Buenos Airestől a Vatikánig: képeken Ferenc pápa élete

8 fotó

Ferenc pápa 1936. december 17-én született az argentin fővárosban, Buenos Airesben Jorge Mario Bergoglio néven, olasz bevándorlók leszármazottjaként. Vegyésztechnikusként tanult, majd rövid ideig az élelmiszeriparban dolgozott, de végül az egyház felé fordult. 21 évesen súlyos tüdőgyulladás alakult ki nála, jobb tüdejét eltávolították.

1958-ban csatlakozott a jezsuitákhoz, majd tudományos pályára lépett, filozófiát tanult, ezután középiskolában tanított, miközben folytatta teológiai tanulmányait. 1969-ben szentelték pappá, 1973 és 1979 között az argentin jezsuita tartomány vezetőjeként tevékenykedett. Jorge Rafael Videla diktatúrája alatt titokban próbált segítséget nyújtani a politikai üldözötteknek.

Az 1980-as években Németországban tanult, 1998-ban Buenos Aires-i érsekké, majd 2001-ben bíborossá nevezték ki. A korabeli Argentína nehéz gazdasági körülményei közepette Bergoglio szerénységével vált ismertté: fényűző bíborosi rezidencia helyett egy egyszerű belvárosi lakásban élt, tömegközlekedéssel utazott.

2013-ban XVI. Benedek lemondása után választották pápává, a Ferenc nevet a szerénységéről és az elesettek támogatásáról híres Assisi Szent Ferenc, a ferencesek alapítója és a klarisszák társalapítója, valamint Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetes után vette fel.

Ferenc nevéhez egyházfőként több elsőség is fűződött: ő volt az első pápa, aki a nyugati féltekéről, Dél-Amerikából, illetve a jezsuita rendből származott.

A katolikus egyház vezetőjeként számos reformot vezetett be, pápasága alatt igyekezett tartani magát korábbi szerény, alázatos életviteléhez. Ferenc pápa meglehetősen zűrzavaros időszakban vette át a katolikus világ irányítását, az egyház hírnevét többek között a korábbi szexuális visszaélések tépáztak meg.

Bergoglio spirituális megújulást hirdetett, próbálta az egyházat a leginkább marginalizált csoportok, így a migránsok támogatása felé fordítani, és olyan, a pápáktól szokatlan témákban formált véleményt, mint a klímaválság és a környezetvédelem. Történelmi jelentőségű lépésként nyilvános bocsánatot kért a papság által elkövetett szexuális visszaélések áldozataitól.

Pápasága idején az LMBTQ+-val szembeni korábbi szigora jelentősen enyhült, élete utolsó éveiben többek között az ukrajnai és a gázai konfliktussal szemben szólalt fel. 2025 februárjától egészségi állapota drasztikusan leromlott, április 21-én, egy nappal húsvétvasárnap után hunyt el, halálát agyi stroke és szív- és keringési összeomlás okozta.