ezer év judaizmus előzte meg, melyből számos szokás a mai napig fennmaradt. Az itt élő keresztények követik a kóser étkezést, körülmetélik a kisfiúkat, és gyakran adnak ószövetségi neveket a fiaiknak.
A Szent György-székesegyházban vettünk részt a karácsonyi összejövetelen, ahol az udvaron a hívek dobok kíséretében énekeltek. Ezt követően a papok beszédet mondtak, az összegyűltek pedig nyelvük pörgetésével, hujjogatással helyeseltek. Egyszer csak felcsendültek a harsonák és két méltóságteljes úr jelent meg, fejükön bíbor lepellel borított dísszel. A hagyomány szerint ez a frigyláda egyik másolata, melyet mindig a templom mélyén őriznek, és csak évente 2-3 alkalommal mutatnak meg a nagyközönségnek egy körmenet keretében.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy létezik-e a frigyláda eredetije, de az etiópok hite szerint az itt van náluk. Egész pontosan Akszúm városának Miasszonyunk Sioni Mária-templomában, benne a két kőtáblával, melyeket a tízparancsolat szövegével Mózes a Sínai-hegyen kapott az Úrtól. A frigyládát csak az azt őrző pap láthatja, soha senkinek nem adtak engedélyt, hogy annak eredetiségét vizsgálhassa. Ugyanakkor a frigyláda kultusza olyan erős az etióp keresztények között, hogy az ország kopt templomaiban egy-egy másolat található a szent ereklyéről.
És hogy a legenda szerint hogy került épp Akszúmba? A város egykor Sába királynőjének (Makedának) volt az otthona. Amikor a gyönyörű királynő Izraelbe látogatott, bájainak a király, Salamon sem tudott ellenállni. A királyi nászból egy fiúgyermek született, Menelik, aki a világtörténelem leghosszabb életű, csaknem három évezredes múltra visszatekintő Menelik-dinasztia első uralkodója lett. Az édesanyjánál nevelkedő fiú a húszas éveiben felkereste édesapját, és amikor hazaindult Abesszíniába, magával vitte a frigyládát.
Ünnepi szokások
A szertartáson érdemes volt megfigyelni a ruhákat is, ugyanis az etióp karácsony az az időszak, amikor az emberek a legszebb hagyományos öltözetük veszik fel. A gyakran kézzel szőtt, bonyolult mintákkal díszített öltözékek az örökséget képviselik. A ruhák domináns színe a fehér és bézs, amelyek a tisztaságot, az alázatot és az odaadást jelképezik.
Ahogy nálunk, úgy itt is összegyűlik a család karácsony napján egy lakomára, de az országban nem sokfogásos menü kerül az asztalra. Az etiópiai karácsonyi étkezés központi eleme a doro vat, egy gazdagon fűszerezett csirkepörkölt, amelyet keményre főtt tojással tálalnak. Ezt a finomságot a családtagok és a vendégek körbe ülve, közösen tunkolják ki egy tálból a lapos kenyérrel, az indzserával, jelképesen megtörve a böjtöt.
Az ünnepek előtt ugyanis az ortodox keresztények genna előtt 43 napig böjtölnek, és az adventi böjt részeként tartózkodnak a hús- és tejtermékektől.
Az indzseráról érdemes pár külön szót is ejteni, ez ugyanis az etióp konyha alappillére, melyet naponta háromszor fogyasztanak. Az indzsera erjesztett, palacsinta-szerű, szivacsos állagú, enyhén savanykás ízű lapos kenyér, melyet pörköltek és zöldségek kanalazására szolgáló eszközként használnak. Csak kovász, víz és liszt kell hozzá, utóbbit az itt endemikus teffnek nevezett helyi gabonaféléből nyerik.
A hozzávalókat összekeverve néhány napon át érlelik, míg némi szénsavtartalma lesz, majd az így készített tejföl sűrűségű tésztát hevített vaslapon megsütik. A teff nemcsak gluténmentes, de igen magas a fehérje-, vas-, és rosttartalma, valamint gazdag vitaminokban is.
A kávé hazája
A kávészertartások szintén szerves részét képezik az etióp karácsonyi hagyományoknak, mivel az ország a kávé szülőhazája. Az étkezés után a házigazdák kávészertartásra hívják a vendégeket, ahol hagyományos agyagedényben főzik a frissen pörkölt kávébabszemeket, amelyeket füstölővel és harapnivalókkal tálalnak – ez utóbbi a modern korban jellemzően pattogatott kukorica. Egy valódi hagyományos kávészertartás átlagos ideje másfél óra.
A vezetőnk viccesen meg is jegyezte, hogy Etiópia azért szegény ország, mert nincs idejük dolgozni, hiszen naponta 4,5 órát kávészertartással töltenek. Ez persze nem pontosan fedi a valóságot, mert a nagyvárosokban ma már ugyanúgy kotyogóssal főzik a kávét mint mi, darálón őrölt kávészemekből. Vidéken azonban még él az a hagyomány, hogy naponta háromszor tartanak ilyen hosszú kávészertartást. A falvakban ez amolyan vetésforgó módszerrel zajlik: reggel az egyik háztartás készíti a kávét a közösségnek, délben a szomszéd, este pedig egy másik szomszéd.
