Disznók túrták ki a honfoglalás kori aranyszablyát

Geszteréden, egy nagyjából 1600 lelkes községben járunk. Itt, Újfehértó közelében, e szabolcsi településen, nem mindennapi körülmények között került elő az eddig ismert legjelentősebb honfoglalás kori fegyverkincsünk.

Aranyfogú disznók

1927. május 4-én az erősen erodálódott homoktalajból sertések kitúrták a máig megtalált leggazdagabb mellékletekkel eltemetett, honfoglalás kori férfisírok egyikét. Így számol be az esetről Geszteréd honlapja: “… délután a disznókat őrző Balázs János bojtárgyerek bukkant rá a sírra a községtől északra, a Nyíritag nevű uradalmi majorság közelében. Jelentést tett Geszterédi-Goldstein Lászlónak, a birtok bérlőjének. Felszedték a csontokat, igyekeztek mindent összegyűjteni, de nem volt könnyű. A disznók nagy területen szertetúrták az értékes tárgyakat, betaposták, összerágták, ami eléjük került. A gyűjtőmunka nem is volt tökéletes.

A bérlő másnap csendőrséget hívott ki a lelőhelyre, megérkezésük előtt azonban a tanya lakói már kisereglettek, és összeszedtek minden lelhetőt.

Csaknem mindenki őrzött valamit a gazdag leletből, amit aztán Geszterédi László házról-házra járva megkísérelt összegyűjteni. Majd értesítette a nyíregyházi múzeum igazgatóját, Kiss Lajost, a nagyhírű néprajzkutatót. Ő ásta fel Geszteréden a sír környékét, de kétnapi ásatás után csak néhány apró veretet, és egy nagyobb ezüstlemezt talált. A nyíregyházi múzeumba került lelet igen gazdag ugyan, de bizonyos, hogy korántsem tekinthető teljesnek. A majorság lakói nem szolgáltattak be mindent, közülük többen tovább is tartogattak egyet-mást a sír anyagából.”

Pontosan 102 tárgy vagy töredék került be a múzeumba. Mivel sem a sírt felbolygató jószágok, sem pedig a leleteket begyűjtő helyiek nem készítettek sírfotókat és – rajzokat, számos olyan információ elveszett, amelyek segíthették volna a leletek egykori sírbeli helyzetét és funkcióját meghatározni.

Éppen tíz éve, 2015-ben a geszterédi származású Rácz János és felesége által alapított Geszterédi Aranyszablya Társaság  abból a célból alakult, hogy a rendkívül töredékesen ránk maradt geszterédi aranyszablya régészetileg hiteles rekonstrukcióját elkészíttessék, ezzel is öregbítve Geszteréd hírnevét.

A korszak a sírban talált leletek alapján

„Miért annyira jelentős a mi számunkra ez a fegyver? Önmagában azért, mert aranyból van!?” – teszi fel a költői kérdést Prof. Dr. Révész László régész, muzeológus, egyetemi tanár.

Természetesen ez is egy rendkívül fontos szempont, de ez csak az egyik. Valójában arról van szó, hogy a geszterédi szablya hajdani tulajdonosa olyan, a 10. század első felében élt, rendkívül magas rangú személyek körébe tartozott, akik az akkori ország és Közép-Európa sorsának az igazítói voltak.

Korabeli méltóságjelvény, azaz társadalmi státuszt vagy katonai rangjelzést fejezhetett ki a geszterédi fegyver is. Viselője talán még a Kárpátoktól keletre, Etelközben született, és részese lehetett a honfoglalásnak. ”A 10. század első felében a magyar nagyfejedelmek földje hatalmi, katonai, politikai központja a Felső-Tisza-vidéken volt” – folytatja Prof. Dr. Révész László, majd nyomatékosít. „A nemesfémekkel gazdagon díszített fegyverek, ideértve a geszterédi szablyát, viselői a hajdani fejedelmek katonai kísérletének vezetői voltak, akik az ország legfőbb méltóságai közé tartoztak.

Ők voltak azok, akik a népek és környezetük sorsáról döntöttek, annak alakításában részt vettek.

