A felhők között járhat az ember ezen a hídon

Beülök az üvegfalu fülkébe, a felhők teljesen eltakarják a hegy csúcsát, nem lehet mást látni, csak a buja dzsungelt, amely zöld takaróként borítja a tájat. Hirtelen nekilódulunk, a szívem gyorsabban ver, a lábam alatt kitárulkozik a semmi, a jól ismert tériszony jelei azonnal jelentkeznek.

Megpróbálok nem gondolni az alattam tátongó mélységre, inkább oldalra nézek. Az egyik utastársam feláll, rutinosan kinyitja a felvonó ablakát, mire meghallom a madarakat és a dzsungel megnyugtató zaját.

Az utóbbi idők legnagyobb vietnámi látványosságához, az Aranyhídhoz tartok éppen, a Ba Na Hills tetejére.

Francia dombállomásként működött

A Közép-Vietnám zöldellő dombjai között megbúvó Ba Na Hills ma már a régió gazdag történelmét és lenyűgöző természeti szépségét mutatja be. Az egykor Chúa-hegyként ismert terület a Truong Son-hegységben fekszik, körülbelül 25 kilométerre nyugatra Da Nang tengerparti városától. Az 1487 méteres tengerszint feletti magassága lélegzetelállító panorámát kínál a természet szerelmeseinek, a dombok változatos ökoszisztémájukról ismertek, számtalan növény- és állatvilágnak adnak otthont. Az ősi fák buja erdői, a vízesések, a virágzó orchideák és az élénk madárvilág túrázók ezreit vonzzák évente.

Ba Na Hills a természeti pompáján túl Vietnám történelmében is jelentős helyet foglal el. A francia gyarmati korszakban a régió dombállomásként és üdülőterületként szolgált az európai adminisztrátorok és családjaik számára, akik enyhülést keresve szöktek a hegyekbe az alföld melege és páratartalma elől.

A franciák számos építészeti csodát húztak fel a hegyen, többek között a Bana Hills Resortot, a villákat, sőt templomot is.

A gondosan megőrzött építmények ma bepillantást engednek a régió gazdag történelmébe és kulturális örökségébe.

Híd a felhőben

A felvonó egyenesen a Golden Bridge-nél, azaz az Aranyhídnál tesz ki, alulról már látszanak a hatalmas kezek, ahogy közeledünk feléjük. Vietnám leglátogatottabb turisztikai látványossága 2018-ban nyitotta meg kapuit, a 150 méter hosszú Aranyhíd az üdülőhelyet kapcsolja össze a csodaszép, lankás kertekkel.

10 fotó

Ezzel nemcsak azt kerülték el a szállodák tulajdonosai, hogy a vendégeiknek a meredek lejtőkön kelljen lesétálniuk, hanem a festői kilátásnak köszönhetően azt is elérték, hogy a híd világszenzáció legyen, és turisták százezreit vonzza évente.

Az óriási kezek úgy néznek ki, mintha kőből vésték volna őket, ám vázát valójában acélhálóval tervezték és borították, mielőtt üvegszálas fedést kapott volna.

A világszerte számos versenyen díjazott dizájn az úttörő építészet és a látványos természet harmonikus keveréke.

Megnyitása óta számos jelentős esemény otthonává vált, különösen a Fashion Voyage, „Séta a felhőben” divatbemutatója kapott nagy hírverést.

Rálépek a hídra, egy indiai család vitázik azon, melyikükről készüljön először a kezek között fotó, mellettük szelfibottal hadonászik egy kínai pár, elsietek mellettük, amíg tudok. Mintha a felhők közt járna az ember, a sűrű párát most megint erre fújja a szél, nem látszik más, csak a vaskos, hatalmas ujjak. A hegyisten öreg, hatalmas kezei emelik magasra a ragyogó selyemcsíkként futó hidat és rajta a hangyányi járókelőket.

Az aranykorláthoz lépek, amelyről a híd a nevét kapta, kinyújtom a kezem, és megérintem a hideg, nyirkos ujjakat. Egy madár száll a tetejére, szinte szürreális a jelenet, kihajolok a rácson, a lábam alatt lassan felszakadozik a köd, kibukkannak a fák, és a meredek hegyoldal. Mélyet szippantok a friss, zöld szagú levegőbe, majd folytatom az utamat tovább.

Felvonó bármi áron

Ba Na Hillre az Aranyhíd mellett a kertek, valamint a szórakoztató és hotelközpontként működő Francia Falu, Európa kicsinyített mása miatt érkeznek a látogatókat. A már-már vietnámi Disneylandbe hajló giccsparádén macskaköves utcán, a Notre-Dame és angol pubok, olasz éttermek, francia pékségek és valódi sörfőzde között kacskaringózhat az ember. Ám azt már kevesen tudják, hogy ami a leginkább említésre méltó ezen a helyen, az a megfeszített és kihívásokkal teli munka, amellyel a négy Guiness-rekordot döntött felvonó megépült.

