Templom maradt csupán az egykori településből

Az évezrednyi múltú Magyarország, köszöni szépen, ma is megvan, még ha területéből – bizonyos részben kétségkívül a maga alakította sorsa okán – sokat is vesztett. Így lehetséges, hogy a mai Szlovákia területén számos magyar vonatkozású helyszín, építmény és történet fellelhető. Közöttük olyan is van, amelyik már meg sincs a maga egykori valójában, és a mai Magyarországon élők többsége talán még sosem hallott róla.

Ilyen Hébec: az egykori kicsi település először a 13. századi tatárjárás során pusztult el, de az ember már csak olyan, hogy ameddig lehetősége van, kitart, erőt gyűjt és újraépít. Hébec is újjáéledt idővel.

Különben írásban először csupán később, 1276-ban, IV. László Árpád-házi magyar király korában említették Hebuch formában. Az ott élők pedig évszázadokon át életben tartották, ugyanakkor mára már nincs meg. Az egyébként már nem az eredeti formájában látható hébeci templom ellenben továbbra is állja a természet elemeit (ehhez persze kellettek az időnkénti felújítási munkálatok, amelyekből az évszázadok során több is volt – mindezen változtatások nyomán belül sem ugyanaz látható, mint lehetett eredetileg).

Az egyhajós, külső megjelenésében igen szerénynek mondható templom egy kis domb tetején áll. Olyan kicsi, hogy távolról nem is látszik, csak már akkor, ha ott állunk a dombtetőn.

A szájhagyomány útján továbbadódott eredettörténet sokáig úgy tartotta, hogy Szent István király idejében épült. Ebbe belegondolva rögvest érthetővé válik, hogy kis mérete ellenére miért jelenthet ez sokat az odalátogató magyaroknak.

Nemesek nyughelye

Aki el akar ide jutni, annak érdemes előbb Deménd (Demandice) községet keresnie, majd onnan keleti irányba elindulva szűk két és fél km megtételét követően rálelhet egy jobb oldali letérőre, amely nem egészen 2 km után elvezet a ma Deméndhez tartozó Hébeci majorhoz. Ilyenképpen, noha az egykori Hébec település már nem létezik, ma is vannak állandó lakosai. A major lakott része mellett, attól délre néhány száz méterre emelkedő dombon található a kis templom, amelyhez egy a végére elképesztően elkeskenyedő útszakasz vezet felfelé.

A kapun belépve megláthatjuk, hogy a kívül fehérre vakolt templom falain az egyetlen díszítés lényegében a restaurált vasalt faajtók körül és az épület egyik oldalán lévő keskeny, késő gótikus ablakokat övező okkervörös festés. Megbízható korabeli feljegyzések hiányában nem bizonyítható, hogy mikor épült az eredeti templom, mert csak a 16. századból, 1526-ból maradt fönn az első hiteles írásos említése, de a köztudottan nem mindig megbízható emlékezet szerint I. (Szent) István király építtette.

Arra alapozva hitték igaznak, hogy az oltár közelében kiolvashatónak véltek egy 1023-as évszámot. Ennek a templom építésére vonatkoztathatóságát mára szakemberek elvetették. A ma látható templomon, amely Deménd település plébániájához tartozik, a 2000-es évek első évtizedében is végeztek felújítási munkákat. Évente két alkalommal tartanak itt búcsút, Szent Ilona ünnepén és Hétfájdalmú Szűzanya ünnepén.

A templomot övező területet szerencsére máig gondozzák. Talán azért is, mert mellette egy temető található, amely nem elhagyatott, napjainkban is járnak oda emberek az elhunyt szeretteik sírjához. A templom közelében faszerkezetű harangláb áll két haranggal. A közelben újonnan kialakított asztal és padok adnak lehetőséget egy kis csendes gondolkodásra.

Deméndhez az évszázadok során földesurak, nemesi családok egész sorának volt valami köze, amelyek tagjai közül többen is tevékenykedtek a magyar korona szolgálatában. Ez áll annak hátterében, hogy a haranglábhoz közel a község egy márvány emléktáblát állíttatott 2015 augusztusában, mivel úgy tartják, hogy négy nemes valószínűleg ott nyugszik.

Hogy kik ők? Az emléktáblán a nevek a következő írásmódban szerepelnek az elhalálozásuk évszámával: Joannes Grasalkovich (1716) és Susanna Egresdy (1724), valamint Samuel Blaskovich (1738) és Juditha Grasalkovich (1748). Hogy világos legyen: Grassalkovich János és Egresdy Zsuzsanna egy házaspárt alkottak. Kettejük egyik lánya volt az a Grassalkovich Judit, akit feleségül vett Blaskovich Sámuel. Utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy a 18. században ő újíttatta fel az akkora romossá vált hébeci templomot.

A helyszín Budapestről Esztergomon keresztül nagyjából 100 km-re található. Azt nem lehet mondani, hogy napokra elegendő látnivaló van itt, de akinek erre vezet az útja, annak megéri rászánni egy kis időt és szétnézni kicsit.