A geszterédi sír a hányattatott előkerülési körülményekből fakadó információk (például leletek és töredékek egykori helyzetének hiányos ismerete, a múzeumba nem került, elkallódott egyéb mellékletek) hiánya ellenére is kiemelkedő jelentőségű. A leletegyüttes megannyi aranyozott ezüstveretének jelentőségén is túltesz a korszakból eddig ismert, legmívesebb kivitelű aranyveretekkel gazdagon díszített, méltán világhírű szablya.

7 fotó

Szablya-paradigma-váltás

A geszterédi szablyáról korábban kizárólag hagyományos régészeti módszerekkel igyekeztek képet kapni a kutatók. Az általuk megrajzolt kép azonban számos elemében pontosításra vagy kiegészítésre szorult.

Strohmayer Ádám nemcsak kiválóan ismerte a vonatkozó szakirodalmat és leleteket, hanem a projekt során lehetősége volt kamatoztatni cizellőri tudását és a honfoglalás kori veretes szablyák készítése terén szerzett évtizedes tapasztalatát.

Az első darabot még gimnáziumi évei alatt, 16-17 évesen készítette az aranyszablya pengéjét megalkotó Szabó István fegyverkováccsal. Szintén István és több kiváló kollégája közreműködésével készített munkája volt az a két aranyozott ezüstveretes szablyarekonstrukció, amelyek 2016-ban készültek a Magyar-Turán Alapítvány felkérésére. A karosi II. temető 11-es sírjában lelt szablya egyszerűbb kivitelű, a II. temető 52-es nyughelyének fegyvere azonban kidolgozását tekintve megközelíti a geszterédiét, így annak készítési tapasztalatai igen hasznosnak bizonyultak az aranyszablya kutatása és készítése során.

Strohmayer Ádám számos elemében pontosította a geszterédi szablyáról korábban alkotott képet. Meghatározta a nemesfém-szerelékek többségének (korábban félreértelmezett vagy feltáratlan) funkcióját. A korábban tarsolylemeztől süvegcsúcson át ivótülök díszéig elég sok mindennek gondolt palmettás aranyozott ezüstlemez töredékekről kimutatta, hogy azok egykor a szablya hüvelyét lezáró díszkupak, az. ún. szablyahüvely koptató maradványai.

A lelet függesztőfüleiként számontartott aranyvereteket díszpántokként értelmezte újra, és egy addig meg nem határozott rendeltetésű apró töredékről kimutatta, hogy az valójában az egyik függesztőfül sarka lehetett. E fenti, új eredményeket egybevetve sikerült bizonyítania, hogy a már eddig is méltán világhírű fegyverkincsünket kétszer annyi verettel,  kétszer olyan gazdagon díszítették egykor, mint ahogyan azt korábban elképzelték.

Kutatási eredményeit Fodor István, Németh Péter és Révész László régészprofesszorok is hitelesítették. A rendkívül aprólékosan cizellált aranyveretek és az egyéb, hiányzó szerkezeti elemek újraalkotásához számos részlet modellezésére volt szükség, és készült egy aranyozott rézveretes előtanulmánya is a rekonstrukciónak. Utóbbi készítése során fény derült több olyan, elsősorban keresztmetszeti összefüggésre, amelyek a korábbi kutatási – és tervezési fázisban nem voltak észrevehetőek.

A hiányos részletek pótlásához elengedhetetlen volt a tárgytípus jellemzői mellett a honfoglalás kori ornamentikakincs rajzi szerkesztési rendszerének magas szintű ismerete is. Ennek Strohmayer Ádám régészeti körökben is elismert, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező specialistája.

A kiváló kollégákkal közösen végzett többévnyi kemény munka meghozta gyümölcsét: a geszterédi aranyszablya volt az első régészeti tárgyrekonstrukció, aminek a bemutatására a Magyar Nemzeti Múzeumban külön termet szenteltek. A rekonstrukció azon túl, hogy segít értelmezni az eredeti lelet töredékeinek szerepét, hitelesen mutatja be múltunk egyik kiemelkedő tárgyi emlékének egykori szépségét.

Visszafelé építés

Számos új kérdés merült fel az előtanulmány, sőt, még az aranyveretes rekonstrukció készítése közben is, így a készítéssel párhuzamosan is folytak kutatások szinte az utolsó szeg beveréséig. A teljes projekt több, mint négy évbe telt, és komoly csapatmunkát igényelt kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek közreműködésével. Kutatómunkát és kísérletezést igényelt az is, hogy az adott karátszámban pontosan milyen összetételű aranyötvözet megfelelő a cizellálásra.

