Több száz évnyi történelem veszhet oda Parajdon

2025 május 29-én szomorú hír rázta meg Erdélyt és Magyarországot: a Románia területén található, ikonikus parajdi sóbánya víz alá került és a létesítményt le kellett zárni. A 120 méter mélyen lévő látogató központ és a féltve őrzött legfiatalabb bányarész, ahol a kitermelés is folytatódott volna – a Telegdy ág – is víz alá került. Minden védekezés hiábavalónak bizonyult, a Korond-patakból napok óta csak ömlik a víz – írja a TransTelex.

Az áradás azonban további veszélyeket is hordoz magával felszíni süllyedések és a szerkezet instabillá válásának formájában, ezért biztonsági okokból a lakosságot is evakuálni kellett. De miért is bír ekkora jelentőséggel a parajdi sóbánya?

A székely sójog

A parajdi sóbánya, az „óriás sótartónak” is becézett Erdélyi-medence keleti peremén húzódik a Görgényi-havasok lábánál – olvasható a bánya hivatalos oldalán. Az egyetlen olyan tájegység Erdélyben, amely nevét egy ásványkincsről kapta a székely Sóvidék.

A parajdi telep Európa egyik legnagyobb sólelőhelye, keletkezése a közép miocén korszakra, azon belül is az alsó-bádeni geológiai korra tehető hozzávetőlegesen 20-22 millió évvel ezelőtt. Több száz évnyi kibányászható kősót rejt magában és Erdély egyik „feneketlen” kincsesládájának tartják.

Erdélyben a sóbányászat egészen a római korig nyúlik vissza. A rómaiak által elhagyott „vágásokat” az avarok, majd a bolgárok művelték tovább.

A legenda szerint honfoglaló magyarok is tudtak az ottani só kiásásáról, az egyik fővezér Töhötöm kémjei által, Szent István király sószállító hajói pedig már rendszeresen járták a Marost 1003 után. A székely szabadság egyik lényege, hogy a természet kincseit a saját javukra fordítják, innen ered a székelyek szabad „sójoga” is, és ennek a jognak a korlátozása vagy éppen visszaadása jellemezte leginkább a székely sóbányászatot.

II. András király engedte meg, hogy a Maros – és Olt folyón hat-hat hajót tartsanak, amelyek felfelé sót, lefelé pedig más árut szállítottak. Luxemburgi Zsigmond király 1405-ben megtiltotta a földesuraknak, hogy saját földjükön sóbányát nyissanak, Mátyás király pedig 1463-ban megerősítette a székelyek szabad bányászat – és kereskedelem jogát.

Így a sóvidéki só már a kezdetektől fogva a székely nemzet közvagyonaként szolgált, ezért minden székely háztartásnak ingyen só járt egészen 1562-ig, amikor is a felkelések leverése után János Zsigmond király lefoglalta kamarájának a parajdi bányát és az ingyen sót csak a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idejére kapták vissza.

Gyógyító bánya

Maga a bányászat Parajdon 1762-ben kezdődött, amikor is megnyitották a harang alakú József-bányát. A kitermelt nyersanyagot bőrbe kötve, négy ló húzta fel a felszínre, de 1765-ben még folyt felszíni termelés is. 1787-ben a bécsi kincstár tulajdonába került, majd 1864-ben megnyitották a trapéz alakú Párhuzamos-bányát, egyszerre a Nándor-bánya kiszélesítésével,1898-ban pedig elkezdődött az Erzsébet-kutatótáró kialakítása.

Az első világháború után a középkori termelési technikákat a román államigazgatóság újra tervezte. 1945-ben vezették be a robbantásos sófejtést, minek következtében a magyar sóbányászat végleg beírta magát a történelembe.

1947 és 1949 között nyitották meg a nagy székely felkelő előtt tisztelegve a Dózsa György-bányát, 1954-ig viszont még a Párhuzamos-bányában is folyt termelés. 1972-ben voltak törekvések egy újabb bányarészleg kialakítására a Sóhát észak-keleti részén, de minőségi mutatók miatt ez nem valósult meg. 1991-ben kezdték meg a Telegdy-bánya kialakítását.

Az 1960-as években a Dózsa György-bánya bővített kamrarendszerében klimato – és szpeleoterápia kezdődött meg.

Lengyelországi eredményekre támaszkodva Telegdy Károly igazgató és dr. Veres Árpád körorvos, krónikus légúti betegségek gyógyításával próbálkoztak a föld alatti sós levegő segítségével.

A kezelési és látogatási részleg 1980-tól 120 méter mélységben várta gyógyulni vágyóit. A napi négy óra kötelező föld alatti tartózkodást villanyvilágítással, állandó szellőztetéssel, játszótérrel, büfével, ülőalkalmatosságokkal és asztalitenisszel próbálták változatosabbá tenni állandó orvosi felügyelet mellett.

Forrás: Dan Badiu / Getty Images

1993-tól Nepomuki Szent Jánosnak szentelt föld alatti ökumenikus kápolna nyújt lelki támaszt annak, aki igényt tart rá. Ma a bejárattól 1250 méterre, de ugyanúgy 120 méter mélyen található a terápiás központ, ahová buszokkal juthatnak el a 2-60 éves betegek és élvezhetik a sós levegő nyújtotta felüdülést. A látogatók számára igazán különleges élményt nyújt még a borkamra, amely 6 ország 25 pincészetének 525 borféleségét kínálja, 100 méterrel a föld alatt.

Parajd maga a hozzá tartozó kis faluval együtt is csak 7000 lelket számlál. Hagyományaikra büszke emberek lakják, rendszeresen öltenek népviseleti ruhát, tartanak bálokat és falumúzeumot is berendeztek a Petőfi Sándor művelődési házban.

A sóbánya bejáratától 200 méterre található Parajd másik nevezetessége a parajdi strand. Sós vizét a sóbányákból kiszivattyúzva nyeri és Székelyföld legmodernebb szabadtéri sós-fürdőjének számított 2014-es átadásakor. Többek között két medencével, napozó ágyakkal, étteremmel, zuhanyzókkal és öltözőkkel van felszerelve.

Az úszómesterek vízi tornával várják az oda érkező látogatókat, az egészségügyi szakemberek pedig szükség esetén szakszerű ellátást biztosítanak. A strandot reggel tíz órától, este nyolc óráig lehet használatba venni, de heti kétszer csütörtökön és szombaton éjszakai fürdőzésre is van lehetőség.