Feláldozott kamasz lányokat rejtett egy ősi sír

A szakemberek egy bronzkori, törökországi lelőhely maradványait elemezték.

Egy friss tanulmányban olyan, nagyjából 5000 éves, mezopotámiai bonyolult síremlékeket írnak le, amelyeket emberáldozatokkal töltöttek fel – számol be a Live Science. A kutatók egyelőre nem értik a szertartás hátterét, az elhunytak nemét és korát viszont most meg tudták határozni.
David Wengrow, a University College London munkatársa és a csapat tagja szerint meglepő, hogy az áldozatok többnyire serdülőkorúak voltak. Az új eredmények arra utalnak, hogy a korabeli társadalom a véltnél kevésbé hierarchikus volt.
A szakemberek a délkelet-törökországi Başur Höyük nevű lelőhelyre fókuszáltak. Az egykori, a Felső-Tigris közelében fekvő település maradványai az i. e. 3100 és 2800 közötti periódusra datálhatóak.
A helyszínen nagyjából tíz évvel ezelőtt rézleletekkel, textilmaradványokkal és gyöngyökkel teli kősírokat találtak. Egy korábbi vizsgálat során azonosították két 12 éves gyermek testét, akiket nyolc, erőszakkal megölt emberrel vettek körbe. Ez alapján azt feltételezték, hogy egy olyan temetkezési rituálé állt a háttérben, amely az uralkodói elithez kötődött, és a kísérők feláldozását foglalta magába.
A kutatók most DNS-elemzést végeztek egy külön csontvázcsoporton. A kilenc vizsgált elhunyt a jelek szerint nem állt rokonságban egymással, többségük pedig kamasz lány volt.
A korábbi, elit szertartásra vonatkozó feltételezés azon az elképzelésen alapult, hogy a korai bronzkori társadalmak nagyméretű államokká fejlődtek, melyek élén király állt. Mára azonban egyre több a régészeti bizonyíték arra, hogy a korabeli politikai rendszerek ennél rugalmasabbak voltak. Amennyiben Başur Höyük egyike volt ezeknek a változékonyabb társadalmaknak, úgy talán nem is királyi temetkezésekről volt szó.
„Sokkal valószínűbb, hogy amit a temetőben látunk, az egy nagyobb csoport egy részhalmaza, amelynek más tagjai túlélték a rituális folyamatot, és teljes felnőttkorba léptek” – mondta Wengrow. Ezt a nagyobb csoportot a tanulmány szerint „korcsoportnak” nevezhetjük.
Az egalitárius társadalmakban a vezetői pozíciót az emberek általában nem öröklik, hanem kiérdemlik, de akár a korcsoportok vagy a nemek is szerepet játszhatnak ebben. Az idősebbeket például bölcsességük és tapasztalatuk, a fiatalabbakat pedig fizikai képességeik miatt értékelhetik.
A törökországi lelőhely esetében elképzelhető, hogy a serdülők egy ősi kultusz beavatottjai voltak, illetve a csoportok közötti versengés vagy erőszak áldozatai lehettek. A szakemberek szerint fontos lenne alaposabban felmérni, hogy a korai bronzkori kultúrák miként viszonyultak a kamaszokhoz, Wengrow pedig további elemzéseket, például stabilizotóp-vizsgálatot javasol.
































































































































































































