Magyar fotós képein elevenednek meg a vidéki Vietnám arcai

Mindig is nagy álmom volt olyan régióba ellátogatni, ahol a turisták viszonylag ritkaságnak számítanak, és maga a térség autentikus, a helyi szokások még élnek. Vietnámban több helyen is megfordultam, jellemzően Cao Bang tartomány települései ilyenek; a gyerekek gyakran már messziről integetnek, a felnőttek mosolyogva köszöntenek és van, aki megáll a motorjával, hogy kezet rázzon.

25 fotó

Az egyik kis faluban egy idős asszony – akit verandáján üldögélve találtam, és a fotózásra való hajlandóságát némi pantomimezéssel megtudakoltam – a lelkes „modellkedés” után házába invitált, ahol a fia családja éppen ebédet készített. Láthatóan nagy szegénységben éltek, de néhány perces ismeretség után szívélyesen leültettek asztalukhoz és ebéddel kínáltak.

Az egyébként is elterjedt tojást tésztával és tofut ettünk. Indulásunkkor nálunk lévő néhány apróságot ajándékoztunk nekik, ügyelve arra, hogy a helyi szokásnak megfelelően két kézzel nyújtsuk át, és ne legyen közte fekete színű tárgy. Már messze jártunk, ám kint állva még mindig kedvesen integetett nekünk.

A helyiek többnyire a földeken dolgoznak. Egy fiatal nő, aki minden palántához dobott egy negyed marék tápot táljából, énekelve sétált munkája közben, amikor lefotóztam. Hagyományosnak a rizstermesztés számít, aki azonban gyönyörű zöldes rizsföldeket szeretne látni, az áprilistól júniusig, aki sárgábbat, nyár közepétől szeptember-októberig kell, hogy idelátogasson. Ez nagyjából egybeesik az esős hónapok időszakával.

Az északi, hegyvidékes területeken évente csak egyszer tudnak aratni, Cao Bang tartomány nem is hozza az országos betakarítási átlagot. Mezőgazdasági munkák mellett a frekventáltabb településeken kézműves termékekkel és az északi régió turisták által jobban látogatott helyein (pl. Sapa vagy Ha Giang) turizmussal is foglalkoznak az emberek.

Még azokon a településeken is, ahol egyébként szinte viskókban laknak, az iskola épülete igényes és jól kialakított. A diákokat szépen felöltöztetik szüleik, a helyiek pedig azt mondják, a tanároknak nagy a tekintélyük. A gyorsan fejlődő Vietnám vezetése felismerte, hogy az oktatás a nép felemelkedésének kulcsa.

Nehéz eldönteni, hogy a táj szépsége vagy az ott élő emberek vendégszeretete lopja magát jobban az odalátogató szívébe.

Egy biztos: ha valaki veszi a fáradságot, hogy ne csak Vietnám legnépszerűbb helyeit keresse fel, a tájon kívül az ott lakó emberek is életre szóló élménnyel gazdagíthatják.

Szabó-Ambrus Tamás oldala ezen a linken érhető el.