Titkokat rejtenek a madeirai banánültetvények

Fürtökben lóg a banán a szálláshoz vezető járda mentén: Paúl do Marnak kevesebb mint ezer lakosa van, a helyiek egyik fő megélhetési forrása a termesztés, ezért a hatalmas ültetvény. A helyi, a megszokottnál kisebb gyümölcs édesebb, citrusosabb ízélményt ad. Egy hetet ezen ültetvény árnyékában töltöttem el.

Madeira vulkáni eredetű sziget az Atlanti-óceánban, a belső részei szinte lakatlanok, mert az emberek többnyire a tengerparti lejtőkön telepedtek le. Éghajlata és növényzete is szubtrópusi, Európa Hawaii szigetének is szokták nevezni.
Ennek a klímának köszönhetően rengeteg egzotikus gyümölcs terem a szigeten, de a legnépszerűbb a nálunk is igen kelendő banán.
A szigeten élők nagy része ezen gyümölcs termesztéséből tartja fenn magát, csakúgy mint Hélder Nunes és családja, akinek segítségével próbáltam megérteni, milyen titkokat rejt az ültetvény.
A helyi banánnak más íze van, édesebb és citrusosabb, mint máshol. De mégis mi a titok? A választ az időjárás és a levadák adják meg.





Először a 16. században termesztették banánt a szigeten, a portugál telepesek teraszosan alakították ki földjeiket, és hozzájuk öntözőcsatorna-hálózatot létesítettek, ezek a levadák. A sok víz elengedhetetlen eleme a banán termesztésének, az északi magashegységekben lehulló csapadékot elvezetik a déli területek felé, mindezt ezeken a levadákon keresztül teszik meg. A csatornák mellett 1-2 méter széles karbantartási utakon bejártuk a szigetet.
Nunes elmesélte, hogy ezek a földek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. A családja is egy ilyen telken dolgozik, ahol rengeteg munkával jár a banán gondozása – az öntözés, a fürtök ápolása, takarítása, a bogarak irtása. A gazdálkodó szavaiból beigazolódott az előzetes elképzelésem, nem a legkönnyebb megélhetési forma az ültetvényen gazdálkodni.
Megéri-e ezzel foglalkozni? Nunes és családja a rengeteg munka ellenére elégedett, hiszen háromhavonta érkeznek a kamionok, hogy elszállítsák a termést értékesítésre.
Szerző: Szakáll Anetta