Több száz éves sírok bukkantak elő az olvadó permafrosztból

A klímaváltozás miatt felenged Svalbard korábban fagyott talaja, ami komoly fenyegetést jelent a régészeti anyagokra.

17-18. századi, a bálnavadászat korára datálható sírok bukkantak elő a Norvégiához tartozó Svalbard (Spitzbergák) olvadó permafrosztjából – számol be a Heritage Daily. A térség korábban tartósan fagyott talaja a klímaváltozás következtében egyre inkább felenged.
A 17. században a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál fekvő szigetcsoport a grönlandi bálna vadászatának bázisául szolgált. Az angol, dán, holland és francia társaságok telephelyeket építettek ki, ezek egészen az 1820-as évekig működtek, a 17. század végén pedig orosz és norvég vadászok is érkeztek, akik az 1860-as évekig folytatták itt tevékenységüket.
A Norvég Kulturális Örökségkutató Intézet (NIKU) által folytatott projekt az Északnyugat-Spitzbergák Nemzeti Parkban található Smeerenburgfjordenben tárt fel több nagy temetőt, ezek összesen mintegy 600 bálnavadász sírját tartalmazzák. A nyughelyek az éghajlatváltozás következtében váltak hozzáférhetővé.
A maradványokat a közelmúltig a hideg éghajlat és a permafroszt konzerválta, az emelkedő hőmérséklet viszont felgyorsította romlásukat. A koporsók elkezdtek összeomlani, a csontokra és textilekre pedig komoly fenyegetést jelent az üledék, a víz és az oxigén behatolása.
A NIKU egy hosszú távú projekt részeként azt próbálja felmérni, hogy miként hat a klímaváltozás a szigetcsoport régészeti környezetére, a kutatók már nagy mennyiségű, a bálnavadászokhoz köthető csonttani adatot gyűjtöttek. „Ezek az emberek főként Európából érkeztek, a csontvázak ezért sokat elárulhatnak a 17-18. századi európai lakosság gazdasági, társadalmi, vallási és egészségügyi vonatkozásairól” – mondta Lise Loktu, a NIKU régésze.