Bejártuk A Keresztapa szicíliai helyszíneit

Épp, hogy leparkolunk Savoca világhíres bárja, a Vitelli előtt, amikor a pincér telefonja megszólal. Természetesen a csengőhang Nino Rota legendássá vált maffia filmzenéje.

A sziget keleti felén elhelyezkedő, középkori kisvárosban még csak szállingóznak a látogatók, a békés csendet mindössze a kutyák ugatása töri meg, a bárból idehallatszik A Keresztapa főcímdala, meg a kanalak és tányérok csörömpölése.

Elindulok Coppola fémszobra mellett a dúsan benőtt bejárat felé, a filagóriára, hogy a hely privát szféráját megőrizzék, egy egész erdőnyi lomb borul.

A maffiasztori

A szicíliai maffia története több mint másfél évszázadra nyúlik vissza. Bár a sziget már azelőtt is hemzsegett a banditáktól, a szervezett bűnözés Olaszország 1860-as egyesítésével kezdődött. Az elszegényedett, munkahelyek nélküli déli régióban nagyon hamar elharapództak az alvilági tevékenységek, a Casa Nostra névre hallgató bűnbanda kezdetben a zsarolásra és a védelmi pénzek kicsikarására összpontosított, később megjelent a nemzetközi heroinkereskedelem, az emberrablás, és a politikai körök korrupciója.

A 19. század végén és a 20. század elején megannyi olasz a kivándorlást találta az egyetlen menekülési útvonalnak, a szegénység és a maffia jelenléte csak felgyorsította ezt a folyamatot, rengeteg szicíliai választotta az Egyesült Államokat második hazájaként.

A hétköznapi itáliaiak mellett persze a Cosa Nostra tagjai is megjelentek az Újvilégban, a szervezet különösen a szesztilalomból profitált. Vagyonokat szerzett az illegális alkohol eladásával és a szerencsejáték-üzletágból.

Könyvből kasszasiker

A Keresztapa-trilógia első része Mario Puzo azonos című regényéből készült, amelyet 1972-ben mutatták be a mozikban. A 11 Oscárra jelölt alkotást Francis Ford Coppola rendezte, a főszerepeket Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall és James Caan alakították.

A sztori a második világháború vége utáni New York-ban játszódik, a szicíliai származású maffiavezér, Don Vito Corleone (Marlon Brando) és családjának történetét meséli el.  Michael (Al Pacino), a legkisebb fiú az egyetlen, aki más, mint a többi Corleone, főiskolát végzett, és ki akar maradni a família alvilági ügyleteiből.

Sorsdöntő fordulat akkor következik be az életében, amikor apját megpróbálják megölni a nyílt utcán. A család bosszút akar állni a bérgyilkos Sollozzón és az őt segítő korrupt rendőrtiszten, a piszkos munka elvégzésére, mindenki legnagyobb döbbenetére, maga Michael vállalkozik.

A kettős gyilkosság után azonban a fiúnak bujdokolnia kell, ekkor tér vissza ősei földjére Szicíliába, ahol több mint egy évig, többek között Corleonéban rejtőzködik, ami a Don születési helye is egyben.

Maga Corleone valóban létező település, mindössze 56 kilométerre fekszik Palermótól. Egy időben csak „A sírkőként emlegették, méghozzá jó okkal. A várost a szicíliai maffia tartotta kézben, a helyiek sokáig a véres leszámolások, a bűnszövetkezet sötét ügyletei és az ezekből fakadó hallgatás kultúrája szerint éltek.

Ám amikor Coppola és Mario Puzo megérkezett ide, hogy megfelelő helyszíneket keressenek a filmhez, rájöttek, hogy a város túl modern ahhoz a második világháború utáni hangulathoz, amelyet újra akartak teremteni a mozivásznon.

A rendező és Puzo aznap este egy taorminai szállodában szálltak meg, itt találkoztak teljesen véletlenül Floristella bárójával, Gianni Pennisi nemzetközi hírű festővel. Ő javasolta nekik aztán Savocát és a városháza közelében lévő apró bárt.

Savoca és az esküvő

Coppola azonnal beleszeretett a Messina tartományban fekvő hegyi falucskába, ahol a megdöbbentő érzékkel megválasztott színek, fények, valamint kamerabeállítások eredményeként a felvételek egyedülálló hangulatot kölcsönöznek a történetnek.

Savoca így világhírnevét ma a történelmi Vitelli bárnak köszönheti, Szicília összes filmes helyszínei közül valószínűleg ez a legismertebb. Itt találkozik ugyanis Michael Corleone szerelme, Apollonia apjával, és itt próbálja meg meggyőzni az önfejű öreget, hogy hadd vegye feleségül a lányát. A sztori szerint Michael épp a testőreivel sétálgat a száraz szicíliai dombok között, amikor megpillant egy fiatal parasztlányt, akibe azonnal beleszeret.

Később a férfiak elmennek a helyi bárba, abban reménykedve, hogy a tulajdonos, aki mindenkit ismer, majd segít nekik kideríteni a szépség kilétét. A férfi kezdetben nagyon lelkes, ám amikor rájön, hogy tulajdon lányát szemelte ki az ifjú Don, felháborodva utasítja vissza az ajánlatot. Michael fenyegetései azonban hamar ráébresztik, hogy nincs más választása, és bele kell egyeznie, hogy a fiatalok találkozhassanak.

