Képeken az olaszok egyik legvadabb hagyománya, az ivreai narancscsata

A karneválszezon végéhez közeledve az észak-olaszországi Ivrea bájos utcái és piazzái valóságos csatatérré alakulnak, ahol a citruslövedékekkel felszerelt és adrenalintól fűtött városlakók elszánt küzdelme egy középkori lázadást kelt életre.

A három napon át tartó narancscsata (Battaglia delle arance) a karnevál legnépszerűbb és legkaotikusabb eseménye, amely látogatók tízezreit vonzza a városba. Az ütközet azonban sokkal több, mint egy nagyszabású kajacsata; a gyalogos narancsdobálók a helyi folklór egy hősnője, Violetta nevében harcolnak, akinek bátor tette zsarnokság elleni forradalmat szított.
A legenda szerint a 12. században egy hírhedt császári helytartó kegyetlenül elnyomta a város népét, nemcsak a malomhasználati adó (jus molitorius) bevezetésével, de az első éjszaka jogának (jus primae noctis) gyakorlásával is, amelynek értelmében követelhette, hogy a birtokán élő menyasszonyok az esküvőjük estéjén először vele háljanak. Egy helyi molnár lánya, Violetta azonban ahelyett, hogy behódolt volna, lefejezte a hűbérurat, hőstettén felbátorodva pedig a városlakók lerombolták a helytartó kastélyát. Ezt a felkelést eleveníti fel a narancstusa, ahol a gyalogos csatározók az elnyomott népet, míg a lovaskocsikon közlekedő sisakos játékosok a zsarnok katonáit testesítik meg.
Az ivreai karnevál rituáléi az 1800-as évekig szájhagyomány útján terjedtek, és az idők során újabb és újabb elemekkel bővült az ünnepség, amelyek mind az adott kor társadalmi és kulturális értékeit tükrözték.
A narancshajigálás első írásos említése 1857-ből származik (azelőtt hagyományosan babbal dobálóztak a parádékon), míg az aranyhintón felvonuló Mugnaia, azaz a molnár lánya karakter 1858-ban jelent meg először a karneválon, a szabadság és a nép győzelmének szimbólumaként – csakúgy, mint a francia forradalom ihlette karmazsinvörös frígiai sapka, amelyet minden karneválra látogatónak viselnie kell, ha nem akar a narancsdobálók célpontjává válni.





A narancsdobálás tréfás szokása sokáig kötetlen formában zajlott, mígnem a 20. században egy szigorú előírásokkal szabályozott játékká fejlődött.
A nem kevés monoklit és orrvérzést is eredményező ütközet után bírák döntenek arról, hogy a harci szellem, a stratégia és az ellenféllel szembeni sportszerűség alapján mely csapatok teljesítettek a legjobban. Idén 51 lovaskocsis egység képviselte a zsarnok hatalmat, a velük szembeszálló kilenc gyalogos narancshajító csapat közül a Pantera Nera bizonyult a legeredményesebbnek.





És hogy mi a sorsa annak a több száz tonna narancspépnek, amely ellepi Ivrea utcáit? A Dél-Olaszországból származó – emberi fogyasztásra egyébként alkalmatlan – muníció maradványait a csatatér feltakarítása után a pinerolói ACEA ökológiai központba szállítják, ahol minőségi komposztot, elektromos és hőenergiát, valamint biometánt állítanak elő belőlük.








































































































































































