8 fotó

Az építettő Sun Group közel 300 milliárd VND-t ( 10 414 800 euró ) fektetett a projektbe, amelyet a világ vezető felvonó- és kabingyártója, az osztrák Doppelmayr tervezett.  A Ba Na Hills felvonót 2008 márciusában kezdték el építeni, és hivatalosan 2009. március 25-én helyezték üzembe. Szerkezetének teljes hossza 5771,61 méter, amelyen 94, edzett üvegfalu kabin fut, a legkisebbek 6-8, a legnagyobbak 30-35 fő befogadására alkalmasak.

Az ambíciózus terv készíttetői már az elejétől fogva megannyi kihívással néztek szembe. Amikor 2007 októberében a Sun Group Da Nang City igazgatótanácsa ellátogatott a Ba Na Hillre, először visszahőköltek a feladat nehézségeit látva, ám végül aggályaik ellenére úgy döntöttek, hogy belevágnak a projektbe, ezzel járulva hozzá a Da Nang-i turizmus fellendítéséhez.

A beruházási terv jóváhagyását követően 2007. szeptember 3-án a Ba Na Cable Car JSC tíz mérnökéből álló projektcsapata megérkezett az erdőbe, és a Chuá-hegy tetejére tartott, hogy három hónapon belül topográfiai felmérést, kábeltervezést, mérést és fúrást végezzen. A Doppelmayr felvonó szakértői is Da Nangba repültek, hogy tájékozódjanak a helyszínről, mielőtt megkezdenék a berendezések és alkatrészek gyártását.

A három hónapos munka során a felmérést végző csapat számos veszéllyel szembesült a dzsungelben, a villámáradások és az esős évszak csak a kezdetnek ígérkezett.

Az 1-es számú felvonó tervezett, 22 gerincoszlopának lerakásához a mérnökök kénytelenek voltak macsétával átvágni az erdőn, az összefonódott indák alatt vad ananászfák zárták el az utat, ráadásul a csontig hatoló keleti szél is bonyolította az előrehaladást.

A nehézségek csak fokozódtak, amikor a csapat a hegyen felfelé menetelt, a folyamatos esőzés, a párás levegő miatt csúszós, dagonyás talajból éles kövek gördültek alá. A felmérők ekkor még csak a sziklákba tudtak belekapaszkodni a mászás során.

A férfiak a fizikai erőfeszítés ellenére rosszul étkeztek, hiszen nem tudtak elegendő élelmet magukkal cipelni a hegyre, ráadásul az alvásukat nehezítették az erdei körülmények. Bár speciális függőágyakat vittek magukkal, az éjszaka üvöltő majmok, a rovarok és a szél sziszegése, na meg a kígyóktól való félelem miatt képtelenek voltak elaludni.

Fáradságos, de érzelmekkel teli év

A három hónap elteltével a csapat pontosan megismerte és felmérte a Ba Na Hills domborzatát és klímáját. Bár a Doppelmayr azt javasolta, hogy helikopterekkel szállítsanak minden anyagot, betont, acéloszlopot az alapozás megkezdéséhez, a terület fekvése nem tette lehetővé ennek megvalósítását. Maradt a kétkezi munka, és a vietnámi csapat leleményessége.

A költségek megtakarítása érdekében az osztrák szakértők által javasolt tartóoszlopok felállítása helyett az építőcsapat úgy döntött, nem ássa meg kézzel a tíz méter mély gödröket, amelyek a tartópillérekhez kellenek, hanem inkább az erdő fatörzseire rögzítik a kábeleket, majd emelőkkel és elektromos csörlők segítségével elszállítják az anyagokat az alapgödörbe, ahol gépekkel kezdődhet majd meg a kivitelezés. Ez a kezdeményezés annyira lenyűgözte az osztrák partnert, hogy ma már sok hasonló domborzati jellemzőkkel rendelkező projektben alkalmazzák a módszert.

Az alapanyagok hegyre szállítása és a bázis megépítése után több mint 400 napos megfeszített tempó követezett, hogy a felvonót végül sikerüljön időben és legfőképpen úgy befejezni, hogy a brigád az erdei ökoszisztémában ne tegyen kárt.

A nagy nap 2009. március 25-én érkezett el, amikor a Da Nang-iak hatalmas örömére hivatalosan is üzembe helyezték a Ba Na – Suoi Mo felvonórendszert.

A rekordprojekt nemcsak fellendítette a turizmust és a helyi gazdaságot, megváltoztatta a város arculatát, hanem segítségével Vietnám azt is bebizonyította a világnak, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve, a természetes környezetet megőrizve, igenis lehetséges a világszínvonalú beruházás.