Újraalkották a legendás egyiptomi kéket

4 fotó

A Washington Állami Egyetem, a Carnegie Természettudományi Múzeum és a Smithsonian Múzeum kutatói újraalkották az egyiptomi kék színt, a legrégebbi ismert szintetikus festékanyagot – számol be az Archaeology Magazine. Az NPJ Heritage Science-ben publikált tanulmány leírja, hogyan fejlesztettek ki a szakértők 12 autentikus receptet a szín megalkotásához.

A festék i. e. 3100 környékén kezdték el használni a lazúrkő és a türkiz ásványok helyettesítőjeként.

Ez a szintetikus anyag borított szobrokat, koporsókat és falfestményeket is, használata a római kor alatt kezdett hanyatlani, majd a reneszánsz korára teljesen feledésbe merült.

Az újraalkotáshoz szilikon-dioxidot, rezet, kalciumot és nátrium-karbonátot vegyítettek. Ezek olyan összetevők, amelyekről azt gondolják, hogy elérhetőek lehetettek az ókori egyiptomi kézművesek számára. A keveréket 1-11 órára 1000 Celsius-fokra hevítették, összhangban az ókori kemencék feltételezett képességével. Ezután különböző fokozatokban lehűtötték, felfedezve, hogy a lassú hűtés élénkebb színeket eredményez.

A kutatás legmeglepőbb eredménye, hogy a kívánt gazdag kék szín eléréséhez nem feltétlenül szükséges kizárólag csak a kuprorivaitból álló pigment, egy kék kristály alkalmazása, amely a jellegzetes egyiptomi kék színét adja. Feljegyezték, hogy a legkékebb árnyalat eléréshez csak az összetevők 50%-nak kell kék színűnek lennie.

Fejlett mikroszkopikus technikákkal, mint a röntgen és az infravörös fotolumineszens-térképezés felfedte, hogy a pigmentek mikrostruktúrája összetett. Egyes szemcsék között kuprorivait, szilícium-dioxid, üveg, wollastonit és néha rézoxid is megtalálható, illusztrálva, hogy az egyiptomi kék nem univerzális, hanem sokkal inkább kompozit anyag. Ez a heterogenitás hozzájárul a színváltozékonysághoz, amely a feldolgozási körülményektől és az alkalmazás módjától is függ.

A tanulmány új adatokat nyújt a hűtési folyamattal kapcsolatban, illetve hogy ez miként befolyásolta a végleges színt. A lassan hűtött minták, amelyeket homokba vagy hamuba temethettek, hogy melegen tartsák őket, 70%-kal több kuprorivaitot tartalmaztak, mint a gyorsan hűtött minták.

Ennek következménye mélyebb és vibrálóbb színek lettek.

Történelmi jelentősége mellett az egyiptomi kék az egyedi, modern felhasználása miatt került tudományos középpontba. Fénynek kitéve infravörös sugárzást bocsát ki, amely észrevehetetlen az emberi szem számára, de praktikus biztonsági tintában, bidomedikus képalkotásban és távközlésben. Kristályos felépítése hasonló a magashőmérsékletű szupravezetőkhöz, potenciálisan fontossá válva az anyagtudományi tanulmányok szempontjából.