Miért hagytak fel a lóhúsevéssel a magyarok?

A középkori Magyarországról származó lómaradványok régészeti elemzése azt mutatja, hogy az emberek még jóval az ország keresztény hitre térése után is ettek lovat – olvasható a Phsy.org oldalán. Ez arra utal, hogy a lóhúsfogyasztás (hippofágia) visszaszorulása nem vallási okokra vezethető vissza.

A lóhúsevés, amely egykor a kereszténység előtti Európában általános volt, a középkor folyamán mérséklődött, ami írott források szerint a kereszténység felvételével állt kapcsolatban.

Bár fogyasztását az egyház hivatalosan soha nem tiltotta, számos középkori keresztény dokumentum tisztátalannak minősítette, és a pogány népek „barbár” szokásaival hozta összefüggésbe.

„A források alapján a lóhúsfogyasztás elhagyása széles körben összefügg a kereszténység megjelenésével a középkori Európában” – állítják a kutatás szerzői. „Ugyanakkor kifejezett tiltás hiányában (amely a zsidóságban/iszlámban a sertéshús tilalmához hasonlítható) a lóhús elítélése, Európa-szerte változó volt.”

Bartosiewicz László a Stockholmi Egyetem professzora és Dr. Gál Erika, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont vezető kutatója 198, középkori magyarországi településekről származó lócsontot vizsgált meg, hogy megállapítsák, hogyan változott a lófogyasztás az idők során. Eredményeiket az Antiquity című folyóiratban tették közzé, a páros korábban egy különleges, Zamárdiban feltárt vermet is elemzett.

A kutatók megfigyelték, hogy a hulladékgödrökben viszonylag magas a lómaradványok aránya, ami azt jelzi, hogy az emberek még több mint 200 évvel azután is ettek lovat, hogy Magyarország 1000-ben keresztény hitre tért. Egyes vidéki lelőhelyeken a lócsontok kitették az ételmaradékban található azonosítható állatmaradványok egyharmadát is.

A lófogyasztás azonban az 1241-42-es mongol inváziót követően csökkenni kezdett. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a lovak egyre ritkábbá és tekintélyesebbé váltak.

A szerzők szerint a lovak értékes hadizsákmánynak számítottak, és a túlélő lóállomány valószínűleg nagy keresletnek örvendett az élelmezésen kívül más célokra is.

A tatárjárás Magyarország lakosságának 40-50%-át elpusztította, a magyar király újra népesítés céljából, nyugatról hívott embereket letelepedésre. Magyarország nagyrészt pásztorkodó lakosságával ellentétben, ezek a beérkező csoportok városiasak voltak, és lóhús helyett a sertéshúst részesítették előnyben.

Összességében Bartosiewicz László és Gál Erika megállapításai szerint a lóhúsfogyasztás a hozzáférhetőségének csökkenése és a mongolok hatására bekövetkezett magyarországi demográfiai változások, nem pedig szellemi tényezők következtében csökkent.