A szablyarekonstrukció készítését két és háromdimenziós modellezés előzte meg. Ennek célja a technológiai fázissorrend, illetve az egykori keresztmetszetek minél pontosabb meghatározása volt. Több célszerszám is készült a szablyához: például a formavasak, amelyekre a markolatgomb és a függesztőfülek lettek felkalapálva.

A szablya készítése során a legtöbb nehézség abból adódott, hogy a fegyver nagyrésze elveszett vagy megsemmisült, és a (többségében töredékesen) ránkmaradt elemeinek az egymáshoz viszonyított helyzetéről sem rendelkeztek a kutatók közvetlen információval.

Rengeteg kutatást, kísérletet és részben – vagy egészében elkészített előtanulmány létrehozását követelte meg a feladat ahhoz, hogy sikerüljön az egykori valóságot minél pontosabban visszaadó, tudományos alapokon nyugvó rekonstrukciót készíteni. Nehezítette a munkát a fordított fázissorrend is: míg eredetileg egy szinte kész szablyához tervezték a díszek többségét, a rekonstrukció készítése során „a gombhoz kellett szabni a kabátot”.

Az eredetileg feltételezhető készítéstechnikai szempontból leglogikusabb fázissorrend a következő: miután a kovács elkészült a pengével, a szablyaellenző (keresztvas) elkészítése következett. Ez meghatározta a markolat aljának és a szablyahüvely torkolatának a keresztmetszetét. Ezt követte a szablyamarkolat és a hüvely végeit lezáró díszkupakok, az. ún. markolatgomb és szablyahüvely-koptató elkészítése.

Ezek együttesen már meghatározták a szablyahüvelynek és a szablyamarkolatnak a keresztmetszetét, így ezek famunkája következett, majd a rájuk kerülő vászon- és bőrborítások felragasztását követően, az így kialakult végleges keresztmetszetekhez igazítva készülhettek régen a szablyát borító egyéb veretek. Mivel a szablya szervesanyag részeiből nem maradt érdemi nyom, és nem maradt meg a szablyaellenző sem, a ránk maradt veretek mérete viszont adott volt, így nem adódott lehetőség a fenti fázissorrend szerinti munkamenetre.

Ez sokkal körülményesebbé és lassabbá tette a készítés folyamatát. Úgy kellett a meglévő veretek méret- és formahű másolataihoz szerkezethű, illetve a méretben is precízen illeszkedő pengét, ellenzőt, hüvelyt, valamint markolatot készíteni, hogy végül a szablya több tucatnyi eleme egy harmonikus, szerves egységként álljon össze.

A készítésről Pilló Ákos, Betekintés a geszterédi aranyszablya rekonstrukciós folyamataiba című kisfilméjét ajánljuk.

Kísérleti régészet

A kísérleti régészet a régészet segédtudománya, valamint a történeti újrajátszás egyik fő pillére, a hagyományőrzés egyik fontos forrása. Tudományos módszerekkel dolgozik, tehát mérhető, megismételhető és dokumentálható. Régészeti korú tárgyak, folyamatok és események rekonstruálásával foglalkozik. (A visegrádi várban például régészek, történészek, szakácsok és pékek együttműködése révén, autentikus környezetben elevenedett meg Mátyás király konyhája.)

Nem kizárólag régészek végzik, de feltétlen szükséges hozzá a tudományos módszertan, az adott tárgykörbe tartozó elmélyült régészeti háttérismeret, látásmód és anyagismeret. Magyarországon az elmúlt bő egy évtizedben értékelődött fel a kísérleti régészet szerepe a régészettudományban. Eszköztárával számos régészeti kérdéskör megismerhetőségének határait sikerült nagymértékben kitágítani a hagyományos régészeti módszerek által elérhető szűkösebb kereteken jelentősen túlmutatva.

Jó példa rá a Flesch Márton-Wilhelm Ákos Sándor kutatópáros által rekonstruált, alapjaiban újraértelmezett honfoglalás kori nyereg, amely a lovaglási stílusról gondolt képet is jelentősen átrajzolta, vagy a Magyar Történelmi Íjász Társaságnak az íjászkultúra számos eleméről alkotott korábbi képet pontosító eredményei. A kísérleti régészetre jellemző a nagyfokú szakosodás, elsősorban tárgytípusok, készítéstechnikák és korszakok alapján.

