Avar kori családfákat tártak fel

Egy új, az ELTE Régészettudományi Intézet részvételével, a HistoGenes projekt részeként készített tanulmány alapján a Bécsi-medence két településén az eltérő génállomány ellenére is hasonló szokások és kultúra alakult ki a 8. században – olvasható az ELTE közleményében. A két lelőhely egymástól mintegy 20 kilométerre fekszik, Mödlingből 500, Leobersdorfból pedig közel 150 avar kori személy maradványait elemezték.

A meglepő eredmény szerint míg Leobersdorf népessége nagyrészt kelet-ázsiai eredetű volt, addig a Mödlingben eltemetettek többnyire európai származásúak voltak. Mivel a sírba tett leletek és a két közösség életmódja is nagyon hasonló volt, erre a felismerésre kizárólag archeogenetikai vizsgálatok segítségével tudtak rámutatni a kutatók.

A fizikai antropológia és a régészet a békés egymás mellet élés bizonyítékait tárta fel: fegyvereket csak ritkán helyeztek a sírba, a csontvázakon nem találtak harci sebeket, és a nélkülözésnek is alig vannak jelei. Mindez azt jelenti, hogy a kulturális integráció a nagy genetikai különbségek ellenére is működött.

A lelőhelyeken a genetikai elemzésnek köszönhetően hat generáción átívelő családfákat sikerült rekonstruálni.

Azt is megállapították, hogy szinte egyik anyának sem voltak helyi ősei, tehát a feleségek más régiókból, más közösségekből érkeztek (exogámia). Ugyanakkor Mödling és Leobersdorf között alig volt genetikai kapcsolat, ami azt mutatja, hogy Leobersdorfba kelet-ázsiai bevándorlóktól jöttek nők, míg a mödlingi közösségbe európai származású nők érkeztek.

Úgy tűnik, hogy ennek ellenére sem alakultak ki olyan párhuzamos társadalmak, amelyek megtartották volna saját szokásaikat. Mindkét közösségben azonosak voltak ugyanis az olyan státuszszimbólumok, mint a griffeket ábrázoló övdíszek, vagyis a kultúra és a szokások azonosak voltak.

Mindkét helyen több generációra visszamenően számon tartották a leszármazást, mert nem fordult elő egyetlen esetben sem vérfertőzés. Mindezt korábban a Tisza vidéki rákóczifalvi avar közösség esetében is sikerült kimutatni.

A két temető használata Nagy Károly frank király avar ellenes hadjárata idején, 791 után ért véget, ekkor temették el az utolsó generáció gyermekeit és néhány felnőttet. A HistoGenes projekt a továbbiakban tisztázni szeretné, hogy hová távoztak a fiatalok és a felnőttek, és maradt-e a térségben a kelet-ázsiai származású embereknek genetikai nyoma.

A HistoGenes a világ legnagyobb archeogenetikai projektje, az első olyan nagyszabású vállalkozás, amelyben a genetika, a régészet, a történelem és az antropológia kutatói multidiszciplináris alapon szorosan együttműködnek. A projekt régészeti vezetője Vida Tivadar egyetemi tanár, az ELTE Régészettudományi Intézet igazgatója.