A bár előtt ácsorgok, a bejáratnál egy kisebb rajongói sor van kialakulóban.

A világ minden tájáról érkező A Keresztapa-fanok szinte vallásos áhítattal ülnek a legendás „Itala Pilsen” tábla alá, pontosan oda, ahol Al Pacino is helyet foglalt jó ötven évvel ezelőtt.

Maga a bár egyébként a település egyik legrégebbi arisztokrata épülete, a Palazzo Trimarchi földszintjén található, amikor 1963-ban hivatalosan megnyílt, még nem a Vitelli nevet viselte. Coppola keresztelte el, ami azóta sem változott. A helység teljes mértékben megőrizte a filmben látható berendezést, ma már egy kis kiállítás is található a jelenetből származó felvételekkel.

San Nicolò temploma

Magam mögött hagyva a Vitteli bárt, elindulok a San Nicoló templomhoz. Ugyanazt az utat járom be, amit Michael és Apollonia meg a násznép, ahogy a templomi esküvőre tartanak. A régi falakra bougainvilleák kapaszkodnak, két öregasszony üldögél az egyik bejárat előtt. Mikor mosolyogva rám integetnek, alaposan megnézem őket, vajon felismerem-e bennük azt a mellékszereplőt, aki a menyasszony anyját játszotta, Coppola ugyanis rengeteg helyi statisztát kért fel a filmhez.

12 fotó

A dombon álló szentély előtt épp egy csoport fényképezkedik, így lesétálok a karvédhez, és a lábam alatt elterülő panorámát nézem. Elképesztő kilátás nyílik a falu alatt meghúzódó völgyre, nem csoda, hogy a filmben annyiszor szerepel. Amikor magamra maradok, belépek a templom belsejébe, gyorsan belemártom az ujjaimat a szentelt vízbe, vetek egy keresztet, és elindulok az oltár felé.

A szemem sarkából valami mozgásra leszek figyelmes, kétszer is oda kell hogy nézzek, tényleg jól látom-e.

Bármilyen hihetetlen, a jobb oldalon nyíló szobába egy tévét helyeztek, amin A Keresztapa menyegzői jelenetei futnak, mögötte méretes paravánon a templom filmbeli szerepéről olvashatunk.

Megállok a tévével szemben, és végignézem, ahogy Michael megpillantja Apolloniát a réten.

Forza d’Agrò

Savoca után másnap Forza d’Agròba utazom, Coppola ezt a hegyi falut használta legtöbbször Corleone bemutatásához. Egy lélek sincsen az utcákon, így a Maria Santissima Annunziata templomot, ami a trilógia mindhárom részében, így vagy úgy, de felbukkan, egyedül járom be. A falu egyébkén nemcsak A Keresztapáról híres, hanem a csúcsán lévő egykori várat szellemhistória is övezi évszázadok óta.

A legenda tragikus eseményhez kapcsolódik, amelyet egy, a Savocában talált kézirat tár fel. A spanyolellenes felkelések során a hegyen lévő várat a Vivonne tábornok vezette francia csapatok foglalták el, akik barátságuk jeléül megengedték Giacomo De Hox lovagnak és embereinek, hogy letelepedjenek abban a várban, ahol árulás miatt fogva tartották Giocomo fivérét, Antoniót.

Ám az 1676. július 24-én kegyelmet kapott Antonio, mielőtt az erődöt a parancs szerint Giacomóra hagyta volna, gonosz tervet eszelt ki. Mindhárom testvérét és annak népes családját meghívta egy búcsúvacsorára. Azonban a mulatság után láncra verette és megölette őket.

A holttesteket állítólag a vár bástyáiról dobták alá, a tettesek annyi fáradságot sem vettek, hogy eltemessék a halottakat. Antonio, hogy a gyilkosságokat leplezze, másnap reggel nemesi hintókat vonultatott fel, azt a látszatot keltve, hogy testvérei és családjaik békésen elhagyták a várost.

Azóta ezeknek a szerencsétleneknek a szellemei bolyonganak a holdfényes éjszakákon, és jajveszékelnek, nehéz láncaikat cipelve.

A vártól visszavezető úton balra kanyarodom, ami egy mellékutcába vezet. Az egyik sarkon Pio atya alkarnyi, fehér szobra díszíti a falat, két férfi ül vele szemközt a zsámolyokon, épp krumplit pucolnak.

10 fotó

„A Szentháromság teret keresi?” – néz rám az egyik, és beletörli a kezét a nadrág szárába. „A következő sarkon forduljon be, ott, ahol a tengert látja a tetők felett. Utána sétáljon tovább, és kiér a térre.” Követem az utat, amit a férfi javasolt, a macskaköves járdán természetfeletti a csend. Mintha kihalt volna a falu, valami romantikus szomorúságot hagyva maga után.

A Szentháromság téren forgatott rész azért is érdekes, mert van benne egy bábelőadás, a Carini bárónő jelenete, amikor az apa megöli a lányát. A bábmester szerepét pedig nem más játssza, mint az akkor még fiatal Mimmo Cuticchio, a későbbi palermói Teatro dei Pupi alapítója, akinek köszönhetően a szicíliai marionett bábuk színháza ma már az UNESCO szellemi és kulturális örökségének a része.