A tárgyrekonstrukciók készítése esetén kiemelten fontos a magas szintű mesterségbeli és szakmatörténeti tudás és az interdiszciplináris (több tudományágat átfogó) megközelítés is. A legtöbb esetben az igazán kiemelkedő kísérleti régészeti eredményeket több szakterület specialistái összehangolt együttes munkában érik el.

Múltból a jövőbe mutat

Az újraalkotott szablya vizuális élményt nyújtva, feltételezhető egykori teljességében szemlélteti az eredeti lelet töredékeinek korabeli helyzetét a laikus közönség számára. Tudományos jelentősége túlmutat a konkrét leletről alkotott kép újra értelmezésén: a honfoglalás kori veretes szablyák, mint tárgytípus kutatására több szempontból is jelentős hatással bír. Ádám az MMA (Magyar Művészeti Akadémia) ösztöndíjasaként jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható tarcali szablya rekonstrukcióján dolgozik.

E töredékeiben is impozáns aranyozott ezüstveretes fegyver a geszterédi legközelebbi párhuzama. Ennek első lépéseként már kiemelték a vitrinből és több módon is dokumentálták a leletet. E sorok megírása közben a megfigyelések értékelése zajlik.

Kiállításon először a Magyar Nemzeti Múzeumban, külön teremben bemutatva szerepelt a geszterédi rekonstrukció 2023. május. 18 és augusztus. 20. között.

Azóta több alkalommal és helyszínen volt látható, többek között nyíregyházán a Kállay Gyűjteményben és a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban. Utóbbi helyszínen láthatta a közönség először Strohmayer Ádám honfoglalás kori régészeti leletek által inspirált ékszer-kollekcióját, aminek két elemét is a Geszterédi Aranyszablya egy-egy csodás motívuma ihlette

11 fotó

A korszak művészetét kutató szakember számos további kincset is kézből vizsgált a legszebb honfoglalás kori ötvöstárgyaink közül régészhallgatóként, vagy később felkért szakértőként. Ezek alapján tervezte meg a napjaink viseletéhez illő ékszereit.

A kollekciót folyamatosan bővíti, a vásárlói visszajelzések figyelembevételével kísérletezik olyan további alkotások létrehozásával, amelyek egyszerre hordozzák a honfoglalás kori ötvösművészet esszenciális rajzi és készítéstechnikai értékeit és megfelelnek a mai design szempontoknak is.

„Stáblista”

Penge: Szabó István nyíregyházi fegyverkovács, restaurátorművész

A szablyáról korábban alkotott képet jelentősen átértékelő kutatómunka, hüvely és markolat faragása és bőrözése, keresztvas, csuklószíj, valamint az összes veret cizellálása: Strohmayer Ádám cizellőr

A markolatgomb és a függesztőfülek formai kialakítása: Horváth László

A koptató formai kialakítása, az alsó nagy lemez formai véglegesítése, valamint a veretek utómunkájában és felszerelésében nyújtott rengeteg segítség:Szentgyörgyi László

Csuklószíj bojtja, valamint selyemanyagának festése: Bilum fonal

Köszönet a segítségért: Wilhelm Ákos Sándornak, Tardos-Csibi Veronikának, Sárhegyi Eriknek, Sipos Tamásnak, Ifju-Tóth Andrásnak, Lengyel Boglárkának, a Goldwear ékszernek, Szilvási Péternek és Lukács Balázsnak

Köszönet a szakmai tanácsokért: Kecskés Gábornak, Balika Istvánnak, Zoltán Tamásnak, Steixner Istvánnak, Vecsey Ádámnak, Várhegyi Zsuzsannának, Pári Vilmosnak és Füspök Zoltánnak

Köszönet a kutatásban nyújtott segítségért: Révész  Lászlónak (MNM), Németh Péternek, (JAM) Jakab Attilának, (JAM) a Jósa András Múzeum restaurátorainak, Madaras Lászlónak (DJM), Császár Péternek (DJM), Kalászdi Györgynek (HOM) és Türk Attilának.