Az alexandriai világítótorony újabb darabjai kerültek elő

Évszázadokkal az elmerülése után került elő a Földközi-tengerből Alexandria világítótornyának 22 hatalmas kőtömbje – olvasható a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) oldalán. Az épület az ókori világ hét csodájának egyike volt, a felfedezés áttörést jelenthet a digitális rekonstrukció elkészítésében.

A helyreállítás a folyamatban lévő PHAROS projekt része, amelyet Isabelle Hairy, a CNRS régésze és építésze vezet, a francia-egyiptomi Centre d’Études Alexandrines (CEAlex) intézettel, valamint az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium felügyelete alatt. A Fondation Dassault Systèmes nevű alapítvány által támogatott projekt célja, hogy a struktúrát fejlett technológia segítségével virtuálisan újra összeállítsák – írja az Archaeology Magazine.

A nemrégiben feltárt leletek között megtalálhatók a világítótorony monumentális bejáratának masszív fejgerendái és oszlopai, küszöbkövei, alapkövei, valamint egy korábban nem ismert pülón töredékes maradványai. Utóbbi ajtónyílásában érdekes módon keverednek az egyiptomi stíluselemek a görög építési technikákkal, ami a hellenisztikus Alexandria multikulturális mivoltát bizonyítja.

Az akár 80 tonna súlyú blokkok mindegyikét részletes fotogrammetriával szkennelik, majd átadják a Fondation Dassault Systèmes önkéntes mérnökeinek.

Ezek a szakemberek digitálisan elemzik és virtuálisan újra elhelyezik a tömböket, mintha a töredékek egy hatalmas régészeti kirakós darabjai lennének.

Erőfeszítéseik eredményeként végül elkészül az alexandriai világítótorony virtuális ikertestvére, így a tudományos közösség és a nagyközönség eredeti pompájában tekintheti meg, illetve értheti meg összeomlásának okát.

Földrengés terítette le

Az alexandriai vagy pharoszi világítótorony az i. e. 3. század elején, I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt épült a görög Knidószi Szosztratosz tervei alapján. Több mint 100 méter magasan állt Pharosz szigete fölött, biztonságosan átvezetve a hajókat Alexandria alattomos part menti vizein.

Mintegy 1600 éven át tartotta a világ legmagasabb ember alkotta építménye címet, amíg egy 1303-as földrengés működésképtelenné nem tette. Megmaradt köveit Al-Asraf Káitbej szultán újrahasznosította, hogy 1477-ben ugyanezen a helyen erődöt építsen.

Bár az elsüllyedt romok már 1968-ban láthatóak voltak, a régészeti munka 1994-ben kezdődött, amikor Jean-Yves Empereur francia régész teljes körű feltárásba kezdett. Csapata több mint 3300 objektumot dokumentált, köztük szfinxeket, obeliszkeket, oszlopokat és gránittömböket. Az elmúlt évtizedben nagyjából 100 ilyen építészeti töredéket azonosítottak be digitálisan a tengerfenéken.

Laurence Thiriat, aki egy új, 90 perces dokumentumfilmet rendez a helyreállításról, a France Télévisions-nak nyilatkozva rendkívüli lépésnek nevezte a műveletet egy, az idők során elveszett műemlék felélesztése felé.

A digitális rekonstrukció kiegészítéseként egy szakértői csapat, köztük történészek, régészek, numizmatikusok és építészek, a világítótorony korabeli leírásait és ábrázolásait is összegyűjti. Ez a multidiszciplináris vizsgálat kulcsfontosságú abban a kísérletben, hogy kitöltsék az évszázadok óta tartó károk, kőfejtés és erózió okozta űrt.