Essen néhány szó a kávé „felfedezéséről” is: bár erről több legenda is kering, de a legnépszerűbb egy Kaldi nevű kecskepásztorhoz kötődik.
Ő vette észre, hogy kecskéi energikusan viselkednek, amikor egy ismeretlen cserje bogyóit fogyasztják. Kaldi ekkor maga is megkóstolta a terméseket, és azok őrá is energikusan hatottak. Felfedezését megosztotta a helyi szerzetesekkel, és ők voltak azok, akik a bogyókat forró vízbe áztatva ízletes italt készítettek belőlük.
Etiópiából először Jemenbe gyűrűzött be a kávé fogyasztása, majd annak oszmán megszállása során a törökökön keresztül jutott el Európába a 17. században. A kávékészítés Etiópiában a nők feladata, mint jellemzően minden házimunka.
Vízkereszt Etiópiában
Akárcsak a karácsonyt, a vízkeresztet is később ünneplik, január 19-én. Ekkor mi az ország talán legvarázslatosabb településére, Lalibelába utaztunk.
Lalibela körülbelül 600 kilométerre északra található Addisz-Abebától, Etiópia Amhara régiójában, 2500 méteres magasságban. Központjában egy egyedülálló, 11 templomból álló, mintegy 800 évvel ezelőtt a sziklából kivájt komplexum található. Építésüket a hagyomány Lalibela királyának tulajdonítja, aki megpróbált egy új Jeruzsálemet létrehozni afrikai földön. Az épületeket még mindig használják napi istentiszteletre és különleges szertartásokra, a nagyobb ünnepek (karácsony, vízkereszt és húsvét) idején pedig zarándokokat és nagy tömegeket fogadnak.
A templomokat nem a hagyományos módon építették, hanem monolitikus tömbökből, élő sziklából faragták ki. Ezeket a tömböket tovább vésték, ajtókat, ablakokat, oszlopokat, különböző padlózatokat, tetőket stb. kialakítva. A gigantikus munkát vízelvezető árkok és szertartási folyosók kiterjedt rendszere egészítette ki, némelyikükből remetebarlangok és katakombák nyílnak.
A város hemzsegett a fehér ruhás ünneplő tömegtől, hiszen az egész országból sokan zarándokoltak ide. Ahogy beléptünk az első templomba, ott is fehér ruhás szerzetesek énekeltek, doboltak.
Egy idő után minden irányból elindultak a papok, szerzetesek és látogatók, majd egy hosszú körmenetté fejlődött a tömeg. A város minden templomából kihozták a frigyládák másolatát, és zenészek, táncoló gyerekek kíséretében egy helyre vitték valamennyit. Egy fehér sátorban töltötték az éjszakát, amely körül sok zarándok virrasztott egész éjjel.
Igazi spirituális ünnep
Másnap reggel zajlott a szimbolikus keresztelő.
Etiópiában a fiúkat 40, a lányokat 80 napos korukban keresztelik meg, de vízkereszt ünnepén megújítják a keresztelőjüket.
A tömeget slagokkal spriccelték le, majd mindenki igyekezett egy palackkal hazavinni a papok által megszentelt vízzel teli medencéből. Ezt a palack vizet otthon tartják, és ha betegek vagy más baj éri őket, isznak belőle – de soha nem isszák ki teljesen, hanem utántöltik, így mindig marad benne pici szentelt víz.
Aztán délután újra körmenet volt, mert visszavitték a frigyládákat a templomokba – ismét énekkel, tánccal, dobokkal és harsonákkal.
Csodálatos élmény volt megtapasztalni egy olyan karácsonyt, amely csak a hitre és a közösségre összpontosít. Egyáltalán nem jellemző itt a karácsonyi ünnepeket máshol gyakran körülvevő kommercializálódás: nem láttunk feldíszített karácsonyfákat, és nem szokás a mértéktelen ajándékozás, az etióp genna egy igazi spirituális és ünnepélyes alkalom.
Írta: Kisgyörgy Éva – travellina.hu
1,5 millió éves kőeszközöket találtak
A kutatók egy iraki sivatagban végeztek feltárást.
Különleges módszerrel határozták meg 3,5 millió éves rokonunk nemét
A szakértők egy Australopithecus africanus fogzománcát vizsgálták meg.
Pogány kincsekre bukkantak
A pénzeket és egyéb tárgyakat áldozatként mutatták be.
Régi mesterség: egy igazi takácsműhelyben jártunk
Nagyanyáink staférungjában még ott voltak a hagyományosan szőtt konyharuhák, abroszok. És ma?
Sikerült megfejteni a viking kincs rejtélyét
A Galloway-i kincs a Brit-szigetek egyik leggyönyörűbb viking kori leletegyüttese.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
