Magyar lelőhely írhatja át a bronzkor történetét

Egy friss tanulmány alapján Tiszafüred-Majoroshalom bronzkori temetőjének vizsgálata új megvilágításba helyezte a közép-európai történelem egyik fontos korszakát – olvasható az ELTE oldalán. A nemzetközi kutatócsoport Hajdu Tamás, az ELTE TTK Embertani Tanszékének docensének és Claudio Cavazzuti, a Bolognai Egyetem adjunktusának vezetésével kimutatta, hogy i. e. 1500 körül radikális változások történtek az emberek életében:

másképp ettek, másképp éltek, és átrendeződött a társadalmi rendszer is.

A kutatás alapját a Tiszafüred-Majoroshalomnál feltárt bronzkori temető adta, amely ritka módon tartalmaz mind középső bronzkori (Füzesabony-kultúra), mind késő bronzkori (halomsíros kultúra) temetkezéseket is. Ez lehetővé tette, hogy a kutatók összevessék a korszakváltás előtti és utáni életmódot.

Hajdu Tamás vezetésével az NKFIH által támogatott kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a halomsíros kultúra elterjedése új népcsoportok érkezését jelentette-e, vagy a már ott élők folytatták az életüket, és csak a tárgyi kultúra változott meg. Emellett azt is vizsgálták, hogy az i. e. 1500 körüli településváltozások életmódbeli fordulatot jeleznek-e: a földművelés helyett vajon inkább állattartással, gyakori vándorlással járó életformát kezdtek-e követni az emberek.

A nitrogén stabil izotópos vizsgálatok alapján a korábbi időszakban az emberek ételfogyasztása jóval változatosabb volt, és a társadalmon belüli különbségek is jobban megmutatkoztak az étrendjükben – főleg az állati fehérjékhez való hozzáférésben. A késő bronzkorra ez a különbség csökkent, az étrend egységesebb, de szegényesebb lett.

A szénizotópos elemzések szerint ekkor kezdődött a köles fogyasztása, ami egy gyorsan termeszthető, nagy energiatartalmú növény. A tiszafüredi temető adatai Európában az eddig ismert legkorábbi kölesfogyasztásra utalnak.

A stroncium izotópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a középső és késő bronzkor népességei eltérő mértékben vándoroltak. A késő bronzkorban kevesebb és máshonnan érkező bevándorlót azonosítottak, mint korábban.

Míg a középső bronzkorban a Tiszafüred környékén élt emberek között a helyben születettek mellett több bevándorlót is megfigyeltek, ugyanakkor ők nagy valószínűséggel nem túlságosan távolról (pl. a Felső-Tisza vidék, a Kárpátok északi része) érkeztek, addig a késő bronzkorban a betelepülők egy földrajzilag eltérő régióból (pl. a Dunántúlról vagy a Déli-Kárpátokból) érkezhettek. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a bevándorlás már az i. e. 1500-as években megkezdődött, ami alátámasztja, hogy a nyugatabbra élő közösségek valóban eljutottak az Alföldre a halomsíros kultúra megjelenésének idején.

A késő bronzkor elején az emberek elhagyták a korábban hosszú ideig lakott, úgynevezett tell-településeiket, és egyszerűbb, kevésbé központosított települési hálózatban, falvakban éltek tovább. Ez a változás lazább, kevésbé strukturált társadalmi rendszert hozott létre – amit az étkezési szokások is tükröznek.

A fogkövekben talált mikromaradványok és az említett izotópos elemzések szerint ebben az időszakban lényegesen kevesebb állati eredetű fehérjét fogyasztottak, mint korábban, ami ellentmond annak a korábbi elképzelésnek, hogy a halomsíros kultúrához tartozó emberek főként állattartással foglalkoztak volna.

A tanulmány egyértelműen cáfolja a régóta fennálló nézetet, miszerint a halomsíros kultúra népe leginkább pásztorkodó lett volna. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a halomsíros kultúra megjelenésével (i. e. 1500 körül) összefüggő változások, például az emberek életmódja, temetkezési szokásai és lakóhelyei csak akkor érthetők meg igazán, ha a hagyományos régészeti és embertani vizsgálatokat modern természettudományos, biorégészeti elemzésekkel együtt alkalmazzuk.