Feltárták Ötzi világának genetikáját

Egy friss tanulmányban a szakértők az olasz Alpok keleti részének ősi genetikáját tárják fel – számol be az Archaeology Magazine. Az érintett terület adott egykor otthont Ötzinek, a jégembernek.

A kutatók 47, i. e. 6400 és 1300 között, a mezolitikumtól a bronzkorig terjedő időszakban elhunyt személy genomját elemezték. Valentina Coia, az Eurac Research munkatársa és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy miként alakult a populáció ebben a periódusban.

A vizsgált személyek között volt maga Ötzi is, akinek kiváló állapotú, 5300 éves, jégbe fagyott természetes múmiáját 1991-ben találták meg az Alpokban. Genomja régóta rejtélyt jelent a szakértők előtt: úgy tűnik, a férfi ősei anatóliai földművesek voltak.

A friss eredmények megerősítették ezt, ám az is kiderült, hogy Ötzi sokban hasonlított a szomszédos rézkori népekhez.

A vizsgált személyek 80–90 százalékban szintén anatóliai eredetű volt, erős folytonosságot mutat a dél-európai neolitikum korai népességeivel. DNS-ük több mint 2000 év alatt alig változott, ami arra utal, hogy a terület genetikai menedékhelyként szolgált, és az egész Európát érintő őskori változások ellenére megőrizte eredeti vérvonalát.

Ötzi apai és anyai vonalai azonban megkülönböztethetőek voltak. Y-kromoszómájának haplotípusa és mitokondriális DNS-e egyetlen más ősi vagy modern egyénben sem fordult elő. A genetikai adatok arról árulkodnak, hogy a térségben a nők költöztek be a férfiak által dominált közösségekbe – a férfi vérvonalak generációkon át stabilak maradtak, míg az anyai vonalak külső kapcsolattal bírtak.

A csapat a teljes genomokat a lehetséges fizikai jellemzők leírására is felhasználták. Ötzihez hasonlóan a többség valószínűleg sötét hajú és barna szemű volt, és a jégemberhez hasonlóan egyikük sem hordozta a tej emésztéséhez szükséges géneket.

Bár a gének folytonossága volt a norma, egyes személyeknél idegen ősöket is észleltek. Egy i. e. 2400 körül elhunyt kislány például sztyeppei felmenőkkel bírt.